A kaptárak teljes elnéptelenedésével járó tünetegyüttes emlékeztet a kaptárelhagyásra (Colony Collapse Disorder, CCD), amely 2006-ban kezdte tömegesen pusztítani a rovarokat Észak-Amerikában és Európában. A most tapasztalt jelenség ehhez hasonló, de mégis egészen más.
Míg a CCD során a méhek elhagyják a kaptárakat és nyomtalanul eltűnnek, addig a brazil rovarok a helyszínen elpusztulnak.
Ráadásul a kaptárelhagyás különböző tényezők összhatására vezethető vissza, ám a brazil bizonyítékok egyetlen okot neveznek meg, a rovarirtó szereket.
A szakemberek szerint emellett szoros párhuzam vonható az Amazonas válsága és a méhek pusztulása között:
ahogyan az erdészeti szabályok enyhítése egyre gyakoribb tízesetekhez vezetett, ugyanígy az enyhülő szabályozás a peszticidekre vonatkozó korlátozásokban a méhek elhullásához.
Az év eleje óta közel 300 új termék került forgalomba jóváhagyás nélkül, ideértve a más országokban tiltott vagy szigorúan szabályozott rovarirtó szereket is. És ahogy az esőerdő pusztulása is sokkal nagyobb területet érinti, mint csak a fákat, így a méhek elvesztése is messze túlnyúlik a kaptárak falain.
A rovarok megmentése azonban szó szerint létfontosságú az emberiség jövője szempontjából, hiszen nekik köszönhetjük az elfogyasztott ételeink egy jelentős részét, körülbelül az egyharmadát.
A repcétől a szójababig, a gyümölcsöktől a diófélékig, de a fekete áfonya és a mandula fogyasztásunk is tőlük függ.
Gyakorlatilag a méhek a felelősek a világ háromnegyedének a beporzásáért, amely a mezőgazdaság számára jelent óriási segítséget. Ám itt merül fel a kérdés: ha a szakemberek által táplált és gondozott kolóniák elpusztultak, akkor milyen sors várhat a vadonban élő méhekre?
A háziméhek kaptárai legalább négyezer éve a gazdaságunk jelentős részét képezik, ők felelnek többek közt az alma, a zab, a borsó és a kávékészleteinkért.
A vadon élő társaik is nélkülözhetetlen beporzónak számítanak, ők felelnek az őshonos növények és ökoszisztémák létezéséért a trópusi erdőktől a hegyi rétekig.
És bár a legtöbb vadon élő méheket még soha nem vizsgálták olyan részletesen, mint a háziméheket, bizonyosan ugyanolyan érzékenyek a kémiai veszélyekre, mint a mézelő rovarok. A probléma tehát az egész természetet érinti.
A brazil méhek problémája elsősorban a számukra kevésbé előnyös jogi környezethez és a nem túl kedvező környezetvédelmi szabályozáshoz vezethető vissza.
A világban több helyen gyengítették a veszélyeztetett fajokról szóló törvényt, nem is beszélve a rovarirtó szerek használatának engedélyezéséről.
Újra jóváhagyták a Sulfoxaflor-t, amelyet 2015-ben már betiltottak, kifejezetten a méhekre kifejtett mérgező hatása miatt.
Közben az országban figyelemre méltóan emelkedik a bioélelmiszerek iránti kereslet, és a gazdasági előrejelzések szerint várhatóan megkétszerezik az eladásokat és a termelést kevesebb, mint öt év alatt.
Az élelmiszerek vásárlása azonban közvetlenül befolyásolja az élelmiszer-termesztés módját és támogatják a beporzók biológiai sokféleségét.
Ezért a természetvédők szerint még nincs késő, hogy az ország megállítsa ezt a tragikusan csökkenő tendenciát.