A rendszerváltozás utáni haderőreformok az alapokig lemenően átformálták a magyar haderőt. 1990-ben, az első szabad országgyűlési választások után az ország a Kádár-korszak kétes örökségeként súlyos államadósságban fuldoklott.
Részben az akut költségvetési hiány, részben pedig a hidegháborús időket jellemző katonai doktrínák megváltozása miatt, a rendszerváltás után hivatalba lépett kormányok erős fogyókúrára fogták a kádári Magyar Néphadsereg jogutódját, a Magyar Honvédséget.
A Szovjetunió 1991-ben történt összeomlásával az 1945 utáni évtizedek szuperhatalmi egyensúlyát biztosító kölcsönös elrettentés doktrínája – amely a nagy tömeghadseregek fenntartásán alapult – egy csapásra meghaladottá vált.
Ezek voltak azok az okok, ami miatt 1990 után a Varsói Szerződés egykori tagállamainak hadseregeiben, köztük a Magyar Honvédségben is jelentős létszámcsökkentést hajtottak végre.
A hadrend átszervezése miatt számos laktanyát bezártak,
és a honvédség zömében szovjet eredetű haditechnikai eszközállományát is alaposan redukálták.
A feleslegesnek nyilvánított harceszközök egy részét eladták,
a harci repülők és helikopterek, harckocsik valamint páncélozott harcjárművek, továbbá tüzérségi és egyéb eszközök java része az ócskavas telepeken végezte.
Ekkortájt történt, hogy a repülős berkekben köztiszteletben álló elismert pilóta és mecénás, Komócsi Zoltán, - aki „civilben" közlekedési vállalkozóként dolgozott-, elhatározta, hogy a halálra ítélt harceszközök közül legalább a leghíresebb típusokat megmenti az enyészettől.
Régi dédelgetett álmát, hogy a katonai repülés legendás relikviáiból a nagyközönség számára nyitott haditechnikai parkot hozzon létre azonban már nem tudta megvalósítani.
A levegő és a repülés szerelmese, Komócsi Zoltán neve nem csak Magyarországon, hanem a határokon túl is ismert volt az általa alapított Apollo Fox bemutató kisgépes kötelék, valamint a fantasztikus képességű Hungarian Tricolors magyar repülőshow-csapat jóvoltából.
A szélesebb közvélemény idehaza akkor ismerhette meg igazán jól Komócsi Zoltán nevét, amikor 2013-ban egy másik ismert aviátor, Szakács Gábor Boeing 737-es kapitány segítségével
hazarepülte Angliából az általa megvásárolt álomszép L-29 Delfin oldtimer sugárhajtású kiképzőgépet,
a magyar katonai repüléstörténet egyik emblematikus típusát.
A nagy álom, a Komo-Sky 51-es Bázis megnyitását azonban már nem élhette meg; 2014. május 28-án tragikus körülmények között egy repülőbalesetben meghalt.
Komócsi Zoltán tragikus halálával egy csapásra kérdésessé vált az akkorra már jelentős állományúra növekedett és komoly hadtörténeti értéket képviselő gyűjtemény sorsa.
Az eszközök szakszerű restaurálása, újrafestése, valamint a haditechnikai park kiépítése nem csak hozzáértő szakembereket és rengeteg munkaórát kívánt meg, hanem rendkívül komoly anyagi ráfordítást is igényelt.
Komócsi Zoltán özvegye, Barcsik Andrea azonban a nehézségekkel dacolva elhatározta, hogy beteljesíti férje régi nagy álmát, és Rózsavölgyi László valamint mások, köztük Rácz László repülő ezredes áldozatos támogatásával önerőből nekifogott a lehetetlennek látszó vállalkozáshoz, amit hit, elszántság, és lelkesedés nélkül aligha lehetett volna megvalósítani.
A Komo-Sky 51-es Bázis, napra pontosan az alapító, Komócsi Zoltán halálának ötödik évfordulóján tárta szélesre kapuit a katonai repülés múltja, valamint a haditechnika, és a hadtörténet iránt érdeklődők előtt.
Az ünnepélyes megnyitót többek között Farkas Bertalan, Magyarország első, és mindmáig egyetlen kozmoszban járt asztronautája, valamint a második világháború legendás magyar vadászrepülő egysége,
a Puma-osztály egyetlen még életben lévő tagja, Frankó Endre főhadnagy is megtisztelte jelenlétével,
aki a világháború utolsó hónapjaiban Messerschmitt Bf-109-es vadászgépén még harci bevetéseket repült a magyar légtérben.
A megnyitó napján, Komócsi Zoltán halálának ötödik évfordulóján, mintha az égiek is megkönnyezték volna az egykori gyűjteményalapító sztárpilótát egy hirtelen jött kiadós zápor képében.
De a szerencsére csak rövid ideig tartó felhőszakadás nem szegte kedvét az ünnepélyes parknyitáson megjelent illusztris vendégseregnek.
A megnyitó fővédnökének felkért első magyar űrhajós, Farkas Bertalan, aki vadászpilótaként maga is rengeteg repült órát töltött a hidegháború egyik leghíresebb szuperszonikus elfogó vadásza, a Mikojan-Gurevics MiG-21 pilótafülkéjében, elmondta, hogy a Komo-Sky 51. Bázis nem csak az egykori hajózóknak (repülőgép vezetőknek, a szerk.) és műszakiaknak jelenthet sokat, hanem - és főleg – a fiataloknak.
Én is elhozom majd ide az unokáimat, és próbálok mindenben segíteni a bázis üzemeltetőinek"-
jelentette ki megnyitó beszédében az első magyar asztronauta. „ Egy álom megvalósulásának vagyunk a szemtanúi" – így kezdte ünnepi beszédét Mesterházy Sándor, Komócsi Zoltán egykori jó barátja.
„ A Kádár-kor repülőeszközeit már rég kivonták a szolgálatból, amiket Komócsi Zoltán apránként felvásárolt. Az volt a terve, hogy mindez egy kiállítás alapjává váljon. A nagy álom, ma valósult meg, a család összefogásával"-fűzte hozzá.
A megnyitóbeszédek elhangzása után kegyeleti aktusként megkoszorúzták Komócsi Zoltán emlékművét, amely stílszerűen egy kőpódiumra felállított Míg-21-es vadászgép függőleges vezérsíkja.
Az eredeti állapotukban helyreállított repülőeszközök mindegyike a repüléstörténet hidegháborús korszakának leghíresebb szovjet típusait reprezentálja.
Ma már csak nagyon kevés helyen lehet közvetlen közelről megszemlélni a Mikojan-Gurevics tervezőiroda talán legismertebb vadászgépét, a MiG-15-öst
(NATO kódja: Fagot). A MiG-15 fontos mérföldkőnek számít a magyar katonai repülés történetében, ugyanis ezzel a típussal lépett be hazánk a jet-korszakba, a sugárhajtású harci repülés világába.
Az első példányok 1951-ben érkeztek Magyarországra,
és a típussal felszerelt első magasabb egység még abban az évben, március 16-án alakult meg, Mezőfi István alezredes parancsnoksága alatt.
A rendkívül fordulékony és nagy tűzerejeű, egy 37 mm-es és kettő 23 mm-es beépített gépágyúval felszerelt sugárhajtású típus az 1950-ben kitört koreai háborúban szerzett világhírnevet magának, ahol is alaposan megizzasztotta az amerikai pilótákat.
A Komo-Sky 51-es Bázis területén közvetlen közelről megcsodálhatjuk a történelmet írt legendás vadászt, csak úgy, mint továbbfejlesztett változatát, a MiG-17 (NATO kódja: Fresco) sugárhajtású harci gépet. Egy másik híresség, a MiG-21 (NATO kódja: Fishbed) ugyancsak új fejezetet nyitott a hazai repüléstörténetben. Ez volt ugyanis a magyar légierő első olyan elfogó vadásza, amely vízszintes repülésben képes volt Mach 2, azaz kétszeres hangsebességgel repülni.
Az első MiG-21-sek 1961-ben érkeztek Magyarországra, és egészen 1993-ig ez a típus alkotta a légierő vadászállományának gerincét, amit csak 2000-ben vontak ki végleg a Magyar Légierő állományából.
Az igen hosszú, 1959-től 2002-ig tartó sorozatgyártás idején a típusnak számos továbbfejlesztett verzióját állították szolgálatba, a legendás gépből pedig több is megtekinthető a bázison.
Ezek közül talán az a példány a legérdekesebb, amely legutolsóként repült a típus hazai történetében amikor is 2000. augusztus 24-én az utolsó 21-seket is kivonták a pápai repülőezred állományából. A Komo-Sky 51-es Bázis tulajdonában álló gép az erre a történelmi alkalomra kapott felújított díszfestését viseli.
A gyűjtemény másik látványos darabja, a maga korában rendkívül korszerűnek számító MiG-23 (NATO kódja: Flogger) amely a Varsói Szerződés első változtatható szárnynyilazású harmadik generációs szuperszonikus harcászati elfogó vadásza volt.
A magyar légierőben 1979 és 1997 között állt szolgálatban, a típust nukleáris fegyverekkel is fel lehetett szerelni. A „Flogger" nem csak megtekinthető, hanem a pilótafülkéjében is helyet lehet foglalni, csakúgy mint a 21-es típusban.
A repülőeszközöket nem csak a merevszárnyas sugárhajtásúak, hanem legendás forgószárnyasok, azaz katonai helikopterek is képviselik, köztük a Mi-2, a még ma is szolgálatban álló és nagyon kedvelt Mi-8,
valamint az afganisztáni háborúban híressé vált „repülő tank",
a páncélozott, félszárnyairól harcászati rakétákat indító, és pusztító tűzgyorsaságú forgócsöves gépágyúval felszerelt gázturbinás Mi-24 „Hind".
Az érdeklődők beülhetnek a gépekbe, a kalandra vágyók pedig kipróbálhatják a katapultálás élményét is, egy indítósínen mozgatott eredeti katapultülésbe szíjazva.
A park területén a repülőgépeken és légvédelmi eszközökön kívül az egykori Magyar Néphadsereg számos szállító, és gyönyörűen fejújított páncélozott harcjárműve is megtekinthető.
A kiállított harci eszközök – történelmünk egy-egy darabjának – árnyékában állva beszélgettünk Farkas Bertalannal, aki egykor MiG-21-es vadászpilótaként kezdte el repülős karrierjét.
Mikor ült utoljára a „Fishbed" pilótafülkéjében?
1997. november 17-én repültem utoljára ezzel a típussal.
Ön szerint, miért lehet fontos egy ilyen hidegháború korát megidéző haditechnikai kiállítás, mint a most megnyitott Komo-Sky 51-es Bázis is a mai generáció számára?
Minden ehhez hasonló park azt a technikai fejlődést reprezentálja, hogy honnan indultunk, illetve hová jutottunk.
Úgy gondolom, hogy a fiatalok különösen fogékonyak erre, azért is fontos megmutatni nekik az alapokat, illetve a múltat, mert akkor még jobban megérthető az a hatalmas fejlődési ív, amit mindössze néhány évtized alatt tettünk meg.
Éppen most van 39 éve, hogy 1980-ban Valerij Kubaszov társaként mint az első magyar űrhajós, kijutott a kozmoszba. Hogyan látja a magyar asztronautika jövőjét?
Igazából több mint hatvan éve, a Szputnyik-1 felbocsátásával vette kezdetét az űrkorszak. 1957. október 4.-e, a Szputnyik-1 orbitális pályára állításának napja az egész emberi történelemben fontos mérföldkőnek számít. Meggyőződésem, hogy az űrkutatás döntő jelentőségű az emberi civilizáció jövőjének alakításában.
Az űrkutatás és az asztronautika napjainkban egyre inkább nemzetközi kooperáción alapul, szemben a múlttal. Persze, most is léteznek hagyományos „űrnagyhatalmak", de sorra jelentkeznek az újak is, akik közül Kína különösen erős, és nagyon megy előre. Nemrég voltam Pekingben egy konferencián, ahol minderről személyesen is meggyőződhettem.
A hazai űrkutatás fejlődésében nagyon fontos dolog történt 2015 novemberében, Magyarország ekkor csatlakozott az Európai Űrügynökséghez. Ez a korábbiakhoz képest pedig sokkal nagyobb lehetőségeket nyit meg számunkra.
Ön szerint, mikorra várhatjuk a második magyar asztronauta űrutazását?
Ezt nyilván nem tudom most még pontosan megmondani, de szeretnék részt venni a képzésében, és koccintani is vele, ha visszatért.
Múlt és jövő így kapcsolódik össze Dunavarsányban, a Komo-Sky 51-es Bázis haditechnikai parkban.