Az állatokkal és emberekkel végzett, korábbi kutatások azt mutatják, hogy a rendszeres testmozgás elősegíti az agy általános egészségét. A szív, a máj és az izmok fizikai terhelésének általános előnyeiből azonban a kutatók eddig nehezen tudtak következtetni az agyra gyakorolt hatásra.
Pedig az elmélet egyszerűen működik: egy egészséges szív oxigénnel látja el az egész testet, beleértve az agyunkat is.
A testmozgás könnyen megfizethető, és nem feltétlenül van szükségünk egy edzőtermi tagságra vagy napi 10 kilométer futásra ahhoz, hogy ennek az előnyeit élvezhessük
– mondta Gary Westbrook, az OHSU Vollum Intézet vezető kutatója és neurológia professzora. – A korábbi tanulmányok szinte mindegyike a hosszasan végzett gyakorlatokra összpontosított, de a kulcs nem ebben rejlik.
Hozzátette: neurológusként most nem a szívre és izmokra gyakorolt hatásokra koncentráltak, hanem
meg akarták ismerni a testmozgás „agyspecifikus előnyeit".
A kutatók egerekkel végeztek kísérleteket, és megfigyelték azokat az agyi válaszokat, amelyeket az állatok teste a különböző testmozgásokra adott. A kapott adatokat elemezték pihenő állapotban, rövid távú és hosszú távú futás után.
Megállapították, hogy a rövidebb időn át végzett gyakorlatok (ami emberi mértékkel heti egy baráti kosárlabda meccset vagy négyezer lépést jelent) elősegítették a hippokampusz szinapszisainak növekedését.
A kutatók ezt a kulcsfontosságú felfedezést az edzés során aktivált egyes neuronokban megnövekedett gének elemzésével végezték el,
amelyek közül egy különösen kiemelkedett: a Mtss1L. Ezt a gént nagyrészt figyelmen kívül hagyták az agyban végzett korábbi vizsgálatok során.
Ez volt a kutatásunkban a legizgalmasabb dolog, mert a Mtss1L gén olyan fehérjét kódol, amely a sejtmembrán elhajlását okozza
– magyarázta Christina Chatzi Ph.D., a tanulmány társzerzője. – Ezt a gént rövid testmozgás aktiválja, ami elősegíti a dendritikus tüskékként ismert neuronok kis növekedését, a szinapszisok helyét.
A vizsgálat kimutatta, hogy
egy rövid idejű, ám fokozott intenzitású edzés elegendő ahhoz, hogy a tanulni tudjon.
A kutatók a jövőben ezt szeretnék tovább vizsgálni a memóriát érő hatások tekintetében.