Krisztus előtt az első században a politikai helyzet Európában meglehetősen összetett volt: a feltörekvő római állam lassan a kontinens legerősebb erejévé vált, ám közben még mindig éreztették hatásukat a görögök tanításai. Miközben a római hegemóniát nem veszélyeztették, a kelták erejével is számolniuk kellett. Utóbbiak kultúrája azonban sokkal kevésbé érthető, mint a rómaiaké.
A müncheni Ludwig-Maximilians-Universitaet (LMU) és a Tübingeni Egyetem kutatói
jobban meg akarták érteni a kelták táplálkozási szokásait, különösen az italozás tekintetében.
A szakemberek kielemeztek mintegy 99 ivótálat, tároló- és szállítóedényt, amelyeket a burgundiai Mont Lassois egykori erődítményének közelében találtak. A kutatók számára még az eredmények megjelenése előtt nyilvánvaló volt, hogy a kelták aktív kereskedelmet folytattak több néppel, különösen a görögökkel.
Európa nagy részéhez hasonlóan a görög életstílus egyes aspektusait is megszerették, és megpróbálták azt utánozni.
Ebben az időszakban igen gyors változások történtek, amelyek során a görög és olasz tálak, edények nagy számban érkeztek az Alpok északi részére
– mondta Philipp Stockhammer, a LMU régésze, a projekt vezetője. – A kelták elkezdték utánozni a mediterrán életstílust, ám csak az elitnek volt lehetősége mediterrán bort inni a lakomák, ünnepségek alatt.
A folyadékok nyomai az évszázadok során azonban megmaradtak az ősi edényekben.
A kutatók elsősorban a bor maradványaira bukkantak, amelynek fogyasztása azonban nem számított tradicionálisnak a kelták számára. A legújabb eredményeket a PLOS ONE tudományos folyóiratban publikálták.
A borfogyasztás bizonyítékai azt erősítik, hogy a kelták elfogadták a görögök életstílusát.
Úgy tűnik, végérvényesen megoldottunk egy régi problémát, ami azt vitatta, hogy az Alpok északi részén élő, korai kelták elfogadták-e a mediterrán italozási szokásokat vagy sem
– tette hozzá Cynthianne Spiteri kutató. – Tényleg elfogadták, ám mindezt egy igen kreatív módon tették.
A szakember arra utalt, hogy a kelták nem vettek semmit át egy az egyben a görögöktől, így például szívesen ittak a görögöktől érkezett poharakból kelta söröket vagy akár egészen mást is. Ez arra utal, hogy ezek a régi emberek
az importált termékeket a saját céljukra használták fel, a saját gyakorlataikhoz igazították.
Az importált bor és más, helyben készült italok fogyasztása azonban nem korlátozódott minden esetben az elit társadalmi réteg tagjaira, mert ahhoz akár az iparosok is hozzáférhettek. A tanulmány azt mutatja, hogy az interkulturális kapcsolat dinamikus folyamatként ment végbe.
Az olívaolaj és a tej jellegzetes összetevőit, az importált borokat és a helyi alkoholos italokat, valamint a köles és a méhviasz nyomait azonosítottuk az edényeken –
magyarázta Maxime Rageot, aki Tübingenben kémiai elemzéseket végzett. – Ez arra utal, hogy a kelták egykor legszívesebben ezekből az összetevőkből készítették el italaikat.