A Weizmann Tudományos Intézet kutatói szerint felfedezésük fontos kulcs lehet minden olyan tanulmányhoz, amely a primitív életformák fejlődésétől a tengervíz kémiájának geológiai történetét, változásait, és a klímaváltozást kutatja.
Földünk teljes területének mintegy 70 százaléka,
megközelítőleg 360 millió négyzetkilométernyi terület óceán vagy tenger.
A világóceán jelenlegi formájának kialakulása a harmadidőszak ( 65 és 2,6 millió év között) végére tehető.
A földtudományok egyes képviselői szerint az első óceán vize igen meleg - legalább 70 Celsius-fok - lehetett,
míg mások úgy vélik, hogy a vízhőmérséklet közelebb lehetett a maihoz, amelynek átlaghőmérséklete 15 Celsius-fok körüli.
Mindkét fél a tengervízből leülepedett ásványok - mint a mészkőben lévő karbonátok - oxigénizotóp összetételében végbemenő változásokra alapozza feltevését, de különböző következtetéseket vontak le belőle.
Nehéz volt meghatározni azt, hogy az izotópösszetétel változását a tengervíz hűlése vagy a víz izotópösszetételében végbemenő változás okozza-e.
Az izraeli tudósok kutatásukba az ősi vas-oxidok finom koncentrikus rétegeiből álló kicsiny tojás alakú szemcséket vontak be,
amelyeket a világ legkülönbözőbb pontjairól gyűjtöttek össze.
A minták a legkülönbözőbb geológiai időszakokból származtak, a legöregebb mintegy kétmilliárd éves volt.
Kalibrálták a hőmérsékletfüggő oxigénizotóp megoszlását a vas-oxidok és az üledékes oldatok között és létrehozták tengeri vas-oxidok oxigénizotóp-jegyzékét az elmúlt kétmilliárd évre visszamenően.
Megállapították, hogy a víz izotópösszetételében végbemenő változás és nem a víz hűlése határozza meg a megfigyelt geológiai folyamatot.
(Forrás: MTI)