A National Oceanic és Atmospheric Administration (NOAA) kutatói akusztikus felvevőket használtak, hogy rögzítsék a hím csendes-óceáni északi simabálnák ismétlődő énekének mintáit. Ez az első alkalom, hogy ezeknek az állatoknak a „dalait" sikerült valamilyen formában dokumentálni.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a veszélyeztetett kategóriába sorolta,
miután nem csak az orvvadászok fenyegetik az egyre ritkuló populációikat, hanem gyakran gabalyodnak bele halászhálókba vagy akadnak fel horgonyokon. A mai állománysűrűségből és a születési rátából ítélve, mindkét faj ki fog halni a következő 200 évben.
A csendes-óceáni északi simabálna és közeli rokona, az északi simabálna a világ legveszélyeztetettebb óriás bálnái és egyben az állatai is
– mondta Jessica Crance, a NOES tengerbiológus, aki kollégáival együtt a Bering-tenger öt helyszínén, Alaszka délnyugati partjai mentén négy különböző dalt rögzítettek nyolc év alatt.
Habár a csendes-óceáni északi simabálnát is vándorló fajnak tekintik, mozgásáról, útvonalairól alig van adat. A bálnavadászok tevékenysége miatt mára mindössze harminc állat maradt életben, akiknek igen könnyű célpontnak bizonyultak a lassan mozgó, zömök és kövér testfelépítésű cetek.
A hosszúszárnyú és a grönlandi bálnákat már jól ismerjük a dalaikról, ám a 2010-es felmérés során furcsa hangokat rögzítettünk, amelyeket nem tudtunk beazonosítani
– magyarázta Crance. – Azt hittük, hogy talán egy Eubalaena, a simabálnák családjába tartozó állat, de nem kaptunk vizuális megerősítést.
A kutatók ezért az akusztikus felvevőkből származó adatokat újra áttekintették, majd újra és újra lejátszották a hangmintákat. Hét évnyi kutatómunka után azonban ma már biztosan kimerik jelenteni, hogy azok a világ egyik legritkább bálnájának számító, csendes-óceáni északi simabálnának az énekét takarják. Ezt a 2017-es, újabb felvételek is bizonyították.
Nagyszerű érzés volt, amikor végre megérkezett a pozitív válasz, ami után már tudtuk, hogy egy hím egyed énekét rögzítettük
– hangsúlyozta a tengerbiológus. – Ezek az állatok többféle hangot tudnak kibocsátani: a domináns hím hangja leginkább egy lövéshez hasonlít, de suttogásokat, sikolyokat és az üvöltéshez hasonlító hangokat is kiadnak, amelyek újra és újra megismétlődnek.