Máig rejtély a Kurszk atomtengeralattjáró katasztrófája

A Kurszk utolsó személyzetéről készült fotó egy kikötői ünnepségen

2000. augusztus 12-én reggel fél kilenckor a norvégiai Bergen haditengerészeti támaszpont lehallgató központjában két egymást követő víz alatti detonáció akusztikus zörejét rögzítették a szolgálatos operátorok. A második robbanás ereje a Richter-skála szerinti 3,5-ös erősségű földmozgás energiájával volt egyenértékű. A bergeni bázis lehallgatói bemérték a robbanások epicentrumát is; az erős lökéshullámok a Barents-tengernek abból a körzetéből érkeztek, amelyet az orosz haditengerészt nem sokkal korábban zárt műveleti területnek minősített, az Északi Flotta ott zajló nagyszabású hadgyakorlata miatt.

Ugyanúgy elsüllyeszthetetlennek tartották, mint a Titanicot

2000 augusztusában az orosz haditengerészet a Szovjetunió 1991-ben történt felbomlása utáni legnagyobb szabású, éleslövészettel is egybekötött hadgyakorlatára készült a Barents-tengeren.

A grandiózus hadijátékon az Északi Flotta 17 felszíni egysége valamint négy tengeralattjárója vett részt, köztük az orosz haditengerészet büszkesége, a szupermodern Kirov-osztályú Nagy Péter rakétás csatacirkáló is.

Barents-tengeri tájkép Forrás: Wikimedia Commons

A tengeralattjáró-kötelék legkorszerűbb tagját, a nukleáris meghajtású Antyej-osztálybeli Kurszkot a Szovjetunió megszűnése után, 1994 decemberében állították szolgálatba. A szovjet birodalom széthullását követő súlyos gazdasági válság,

valamint a jelcini idők kaotikus zűrzavara mélyen megrendítette a hadsereget valamint a hadiflottát.

Borisz Jelcin orosz elnök regnálása alatt -csakúgy, mint Magyarországon az 1990-es években- jelentősen leépítették a hdsereget, és az ország súlyos válságba került Forrás: MTI/Földi Imre

Az állandósult leépítések és a honvédelmi költségvetés sorozatos megkurtítása miatt

1991 után számos korábbi fejlesztési programot töröltek,

így az Antyej nukleáris tengeralattjáró-osztály (NATO kódneve: Oscar) eredetileg betervezett 20 egységét is a felére redukálták.

Az orosz haditengerészet Kirov-osztályú Nagy Péter rakétás csatacirkálója az Északi Flotta zászlóshajójaként szántja a Barents-tenger felszínét Forrás: Wikimedia Commons/Ria Novosti

Az 1,5 milliárd dollárból megépített Kurszk robotrepülő-hordozó nukleáris vadász-tengeralattjáró még a szovjet időkben tervezett 949A Antyej (NATO kódnevén Oscar-II) típus legutolsó hadrendbe állított egysége volt.

A háromszintes, 154 méter hosszú, 18,2 méter széles, 16 400 tonna teljes vízkiszorítású Kurszk megépítésénél a legkorszerűbb technikai megoldásokat alkalmazták mind a támadó kapacitás, mind pedig az aktív illetve passzív védelmi képességek tekintetében.

A Kurszk felszíni menetben Forrás: Wikimedia Commons/Ria Novosti

A hatalmas monstrum meghajtásáról illetve energiaellátásáról két úgynevezett lassúvizes, és ezért különösen biztonságosnak tartott OK-650 M típusú reaktor gondoskodott.

A nukleáris meghajtású turbinák víz alatti menetben 33 csomós (hozzávetőleg 59 km/órás) sebességre gyorsíthatták fel a Kurszkot, amelynek biztonsági rendszerét ugyancsak a legjobbak között tartották számon.

Egy Antyem-osztályú orosz nukleáris vadász-tengeralattjáró, a K-186, a Kurszk egyik testvérhajója Forrás: Wikimedia Commons

A nukleáris vadász-tengeralattjárót dupla héjszerkezettel látták el,

ami miatt „gyakorlatilag elsüllyeszthetetlennek" tartották a Kuszkot.

(A sors furcsa fintora, hogy minden olyan hajót, amelyet nagy hangon elsüllyeszthetetlennek kiáltottak ki, mint például a Titanicot, vagy az Andrea Doriát is, kivétel nélkül utolérte a végzet.)

Súlyos víz alatti robbanások zöreje érkezik a Barents-tengerről

A 112 fős legénységgel rendelkező Kurszk rövid, alig hatéves pályafutása során számos különleges küldetést teljesített a világtengeren.

Egyik leghíresebb akciója a Földközi-tengerhez kötődik, ahol egy alkalommal sikerült észrevétlenül belopóznia az Egyesült Államok 6. flottájának gyakorlatozó egységei közé,

és lehallgatni az amerikai hadihajók titkos rádióforgalmazását,

súlyosan megszégyenítve ezzel az U.S. Navy-t.

Az USS Saratoga repülőgéphordozó és kísérő egységei az amerikai 6. flotta kötelékében, Szicília partjainál Forrás: U.S. Navy Photo

A 2000. augusztus eleji hadgyakorlaton a Kurszk azt a feladatot kapta, hogy a kísérő illetve védelmi feladatokat ellátó rombolók valamint fregattok gyűrűjén átlopakodva

cserkéssze be, majd mérjen csapást az „ellenséges célpontnak" kijelölt Nagy Péter csatacirkálóra.

Noha a Kurszk éles torpedókkal is fel volt szerelve, a harci feladatot ebben az esetben természetesen „vak", vagyis gyakorló torpedókkal kellett végrehajtania.

A Kurszk murmanszki horgonyzóhelyén Forrás :AFP

Még mielőtt a Barents-tengeren tervezett – éleslövészettel is kombinált - gyakorlat elkezdődött volna, az orosz admiralitás a nemzetközi szokásjoggal összhangban, előre bejelentette a művelet időpontját és területi határait, hogy a kereskedelmi hajók, illetve a polgári légi forgalom elkerülhesse a veszélyes körzetet.

Augusztus 12-én reggel fél kilenckor a bergeni haditengerészeti bázis lehallgató központjában

két egymást követő igen erős detonáció zaját rögzítették,

ami Barents-tengernek az orosz Északi Flotta hadgyakorlata miatt lezárt műveleti területéről érkezett.

A NATO figyelemmel kísérte és kíséri az orosz flotta manővereit a világtengeren (a kép illusztráció) Forrás: Cassandra Thompson, U.S. Navy

A norvég bázis a furcsa észlelésről haladéktalanul értesítette a NATO európai központját.

A gyakorlatozó orosz flottakötelék parancsnokait azonban korántsem izgatta fel annyira a reggel észlelt detonáció,

mint a NATO megfigyelőit, mert a robbanások hangját a víz alatti éleslövészettel hozták összefüggésbe. A murmanszki flottaparancsnokságnak csupán másnap, augusztus 13-án tűnt fel, hogy a Kurszk atom-tengeralattjáróval mindenféle összeköttetés megszakadt.

A Kurszk legénysége felsorakozik a fedélzeten az atom-tengeralattjáró kifutása előtt Forrás: AFP

A hadgyakorlatot ennek ellenére sem fújták le, hanem az elnémult tengeralattjáró felkutatására adtak utasítást. A keresésre kirendelt egységek szonárja

gyorsan megtalálta a tengeraljzaton 108 méteres mélységben mozdulatlanul heverő Kurszkot.

Ebből egyértelművé vált, hogy valami nagyon súlyos dolog történt az atom-tengeralattjáróval.

Szovjet időket idéző semmitmondó bejelentés a Kurszk "kisebb problémáiról"

Az első, a szovjet időket idéző velős tömörségű hivatalos kommüniké csak az atom-tengeralattjárót ért baleset után három nappal később jelent meg a Kurszk „kisebb problémáiról". Pedig a mentésben résztvevők számára ekkora már teljesen egyértelművé vált, hogy nem valamiféle „kisebb",

hanem végzetesen súlyos problémával kell szembenéznie a haditengerészet főparancsnokságának.

Azt, hogy a hermetizált mentőjáratnak a Kurszk egyetlen épen maradt búvónyílására tett rögzítési kísérlete totális kudarcot vallott a folyosó hanyag szigetelés miatt, természetesen mélyen elhallgatták az illetékesek.

Napokig megpróbálták agyonhallgatni a Kurszk katasztrófáját Forrás: STRICKEN KURSK

A flottaparancsnokság az augusztus 16-án kiadott igencsak optimista hangulatú újabb közleményében arról számolt be, hogy a legénység tagjai mind életben vannak és senkinek sincs komolyabb baja, a haditengerészet pedig „kézben tartja" a kimentésük irányítását.

Aznap, amikor ezt a hurráoptimista hangvételű hivatalos jelentést kiadták, az orosz admiralitás vezetői először kértek titokban támogatást a mentéshez a norvég illetve brit haditengerészeti parancsnokságoktól, akik már a baleset másnapján felajánlották segítségüket.

A bergeni lehallgatóállomás műszere által rögzített szeizmikus lökéshullámok, amelyeket a Kurszkon történt két robbanás okozott Forrás: Wikimedia Commons

A speciálisan kiképzett angol és norvég haditengerészeti búvárok már az augusztus 19-én végrehajtott első lemerülésük során megállapították,

hogy a Kurszk tatrészén található 9-es rekesz mentőnyílását teljesen elárasztotta a víz, ami miatt kizárt, hogy esetleg még túlélők lehetnek a hajótestben.

A brit-norvég kutatócsoport távirányítású mélytengeri robotkamerájának segítségével megállapították, hogy a Kurszk katasztrófáját a tengeralattjáró orrában bekövetkezett ismeretlen eredetű, hatalmas detonáció okozta, ami szabályosan szétvettette a nukleáris meghajtású búvárhajó orrszekcióját.

A Kurszk utolsó személyzetéről készült fotó egy kikötői ünnepségen Forrás: AFP

A Kurszk tragédiáját nem lehetett tovább titkolni az egyre hangosabb és nyugtalanabb közvélemény előtt; az admiralitás bő egy héttel a baleset után kénytelen volt beismerni a Kurszk valamint teljes személyzete elvesztését.

Szigorúan titkos vizsgálat - egyetlen hivatalos magyarázattal

A Kurszk kisebb belpolitikai válságot kirobbantó tragédiáját már nem lehetett csak úgy egyszerűen a szőnyeg alá seperni, mint a szovjet időkben. Az áldozatok hozzátartozói valamint a sajtó nyomására elkerülhetetlenné vált a tragédia okainak nyilvánosságra hozatala. Ezért az orosz szövetségi kormány 2001 szeptemberében megbízást adott a Smit International & Mammoet holland cégnek a Kurszk roncsának kiemelésére.

A Kurszk roncsáról mélytengeri kutatórobottal készített felvétel Forrás: KOTAK.CO.UK

A nemzetközileg elismert holland vállalat igen komoly tapasztalatokkal rendelkezett a tengeri hajómentésben, amihez megvolt a speciális technikája is. A kiemelést hosszas előkészületek és alapos tervezés után a cég óriásuszálya, a Giant-4 segítségével kezdték meg. Az igen bonyolult műveletben a Kurszk hajótestének mintegy kétharmadát sikerült a felszínre emelni, a legfontosabb, a titokzatos robbanással érintett orrszekció viszont a mélyben maradt. A kiemelés helyszínéről az orosz haditengerészet roszlajkovói bázisára szállították a Kurszk roncsát a Giant-4 fedélzetén.

A Kurszk roncsának kiemelésében közreműködő speciális darus hajó, a holland Mammoet cég tulajdonában álló Giant 4 Murmanszk kikötőjében Forrás: AFP

A bázison egy erre a célra hermetikusan lezárt területen fogtak hozzá a roncs megvizsgálásához,

a nyilvánosság és a sajtó teljes kizárásával.

A szigorúan titkos körülmények között zajló kivizsgálást 2002 júliusában fejezte be a kizárólag orosz szakemberekből álló vizsgálóbizottság.

A mintegy 2000 oldalra rúgó vizsgálati anyag nyilvánosságra hozott zárójelentése két okra vezeti vissza a tengeralattjáró pusztulását.

A Kurszk katasztrófájának helyszíne Forrás: Wikimedia Commons

A szakértők szerint az 1998-tól rendszeresített folyékony, hidrogén-peroxid hajóanyagú torpedókból a robbanószerkezet betöltése után - szigetelési hiba miatt - hajtóanyag szivárgás lépett fel a vetőcsőben.

Az igen agresszív és tűzveszélyes hidrogén-peroxid reakcióba lépett a vetőcső falát alkotó sárgaréz ötvözettel,

ami kémiai eredetű robbanást okozott.

A 108 méter mélyen fekvő roncsról készített víz alatti fotó Forrás: STRANGER MILITARY

A hivatalos verzió szerint ez az elsődleges robbanás okozta a második vetőcsőben lévő torpedó, illetve a mögötte lévő torpedókamrában elhelyezett további hét robbanóeszköz detonációját.

Drámai üzenet a fagyos mélyből

A Kurszk roncsában összesen 115 holttestet találtak. Soha sem derült fény arra, hogy ki volt az a három ismeretlen személy, aki a hajó állománytábla szerinti 112 fős legénységi létszámán felül tartózkodott a Kurszk fedélzetén.

Az atom-tengeralattjáró első tisztje, Dimitrij Kolesznyikov fregattkapitány ruházatában egy olyan feljegyzést találtak,

amelyből kiderült, hogy a legénység tagjai közül 23-an élték túl a hatalmas robbanást,

és akik valamennyien a hátsó, 9-es számú rekeszben gyülekeztek. Előtte még mindkét reaktort leállították, amelyek egyébként – a hivatalos szakértői vizsgálat szerint - nem sérültek meg a robbanásban.

A roncs kutatásánál használt brit távirányítású mélytengeri merülőeszköz Forrás: Wikimedia Commons

A reaktorok leállítása azonnal minimálisra csökkentette az életben maradottak túlélési esélyeit,

mert ezzel megszűnt az elektromos áramellátás, nem lehetett működtetni a szivattyúkat, nem volt világítás, és a tartalék berendezések üzemeltetési lehetősége is megszűnt.

Kolesznyikov fregattkapitány fennmaradt naplóbejegyzése a tengerésztiszt kivételes hősiességről és higgadtságáról tesz tanúbizonyságot, aki a következőket jegyezte fel az emelkedő, jéghideg vízzel elárasztott koromsötét rekeszben, a közeli és szörnyű halált várva:

Kolesznyikov fregattkapitány naplójegyzete Forrás: Wikimedia Commons

„Sötét van itt az íráshoz, de megpróbálom vakon. Úgy tűnik, nincs esélyünk, talán 10-20 %. Reméljük, legalább ezt elolvassa valaki. Itt a lista a más rekeszekből idegyűlt legénységről, akik most itt vannak a kilencesben, és megpróbálnak kijutni. Üdvözlet mindenkinek, nem kell kétségbeesni. Kolesznyikov"

Talán abban reménykedtek, hogy kiszabadítják őket, még mielőtt teljesen elárasztaná a betörő tengervíz a vaksötét rekeszkamrát.

Súlyos kérdőjelek a tragédia árnyékában

A tragédia okáról mind a mai napig a 2002 júliusában nyilvánosságra hozott szakértői zárójelentés számít egyedüli hivatalos álláspontnak.

Ám ennek ellenére számos megválaszolatlan kérdőjel övezi a Kurszk tragédiáját.

A balestről tartott legelső hivatalos sajtótájékoztatón Igor Szergejev marsall, az orosz föderáció honvédelmi minisztere egy idegen, ismeretlen, - tehát nem baráti – tengeralattjáróval történt ütközésről tett említést, a Kurszk katasztrófájának lehetséges okaként.

Ezt persze első hallásra sokan lennénk hajlamosak elintézni egyetlen kézlegyintéssel, amolyan „szovjet típusú"magyarázkodásnak tartva Szergejev marsall közlését.

Igor Szergejev marsall, honvédelmi miniszter Forrás: Wikimedia Commons/Ria Novosti

A valós helyzet azonban jóval árnyaltabb és titokzatosabb ennél.

Noha az amerikai hivatalos körök először határozottan cáfolták Igor Szergejev marsall „alaptalan vádaskodását", hogy az Egyesült Államok Haditengerészetének (U.S. Navy) bármely egysége az orosz hadgyakorlat közelében tartózkodott volna, később mégis kénytelenek voltak elismerni, hogy két Los Angeles-osztályú atom-tengeralattjárójuk, a USS Memphis és a USS Toledo, központi utasításra, titkos felderítést végzett a térségben.

A Kurszk roncsa az orosz haditengerészet roszlajkovói bázisán Forrás: Wikimedia Commons/Ria Novosti

Még ennél is sokkal érdekesebb, hogy az orosz Északi Flotta egységei körül ólálkodó két amerikai nukleáris tengeralattjáró közül az USS Toledo, a katasztrófa utáni napon váratlanul felbukkant a bergeni hadikikötőben.

Az USS Memphis Forrás: U.S. Navy Photo

Azt a dokkot ahol kikötött, az amerikai tengerészgyalogság egyik százada azonnal hermetikusan lezárta,

és senki sem közelíthette meg a hajót, kivéve azt az Egyesült Államokból még aznap külön géppel megérkező műszaki alakulatot, amely haladéktalanul hozzákezdett az USS Toledo kijavításához.

A baleset után a bergeni haditengerészeti bázisra befutott USS Toledo nukleáris tengeralattjárót mindentől hermetikusan elzárták. A szerepe még inkább tisztázatlan, mint a USS Memphisé Forrás:U.S. Navy Photo

Hogy mi szükség volt erre, illetve mitől sérült meg a Los Angeles-osztályú amerikai nukleáris vadász-tengeralattjáró, azt mind a mai napig sűrű homály fedi.

Ami megadhatná a végleges választ, még mindig odalent van

Nem sokkal később egy rövid időre az internetre is felkerült hír szerint egy olyan kódolt diplomáciai üzenetet fogtak el rádióamatőrök, amely azt bizonyította, hogy a Toledónak nagyon is köze lehetett a Kurszk katasztrófájához.

A Kurszk és a Los Angeles-osztályú USS Toledo méreteit összehasonlító grafika Forrás: Wikimedia Commons

A neten keringő titkos üzenetnek azonban hamarosan nyoma veszett.

Ugyancsak elgondolkodtató tény, vagy még pontosabban egyenesen baki, hogy amikor a Kremlbe még be sem futott a Kurszkot ért balesetről szóló információ, William S. Cohen akkori amerikai védelmi miniszter már pontosan tudta, hogy az orosz atom-tengeralattjáró elsüllyedt.

William Cohen amerikai védelmi miniszter (középen, egy feljegyzéssel a kezében) már azt megelőzően tudta, hogy a Kurszk elsüllyedt, még mielőtt a Kreml értesült volna a balesetről Forrás: Wikimedia Commons

Szintén több mint érdekes momentumnak számít, hogy a Kurszk katasztrófája után, még 2000-ben az Egyesült Államok kormánya nagy hirtelen elengedett egy, a zűravaros jelcini időkben keletkezett 1 milliárd dolláros orosz adósságot, majd (az akkor még) pénzügyi nehézségekkel küszködő Oroszország váratlanul több igen jelentős volumenű és rendkívül kedvező hitelt kapott az amerikai adminisztráció befolyása alatt álló nagy nemzetközi pénzügyi intézményektől.

Síró hozzátartozók a Kurszk áldozatairól tartott megemlékezésen Forrás: Ria/Novosti

Vlagyimir Kurojedov flottatengernagy, az orosz tengerészeti erők főparancsnoka ugyanazt nyilatkozta, mint Szergejev marsall,

a magas rangú zászlóstiszt szerint ugyanis nem saját torpedó robbanása, hanem „idegen tárgy" okozta a Kurszk pusztulását.

A Kurszk moszkvai emlékműve Forrás: Wikimedia Commons

Persze, számos egyéb összeesküvés-elméletszerű teória is felröppent a Kurszk pusztulásával kapcsolatban, ami viszont ugyancsak elgondolkodtató tény, hogy a roncs legtöbb kérdésre választ adható orrszekcióját, ahol a robbanás történt, és amelyben a vetőcsövek illetve a torpedókamrák is találhatók, miért nem emelték ki soha. Az egzakt választ ezért még mindig a Barents-tenger fagyos mélységei őrzik.