Az aranykincset Észak-Izraelben, Galileában találták kiránduló kamaszgyerekek a földeken, a Cipóri patak medrénél. Egy olyan tanösvény mellett bukkantak rá, amelyet a közelmúltban alakítottak ki, s amely a késő római és a bizánci korban a zsidók önrendelkezését biztosító bírói tanácsnak, a Szanhedrinnek otthont adó különböző helyszíneket köti össze egymással.
Ilyen aranyérmét ritkán találnak, amit az IAA régésze azzal magyaráz, hogy nagy értéke miatt az emberek jobban vigyáztak rájuk.
A négy kiránduló tinédzser először földrajz-történelem tanáruknak mutatta meg a 4,5 grammos érmét,
aki azonnal érintkezésbe lépett a régészeti hatósággal.
Az érme egyik oldalán II. Theodosius császár (401-450) látható, aki arról is ismert, hogy ő tette törvényeivel másodosztályú polgárokká az Izrael földjén élő zsidókat. A másik oldalon a győzelem istennője látható egy hatalmas kereszttel.
Theodosius a kereszténység védelmezőjeként lépett fel, aki a birodalom hivatalos vallásaként népszerűsítette ezt a hitet,
és egyidejűleg korlátozta a zsidók jogait, illetve kiváltságait.
Megtiltotta a zsidóknak a katonai és hivatalos állami szolgálatot – csak adószedők lehettek – valamint megtiltotta új zsinagógák építését is.
Ennek nyomán a régészek számos olyan bizánci kori zsinagógát találtak, amelyeket többször is újjáépítettek és kibővítettek, általában a régi épületek köveinek a felhasználásával, hogy megkerüljék a törvényt.
Egy másik rendelet az addig a Szanhedrin vezetője számára
a zsidóktól beszedett adót átirányította a birodalmi kincstárba, és ezzel felszámolta önállóságuk utolsóként megmaradt intézményét.
A Szanhedrin utolsó elnöke VI. Gamaliel (400-425) volt.
Ennek az aranyéremnek az egykori neve solidus volt,
ez volt a leggyakoribb pénznem a késő római birodalomban, és a korai bizánci korszakban. Konstantinápolyban verhették 420-423 körül. A bizánci birodalom keleti részén már többször előbukkant, de Izrael földjén először fedezték fel.
(Forrás: MTI)