Az Ausztráliában működő Edith Cowan Egyetem kutatói az „ideális-én" és a „tényleges-én" közötti különbség érzéseit tanulmányozták, miközben megkeresték azt is hogy hogyan kapcsolódik ez a depresszió és a szorongás tüneteihez. Kíváncsiak voltak arra is, hogy az önértékelés hogyan veszi ki a részét az önmagunkhoz vezető úton.
Az„ ideális-én" az a személy, amilyennek ideális esetben szeretnénk magunkat látni a reményeink és törekvéseink fényében
– mondta Joanne Dickson, az egyetem kutatója, az új tanulmány vezető szerzője. – A „tényleges én" pedig az az ember, akinek az aktuális állapotunkban épp hisszük magunkat, a kötelességeinkkel, feladatainkkal és felelősségünkkel.
A kutatók eredményei azt mutatták, hogy amikor a reményeink és kívánságaink nem teljesülnek maradéktalanul és úgy tűnik, hogy
a kívánt pozitív eredmények elvesznek, az növeli az érzelmi sebezhetőségünket és a pszichológiai szorongást.
Hangsúlyozták azonban, hogy a valódi önmegvalósítás nem járhat depresszióval.
A szakemberek összesen 138 önkéntes diák (48 férfi, 90 nő) bevonásával végeztek teszteket, akiket arra kértek, hogy soroljanak fel négy melléknevet, amivel le tudják írni a vágyott önmagukat és szintén négyet ahhoz, hogy a jelenlegi személyiségüket jellemezzék.
A résztvevők ezután értékelték, hogy milyen messze érzik magukat az ideális állapottól, majd feljegyezték azt is, hogy mennyire fontos számukra ennek az elérése.
Végül az önkéntesek beszámoltak az aktuálisan érzett negatív szorongásos és depresszióval kapcsolatos érzéseikről.
A dolgok túlgondolása, a túlzott negatív gondolkodás fontos szerepet játszik az önmagunkkal felépített kapcsolat minőségében
– magyarázta Dickson a kutatás eredményeit taglalva. – Amikor az aktuális feladataink és felelősségteljes dolgaink nem haladnak az aktuális megítélésünk szerint a megfelelően, akkor az önkritika megnövekedett szorongáshoz, de nem depresszióhoz vezet.
Az önkritika nagyon fontos szerepet játszik a jólétünkben, mert céltudatosságot nyújthat és segít kikerülni az ego csapdáit. A probléma abban rejlik, amikor túl sokat összpontosítunk a negatív önértékelésre és kritizáljuk magunkat.
Előfordulhat, hogy a napi kötelességeink és kötelezettségeink teljesítése sürgetőbbé válik, mint a reményeink és álmaink megvalósítása, ám emiatt negatív érzeteink alakulhatnak ki
– mondta Dickson. – Ez tudományosan megfogalmazva azt jelenti, hogy kevesebb időnk marad a reflektív szemléletmódban való részvételre.
Hangsúlyozta azt is, hogy önmagunk „irányításának" megváltoztatása és időnkénti átgondolása hasznos lehet, különösen abban az esetben, ha a negatív önértékelés spiráljába kerülünk. Azt tanácsolja, hogy sokkal inkább kedvesnek kell lennünk magunkkal.
A kutatók eredményeiket a Journal Personality and Individual Differences tudományos folyóiratban publikálták.