Még mindig rejtély, hogy mi robbant fel Szibéria egén

Még most sem tudni pontosan, hogy milyen objektum robbanhatott akkorát, mint egy 20 megatonnás hidrogénbomba

1908. június 30-án a kora reggeli órákban hirtelen egy második vakítóan tűző nap kelt fel a szibériai Köves-Tunguszka felett. Az erős fényjelenséget és a nyomában érkező félelmetes robajt a detonáció epicentrumától mintegy 500 kilométeres távolságra haladó transzszibériai expressz megdöbbent utasai is észlelték. A számítások szerint a mintegy 2000 hirosimai atombombának megfelelő erejű robbanás okáról, az úgynevezett tunguszkai eseményről zajló több mint százéves vita még napjainkban sem tekinthető lezártnak.

Vanavara lakó azt hitték, eljött a végítélet napja

1908. június 30-án kora reggel gyönyörű, felhőtlen nap virradt a közép-szibériai tajgára. A Szentpétervárról a Csendes-óceán partján fekvő távol-keleti Vlagyivosztokba tartó transzszibériai expressz utasainak zöme még a kényelmes hálókocsikban ébredezett,

 

amikor helyi idő szerint pontban 7 óra 13 perckor vakító fehér fény világította be a pullman-kocsik félhomályát.

 

 

A transzszibériai expressz utasait megdöbbentette az erős felvillanás és félelmetes dübörgés Forrás: APT

Két perccel később erős dübörgés foszlatta szét a döbbenet csendjét, majd erőteljesen remegni kezdett a talaj a száguldó szerelvény alatt.

A mozdony éles füttyöt hallatva csikorgó vészfékezésbe kezdett. Amikor a szerelvény megállt, néhány kíváncsi utas kiszállt a vagonokból.

Színezett archív kép a transzszibériai expressz szibériai vonaláról, 1910 körül Forrás: Library of Congress

 

Alighogy leszálltak, forró fuvallat perzselte meg az arcukat.

 

Csak akkor vették észre, hogy leégett az arcuk, amikor visszatértek a kocsikba.

Még most sem tudni pontosan, hogy milyen objektum robbanhatott akkorát, mint egy 20 megatonnás hidrogénbomba Forrás: Science Photo Library

Ötszáz kilométerrel távolabb, Vanavara község lakói, a korán kelő muzsikok azt hitték, hogy elérkezett a végítélet napja.

 

A tajga egét, illetve a kelő nap sugarait elhomályosító félelmetes villanást borzalmas dörej követte,

 

majd orkánszerű forró szélvihar süvített végig a falu fából épült házai között. Akik már az utcán voltak, azokat kivétel nélkül földhöz vágta a poklot idéző tűzforró orkán. A házak apró ablakaiban betört az üveg, az ajtókat pedig tokostól kitépte a perzselő szél.

Vakító és perzselő tűzgömb villant fel Vanarava közelében ( a kép illusztráció) A hatalmas robbanás erős elektromágneses sugárzással, hő- és lökéshullámmal járt együtt Forrás: QUARKS TO QUASARS

 

Felvillant egy hatalmas fény. Olyan nagy hőség támadt, hogy fel kellett állnom, az ingem majdnem leégett a hátamról"

 

– ezt nyilatkozta az eseményről felvett korabeli jegyzőkönyvbe a hihetetlen pillanatokról Szergej Szemjonov, egy helyi gazda. 64 kilométerre Vanavarától, ott ahol a titokzatos objektum felrobbant, éppen egy jakut rénszarvaspásztor legeltette a nyáját.

Vanavara lakói azt hitték elérkezett a végítélet Forrás: Book of Days Tales

A pásztornak és több száz állatának nyoma veszett; egyszerűen elpárologtak a rettenetes tűzviharban. 1908. július 30. a döbbenet napjaként vonult be a közép-szibériai tajga esménydús történetébe.

Mágneses zavarok, földrengés és világító felhők a katasztrófa nyomában

A robbanás után néhány másodperccel később a viszonylag közeli Irkutszki Geofizikai Obszervatórium műszerei zavarokat mutattak ki a Föld mágneses terében, a jelenség 4-5 órán át volt észlelhető.

A rejtélyes detonáció napjának estjén, majd az azt követő napokban világszerte egy rendkívül ritka magaslégköri meteorológiai jelenségnek lehettek milliók szemtanúi:

 

éjszaka is észlelehető világítófelhők bukkantak fel a mezoszférában,

 

amelyeket a Föld szinte minden pontjáról lehetett észlelni.

A robbanás nyomán irdatlan mennyiségű por került a légkörbe (a kép illusztráció) Forrás: Tunguska Event

(A mezoszféra a légkör földfelszíntől számított 50-85 kilométeres magasság között húzódó rendkívül ritka és hideg rétege, amely alatt a sztratoszféra, felette pedig a termoszféra található.) A műszeres mérések megállapították,

 

hogy a különleges robbanás a Richter-skála szerinti 4,5 – 5-ös erősségű földmozgást okozott;

 

a szeizmikus lökéshullámokat Szibériától távol is észlelték a földrengésjelző obszervatóriumok.

A tunguszkai-esemény helyszínét ábrázoló térkép Forrás: Wikimedia Commons

A korabeli szaktudósok valamint az eseményről szóló híradások alapján a kortárs közvélemény meggyőződése szerint is egy hatalmas meteor, vagy pedig – ami még valószínűbbnek tűnt - egy kisebb aszteroida csapódott be a tajga földjébe a Léna folyam és a Köves-Tunguszka közötti területen.

Érdekes módon, közvetlenül a tunguszkai esemény után nem folytattak helyszíni tudományos vizsgálatot a jelenség okainak pontos feltárására, legalábbis nem maradtak fenn ezt alátámasztó dokumentumok.

A tunguszkai-esemény után hosszú napokon át világító felhők voltak észlelhetők világszerte (a kép illusztráció) Forrás: Origo

Az 1914-ben kitört első világháború, majd az 1917-es bolsevik forradalom és az azt követő hosszú évekig elhúzódó kegyetlen polgárháború idején

 

érthetően nem volt semmilyen lehetőség tudományos expedíció szervezésére a távoli Szibériába.

 

A tunguszkai titok megfejtése ezért a későbbi időkre maradt.

A sokat tapasztalt tudósokat is megdöbbentek a szörnyű pusztítás látványától

A Szovjetunió Tudományos Akadémiája csak tizenkilenc évvel a tunguszkai esemény után, 1927-ben szervezett kutatóexpedíciót a különleges jelenség okainak feltárására. A szaktudósokból összeállított csoport Leonyid Alekszejevics Kulik geológusprofesszor vezetésével indult el Moszkvából a távoli Szibériába, hogy megkíséreljen magyarázatot találni az 1908 júliusában történtekre.

Kulik professzor legfőbb célja - a tudósok prekoncepciója szerint- a Köves-Tunguszka környékén becsapódott kozmikus objektum - nagy meteoroid vagy aszteroida - nyomának és maradványainak felkutatása volt.

Leonyid Alekszejevics Kulik geológusprofesszor vezette az első, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája által finanszírozott Tunguz-expedíciót, 1927-ben Forrás: Wikimedia Commons

Amikor Kulik professzor és tudóstársai kalandos utazás után a helyszínre értek, a még sokat tapasztalt kutatók is megdöbbentek az iszonyatos pusztítás szemük elé táruló látványától.

 

A tudósokat csaknem két évtizeddel az esemény után még mindig hátborzongató tájkép fogadta a tajgán.

 

A teljesen halott és holdbéli tájra emlékeztető vidéken kísérteties látványt nyújtott a szabályos alakzatban földre dőlt kopár fák látóhatárig terjedő rengetege.

20-40 kilométeres körzetben közel 8 millió fa dőlt ki a detonáció nyomában (A Kulik-expedíció felvétele) Forrás: Wikimedia Commons

 

A Kulik-expedíció több érdekes felfedezést is tett.

 

A robbanás epicentrumában, mintegy 4-5 kilométeres sugarú körben a fatörzsek nem dőltek ki, hanem lombkoronájuktól és ágaiktól megfosztva egyenesen meredtek az ég felé, valamiféle kísérteties távírópóznák rengetegeként. Nem véletlen, hogy Kulik professzor Telegráf-erdőnek nevezte el a halott fatörzsek e furcsa együttesét.

Az epicentrumban állva maradt fatörzsek csoportját Kulik professzor nevezte el Telegráf-erdőnek (A Kulik-expedíció felvétele) Forrás: Wikimedia Commons

Az expedíció számításai szerint nagyjából nyolcmillió fa dőlt ki a robbanás epicentrumától számított 20-40 kilométeres távolságra, és nem szabályos kör, hanem pillangó formában.

 

Kulik professzor és tudóstársai számára azonban az volt a legfurcsább,

 

hogy a gigantikus erejű robbanás szemmel látható jelei ellenére sem találtak semmit abból, amit igazán kerestek: becsapódási krátert, vagy pedig meteorit darabokat.

Több mint hét évtized után, ismét leporolják a Tunguszka-dossziét

Annak ellenére, hogy Kulik professzor és tudóstársai sok száz fényképfelvétellel, mérésekkel és részletes feljegyzésekkel dokumentálták expedíciójuk eredményeit, megállapításaik nem váltottak ki különösebb visszhangot a szovjet akadémikusok körében.

Az expedíció eredményei nem váltottak ki különösebb visszhangoz (A Kulik-expedíció felvétele) Forrás: Wikimedia Commons

Az 1930-as évek második felében ugyan szerveztek még

 

egy kevésbé részletesen dokumentált kutatóutat a Köves-Tunguszka vidékére,

 

de a második világháború vérzivatarában, majd az azt követő évtizedekben szép lassan feledésbe merült Szibéria nagy rejtélye.

A Szovjetunió 1991-ben történt összeomlása után, amikor is szabadon bejárhatóvá vált az ország, néhány kutató ismét elővette a tunguszkai esemény hosszú évtizedek óta feledésbe merült és vastag porral belepett aktáját.

Évtizedek alatt a feledés homályába merült a tunguszkai-esemény Forrás: Tunguska Forest

A szovjetrendszer összeomlása után indított első tudományos kutatóexpedíció 2001-ben kereste fel az akkor már csaknem egy évszázada történt tunguszkai esemény helyszínét.

A szovjetrendszer összeomlása után, az 1990-es évektől egyre többen keresték fel a nevezetes helyszínt Forrás: Bologna University

Ami a modern pionírokat meglepte, hogy több mint hét évtizeddel Leonyid Alekszejevics Kulik expedíciója után a táj csaknem úgy nézett ki, mint ahogy azt a professzor 1927-ben leírta.

Csaknem egy évszázaddal az esemény után, még mindig a pusztulás képét mutatta a táj Forrás: Wikimedia Commons

Noha az aljnövényzet már benőtte az 1920-as években még teljesen sivár vidéket,

 

a mohával ellepett milliónyi fatörzs még mindig ugyanúgy hevert a talajon, mint csaknem egy évszázaddal korábban.

 

Persze, 1927 óta nagyot fordult a világ; a 2000-es évek expedíció a legkorszerűbb technikával felszerelve foghattak hozzá a rejtély felderítéséhez.

A Szovjetunió 1991-es összeomlása után ismét leporolták a tunguszkai-esemény aktáit Forrás: The Daily Plasma

A tudósok mintát vettek a talajból és a kidőlt fatörzsekből, amelyeket a legmodernebb laboratóriumi módszerekkel vettetek vizsgálat alá, továbbá részletes geofizikai illetve radiológiai méréseket végeztek.

Rossz helyen keresték a becsapódás nyomait

A helyszínen begyűjtött minták laboratóriumi analízise jelentős irídium-anomáliát, és kozmikus eredetű szferulákat mutatott ki a talajból. A földkéregben természetes körülmények között rendkívül ritkának számító irídium extra mennyisége

 

valamint a szferulák jelenléte is egy kozmikus objektum becsapódására utalt.

 

Az irídium-anomálián kívül a szén-, a nitrogén-, és a hidrogénizotópok magas aránya ugyancsak a becsapódási elméletet erősítő bizonyítéknak számított.

2001-ben indult a rendszerváltozás utáni első tudományos expedíció az egykori esemény helyszínére Forrás: Pinterest

Csak azt a perdöntő körülményt nem sikerült igazolni, hogy ezek a nyomok a tunguszkai eseményhez, vagy pedig egy jóval korábbi, késő pleisztocén kori becsapódáshoz köthetők-e. Mindezek ellenére a 2001-es expedíció ugyanazzal szembesült mint Kulik professzor kutatócsoportja;

 

a legkorszerűbb geofizikai módszerek alkalmazása mellett sem sikerült a becsapódás nyomát, vagy pedig meteorit darabkákat találniuk.

 

A második, államilag támogatott Tunguszka-expedíció három évvel később, 2004-ben végzett helyszíni kutatásokat.

Jurij Lavbin geofizikus, a 2004-es expedíció vezetője a helyszínen vizsgálódik Forrás: Siberian Times

Az expedíció egyik legfontosabb felfedezéséről Jurij Labvin geofizikus, a kutatócsoport tagja számolt be a szakmai közvéleménynek és a sajtónak.

A krasznojarszki geofizikus szerint a Köves-Tunguszka felett felrobbant objektum az addigi feltételezésekkel szemben nem keltről nyugatra, hanem éppen fordítva haladt, és ennek betudhatóan keresték rossz helyen a becsapódási nyomokat.

A "másik irányban" talált kőzetdarabokat a tunguszkai objektumból származó anyagmaradványoknak tarják egyes kutatók Forrás: Books Geology

Labvin és kollégái közölték továbbá, hogy Polgius község határában egy olyan, a környékbeliek által csak „szarvaskőként" emlegetett szikladarabra bukkantak,

 

amely állításuk szerint az 1908-ban felrobbant kozmikus objektumból származhat.

 

A helyi hagyomány a „szarvaskőre" mint az égből aláhullott szikladarabra emlékezett.

Még mindig vitatott, hogy mi robbanhatott fel a Köves-Tunguszka felett. 1908. június 30-án akkora erejű detonáció történt a tajgán, mintha egy közel 20 megatonnás hidrogénbombát robbantottak volna fel Forrás: Devianart

Jurij Labvin 2010-ben ismét a helyszínt kutatta, és ekkor –állítása szerint – ismeretlen összetételű fémszilánkokat talált, amelyeket részletes laboratóriumi analízisre Krasznojarszkba vitt.

 

Az elvégzett vizsgálatok eredménye eddig azonban még nem került publikálásra.

 

Jurij Labvin egyike azoknak, akik nem tartják kizártnak, hogy a tunguszkai esemény hátterében akár úgynevezett" földönkívüli beavatkozás" lehetősége is fennállhat, de erre nézve nincs semmiféle tudományos bizonyíték.

Olyan volt mint a csernobili atomkatasztrófa, nukleáris szál nélkül

A 2000. augusztusban Moszkvában megrendezett 5. Nemzetközi Aerokozmikus Kongresszuson több előadás is elhangzott a tunguszkai eseményről.

Több előadás is elhangzott a tunguszkai-esemény lehetséges hátteréről Forrás: Pinterest

Az Orosz Innovációs és Termonukleáris Kutatások Intézetének munkatársa, Vlagyimir Alekszejev arról számolt be a kongresszus plénumának, hogy a talajból illetve a kidőlt fákból vett minták laboratóriumi analízise alapján az a legvalószínűbb,

 

hogy a tunguszkai esemény hátterében egy légkörbe belépett szénben gazdag üstökösmag felrobbanása állhat.

 

 

Alekszejev szerint egy olyan nagy széntartalmú üstökös légkörbe lépése okozhatta a robbanást, amely nagyon hasonlíthatott az 1986-ban földközelségbe került fényes Halley-üstököshöz Forrás: Wikimedia Commons

Alekszejev szerint a minták összetétele erősen emlékeztet a Halley-üstökös anyagára, amelyről még az 1980-as évek közepén a Vega-űrprogram segítségével sikerült adatokat szerezni. (A Halley-üstökös a legfényesebb ismert kométa, amely utoljára 1986-ban volt földközelben.)

 

A Halley-üstököshöz hasonlatos égitest robbanása okozhatta egykoron az úgynevezett tunguszkai-katasztrófát"

 

- vonta le kutatásai konklúzióját Alekszejev. Mások azonban erős kétségeiket hangoztatták a kutató következtetéseivel szemben,

 

mivel egy Halley-üstököshöz hasonló égitestet még jóval a légkörbe lépése előtt szabad szemmel is kellett volna észlelni,

 

ám semmi ilyet nem említenek az 1908. évből származó asztronómiai feljegyzések.

Olyan volt, mint egy hidrogénbomba felrobbanása, nukleáris "szál" nélkül Forrás: Wikimedia Commons

Jurij Kolesznyikov professzor, a moszkvai Lomonoszov Egyetem oktatója kizárta, hogy a tunguszkai esemény - néhány hasonló jelenség ellenére-, termonukleáris robbanás lett volna.

Giuseppe Longo, a Bolognai Egyetem professzora a robbanás körzetében illetve az objektum haladási sávjában kimutatott növényi mutációk alapján arra a következtetésre jutott,

 

hogy a robbanás a csernobili atomkatasztrófa következményeire emlékeztet,

 

csakhogy ennek nincs bizonyítható nukleáris vonzata.

Genagyij Bibin szerint egy jégaszteroida lehetett a "bűnös" Forrás: Wikimedia Commons

Genagyij Bibin orosz fizikus elmélete szerint 1908. június 30-án a tömegét tekintve

 

legnagyobb részt fagyott vízből és szénhidrogénekből álló jégaszteroida lépett be a légkörbe, és robban fel Szibéria felett.

 

Bibin ezzel magyarázza, hogy a felszín közelében, alig 6-8 ezer méter magasban felrobbant objektum után miért nem maradt becsapódási kráter, illetve meteorit darabok.

Jégaszteroida, antianyag, és földönkívüliek, valamint a Cseko-tó rejtélye

A moszkvai Lomonoszov Egyetem és az Orosz Föderáció Tudományos Akadémiája is közös szimpóziumot szentelt a témának.

 

A 2008. június 26 és június 28. között lezajlott tudományos tanácskozáson nem hangzottak el újabb falrengető bejelentések.

 

A szakemberek többségi álláspontja szerint az atmoszférába belépett és a légkör alsó sűrű rétegeiben felrobbant aszteroida okozta a tunguszkai katasztrófát.

A hatalmas erejű robbanás a földfelszíntől számítva 6-8 kilométeres magasságban következhetett be Forrás: Wikimedia Commons

A szimpóziumon az objektum korabeli megfigyelési adatokon alapuló

 

886 lehetséges számítógépes szimulációval rekonstruált pályamodelljét is ismertették

 

azt hangsúlyozva, hogy azok 80 százaléka az aszteroidapályák jellegzetességeit mutatja.

A számítógépes rekonstrukció szerint az ismeretlen égitest rendkívül lapos, 5-20 fokos szögben hatolt be az atmoszférába. természetesen ezek az eredmények sem győztek meg mindenkit az aszteroida becsapódási teória megalapozottságáról.

Vannak, akik antianyag okozta annihilációs robbanásra vezetik vissza a detonáció okát Forrás: Joe Tucciarone/SPL

 

Egyes kutatók szerint 1908 június 30-án kismennyiségű antianyag jutott a földi légkörbe,

 

ahol a normál anyaggal érintkezve annihilációs robbanás jött létre. (Az annihiláció (megsemmisülés) az az esemény, amikor egy elemi részecske az antirészecske-párjával találkozik, mindkettő megsemmisül, és a tömegüknek megfelelő energia fotonok formájában távozik.)

Az elmélet hívei szerint az annihilációs robbanás teóriája jó magyarázat a becsapódási nyomok illetve égitestmaradványok hiányára is.

Legtöbben aszteroidát sejtenek a tunguszkai-esemény hátterében Forrás: Bull53Y3

Jurij Labvin, a 2004-es állami Tunguszka-expedíció vezetője ennél is tovább megy: az a véleménye, hogy a Föld felé száguldó nagy tömegű aszteroidát, amely becsapódása esetén globális katasztrófát okozott volna földönkívüliek robbantották fel, megmentve ezzel az emberi civilizációt. „

 

Meg vagyok győződve arról, hogy egy felsőbbrendű civilizáció közbeavatkozása révén menekültünk meg. Ők robbantották szét azt a hatalmas meteort, amely iszonyatos sebességgel közelített bolygónk felé"

 

- nyilatkozta az orosz geofizikus a konferencia után a MosNews moszkvai lapnak.

Lavbin "földönkívüli beavatkozási" teóriáját egyelőre semmi sem támasztja alá Forrás: Pinterest

2010-ben egy közös orosz-olasz expedíció a legkorszerűbb technológiával, köztük szonárral és talajradarral vizsgálta át a robbanás epicentrumához közeli Cseko-tó medrét, amely csak 2008-ban került a kutatók látókörébe.

 

A tó nem szerepel az 1908 előtt készített térképeken,

 

és mind a formája, mind pedig a bathymetrikus jellemzői alapvetően eltérnek a közép-szibériai nagy kiterjedésű, szabálytalan partvonalú és igen sekély tajgai tavak struktúrájától.

A Cseko-tó nem szerepel az 1908 előtti térképeken Forrás: Wikimedia Commons

 

A Cseko-tó ugyanis ovális és rendkívül mély, legnagyobb mélysége eléri az 54 métert.

 

A tó medre tölcsérszerűen szűkül, és ez, valamint a szabályos ovális forma jól egyezik egy lapos szögben földbe csapódó objektum által vájt kráter formájával.

A Cseko-tó formája és mélysége alapján akár becsapódási kráter is lehet Forrás: Wikimedia Commons

A mágneses anomália vizsgálatok kimutatták, hogy a tó aljzatát alkotó rétegek alatt nagyjából 10-15 méteren igen erős anomália mutatható ki, amelyet egy nagyobb tömegű ismeretlen összetételű objektum okozhat.

A Cseko-tó medrének 3D vázrajza Forrás: Bologna University

A 2010-es expedíció alkalmával azonban csak másfél méteres mélységig sikerült megfúrni a mederaljzatot,

 

így egyelőre nyitva maradt az a kérdés, hogy mi rejtőzik a Cseko-tó alatt.

 

Lehet, hogy ez a Tunguszka-esemény végső magyarázata, de az is lehetséges, hogy csak egy újabb megválaszolatlan kérdése.