A tudósok körében ma már általánosan elfogadott, hogy a Mars egykor sokkal nedvesebb, vízben gazdagabb bolygó lehetett, és nem az a sivár, illetve száraz égitest volt, mint amilyennek napjainkban ismerjük.
Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a múltban nemcsak folyók és tavak léteztek a Marson,
hanem a vörös bolygó északi féltekéjén egy kiterjedt óceán is lehetett.
Egy új, a Journal of Geophysical Research Planets szakmagazinban publikált kutatás szerint nagyjából 3,5 milliárd éve egy legalább 300 méter magas árhullám söpört végig a vörös bolygó északi féltekéjén található Arábia Terra nevű régión.
A marsi óceán létezését igazoló egykori megacunami lehetőségét először 2016-ban vetette fel néhány kutató,
a bolygó Thumbprint Terra (Hüvelykujj Föld) elnevezésű vidékén fekvő rendkívül furcsa alakzat analízise alapján, amely az ujjlenyomathoz hasonló keskeny koncentrikus gerincek sorozatából áll.
Francois Costard, a Francia Tudományos Kutatások Központjának (CNRS) szaktudósa illetve kollégái ezt az elméletet támogatva 2017-től hozzáfogtak a kérdéses terület – amely az északi Arábia Terra régió része – beható tanulmányozásához.
Costard és kollégái közlése szerint sikerült azonosítaniuk annak az aszteroidának a nyomát, amelynek becsapódása a Thumbprint Terra területén pusztító hatalmas cunamit okozta.
A kutatók megpróbálták behatárolni azt az irányt,
ahonnan az óriási szökőár a Thumbprint Terra síkságra érkezhetett. Vizsgálódásuk először tíz becsapódási kráterre terjedt ki, majd tovább szűkítve a kört, a számítások alapján végül a Lomonoszov-kráterhez jutottak el.
A 120 kilométer széles kráternek mind a kora, mind pedig az átmérője jól egyezik egy akkora aszteroida becsapódási nyomával,
amely a Thumbprint Terra szökőár-alakzatait létrehozhatta.
A Lomonoszov-kráter szerkezeti felépítése pedig egyértelműen azt jelzi, hogy a kráter vízzel borított területen keletkezett.
A kráter szélessége és alacsony pereme, valamint az eróziós nyomok egyaránt azt bizonyítják, hogy a Lomonoszov-krátert kialakító becsapódás egy viszonylag sekély óceáni medencét érintett.
„ A Lomonoszov-kráter valószínűsíthető tengeri eredete,
és korának egyezősége a Thumbprint Terra képződményeinek korával erősen arra utal, hogy ez volt a szökőár forrása
- nyilatkozta Francois Costard.
A hatalmas erejű becsapódás komoly hatással lehetett a marsi északi félteke sekély óceánjának további sorsára is.
A június végén publikált felfedezés új megvilágításba helyezi az egykori marsi hidroszférára vonatkozó ismereteinket.
Mindeddig az volt az általános vélemény, hogy a Mars 3,7 milliárd éve végleg elvesztette a felszíni vizeit,
de a francia kutatók vizsgálati eredménye azt mutatja, hogy 3,5 milliárd éve még létezett a vörös bolygón óceán.
Az egykorvolt marsi élet lehetősége szempontjából pedig egyáltalán nem közömbös, hogy az eddigi feltételezésekkel szemben, akár még több száz millió évig létezhetett egybefüggő víztömeg a Marson. Ezzel kapcsolatosan Alexis Rodriguez, az arizonai Tucsonban található Bolygótudományi Intézet (Planetary Science Institute, PSI) Mars-geomorfológusa megjegyezte,
hogy az óceán üledékei új irányt nyithatnak az esetleges életnyomok felszín alatti kutatásához.
Még mindig nagyon sok a nyitott kérdés a múltbeli Mars víztakarójáról, és éghajlati viszonyairól.
Ahogyan Paul Byrne, az Észak-Karolinai Állami Egyetem bolygógeológusa elmondta:
„Még távolról sem állíthatjuk, hogy teljesen ismernénk a Mars éghajlatának történetét, és az erre vonatkozó klímaelméleteket minden bizonnyal tovább fogjuk fejleszteni."
Noha a Mars északi óceánjára vonatkozó bizonyítékok még korántsem teljeskörűek, de a Thumbprint Terra szökőár-képződményei
új és fontos bizonyítékot jelentenek az egykori óceán létezésére.
Mert óceán nélkül hogyan is jöhetne létre egy megacunami?
Ami az óceánnal kapcsolatos kérdések mellett már egészen bizonyos, hogy a Mars több mint hárommilliárd éve rendkívül nedves bolygó volt, sok esővel, folyókkal, tavakkal és jelentős mennyiségű talajvízzel rendelkezett.
A korai Mars így sok szempontból sokkal inkább hasonlított a Földre, mint mostani önmagára.
A bolygó akkor száradt ki, amikor – mind a mai napig kérdéses és vitatott okok miatt – a Mars elvesztette atmoszférája legnagyobb részét.
Nemrégiben arra vonatkozó jeleket találtak, hogy mélyen a felszín alatt víztartó, folyékony vizet tartalmazó rétegek vannak, és az Egyenlítő közelében fekvő néhány lejtőn a visszatérő vízszintes rétegek (RSL) jellemzői is bizonyítékul szolgálhatnak az egykori felszíni sós víztömeg jelenlétére.
A Mars jelenlegi vízkészlete legnagyobb részt jég formájában létezik a pólusoknál,
illetve a felszín alatti rétegekben.
A vörös bolygót elért leszállóegységek illetve a roverek is megfigyelték a fagyot, a havat, és a vízgőz illetve szén-dioxid típusú felhőket, a bolygó körül keringő szondák pedig lefényképezték a kanyonokban és a mélyebb kráterekben időnként megjelenő ködöt.
De a néhány milliárd évvel ezelőtti állapotához képest a Mars most sokkal szárazabb és hidegebb, mint amilyen régen volt.
Talán ezért is nehéz elképzelni azt a látványt,
ahogy a Lomonoszov-krátert létrehozó aszteroida becsapódásakor több mint negyed kilométer magas hullámfal indult el szédítő sebességgel a Thumbprint Terra akkoriban valószínűleg még korántsem kopár tájai felé.
Felhasznált források:
Journal of Geophysical Research Planets
Sky Earth
Discover Magazine