"Úgy kell felvennem a kabátomat, hogy az illeszkedjen a ruhámhoz; ezt nem a világ divatja, hanem Isten akarata szerint teszem, de ez nekem megfelelő."
(Lady Arabella Stuart)
Lady Arabella későbbi életét talán már tragikus gyerekkora előre jelezte : még éppen csak betöltötte az első életévét, amikor az édesapja, Charles Stuart, Lennox első grófja 1576-ban meghalt. Édesanyja, Elizabeth Cavendis a következő hat évben egyedül nevelte, míg ő is el nem távozott az élők sorából.
Apai nagyanyja, Margaret Douglas pont ugyanebben az évben halt meg és a korona minden vagyonukat lefoglalta. Azzal érveltek, hogy VI. Jakab skót király még kiskorú volt, amikor a nemesi rangot és címeket ajándékozott a családnak, és
Arabella születése jogán angolnak tekinthető.
Több befolyásos támogatója közbenjárt a fiatal lány érdekében, hogy visszakaphassa az örökségét, ám nem jártak sikerrel.
A következő években Lady Arabella hiába próbálta visszaszerezni a birtokait, sőt, a Lennox grófnője címet sem viselhette. Elvesztette örökségét, és a nagyanyjához kellett menekülnie. A kitaszítottság határozta meg a fiatal arisztokrata nő életét.
Gyermekkorának nagy részét a derbyshirei Hardwick Hallban alatt töltötte nagymamájával, aki Anglia egyik leggazdagabb nőjeként hercegnőnek járó oktatást biztosított az unokájának. A szolgálók által „nagyságának" hívott, ám mindig magányos Arabella hamarosan bebizonyította, hogy kitűnő tanuló:
folyékonyan beszélt latinul, görögül, franciául, olaszul és spanyolul, jártas volt a filozófiában, kiváló zenei tehetségétől pedig elragadtatással beszéltek azok, akik valaha hallották hangszeren játszani.
Amikor először tett látogatást I. Erzsébet angol királynő udvarában, mindenkire azt a benyomást tette, hogy
a tizenkét éves Arabella uralkodásra született, és jó eséllyel lesz egy napon királynő.
Ennek nyomán féltékenység, harag valamint cselszövés ütötte fel a fejét; elkezdődtek a gyilkos intrikák.
Anglia viharos időket élt meg akkoriban: 1587-ben I. Mária skót királynőt (Arabella nagynénjét, Stuart Máriát) háromszáz meghívott jelenlétében lefejezték, II. Fülöp király „legyőzhetetlen" spanyol armadája pedig invázióra készült Anglia ellen.
Lady Arabella biztonságosabbnak látta visszatérését a hardwicki birtok óvó falai mögé.
Arabella nagyanyja közben ambiciózus terveket szőtt. Több történelmi forrás szerint már a lánya és
Charles Stuart közötti házasságot is azért szorgalmazta, hogy az utódokból esetleg egy uralkodót nevelhessen.
A fiatal Arabella így igen népszerű menyasszony-jelöltnek bizonyult, akiknek számos kérője akadt.
A nagyanyja kérésére először t Robert Dudley-val jegyezte el magát, a királynő legnagyobb szerelmének a fiával, aki azonban tragikus módon elhunyt. A következő lehetséges férjjelöltjei között felmerült a pármai herceg fia, és VI. Jakab skót király (a későbbi I. Jakab angol király) is.
Bár több oldalról is megvizsgálták a lehetőségeket, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy I. Erzsébet egyszerűen nem engedi, hogy Arabella megházasodjon.
A királynő tisztában volt azzal, hogy a nő gyermekei újabb riválisokat jelentenének és összeesküvéseket okozhatnának a trónutódlás kérdésében.
Arabella következő évei óriási bizonytalanságban teltek és egyre jobban elszigetelve érezte magát. Hiába beszéltek úgy róla, mint a leginkább megfelelő menyasszonyról számos európai királyi herceg számára, soha nem került közel a házassághoz. Ekkor követett el egy hatalmas hibát: megpróbálta a saját kezébe venni a sorsát,
és eljegyzést kezdeményezett Edward Seymourral, VIII. Henrik harmadik feleségének idősebb bátyjával.
A választás nem lehetett véletlen, hiszen a Seymourok is igényt tarthattak a trónra, ráadásul a magányos és fiatal Arabella kétségbeesetten vágyott a figyelemre. Olyannyira, hogy egyszer azt a hírt is elterjesztette,
hogy szeretői viszonyt folytat VI. Jakab skót királlyal.
Erzsébet éktelen haragra gerjedt, de végül megbocsátott a lánynak. A királynő 1603-ban már nagyon beteg volt, Arabella viszont még mindig őrizetben élte mindennapjait.
Amikor Erzsébet mély depresszióba zuhant, majd végül 1603 márciusában meghalt, Arabella joggal gondolhatta, hogy a féltékeny uralkodó távozása után jobbra fordul az élete.
I. Erzsébet királynő volt azonban a Tudor-család utolsó sarja, aki utód nélkül halt meg.
A trón legesélyesebb aspiránsának Jakab bizonyult, hiszen a dédanyja Tudor Margit, VIII. Henrik nővére volt. A trónutódlással kapcsolatos titkos megállapodások megkötése már akkor elkezdődött, amikor Erzsébet még haldoklott.
Lady Arabella ugyanis abban a szerencsés helyzetben volt,
hogy ereiben Tudor és Stuart vér is csörgedezett,
így unokatestvére után joggal tarthatott volna igényt a trónra.
Sir Robert Cecil, Erzsébet minisztere azonban zökkenőmentessé akarta tenni az utódlási folyamatot ezért már a királynő halálának pillanatában elküldte az előre megszövegezett proklamációt, így Jakabot még aznap kikiáltották királynak.
Gondolkodásra, tervezésre, vagy a jogos utódlás kérdésének alapos megvizsgálására ezért már nem maradt idő.
Jakab igyekezett jó kapcsolatot ápolni Lady Arabellával, ezért az udvarába hívatta, ahol nem csak egy lakosztályt, hanem saját jövedelmet is kapott az uralkodótól. Hamarosan olyan jó kapcsolat alakult ki köztük, hogy
1605-ben felkérte, hogy legyen a hatodik gyermekének, Mary Stuartnak a keresztanyja.
Három év múlva az őt támogató nagyanyja meghalt és az ekkor 33 éves, hányattatott sorsú nőt himlő sújtotta.
Szerencsés felépülése után újra elkezdte a jövőjét tervezni.
Bár az egyértelművé vált számára, hogy a király gondoskodik a jólétéről, mégsem akart vénkisasszonyként és utódok nélkül meghalni.
Hosszas töprengés után ismét a Seymour családhoz fordult segítségért. Az akkoriban már gyakran a köznevetség tárgyává vált, frusztrált
Arabella 1610. június 22-én titokban feleségül ment a 22 éves William Seymourhoz, Hertford grófjának az unokájához.
Viszonyukról hamarosan a király is értesült, aki gyorsan átlátta a helyzetet: a trónra távoli igényt tartó Seymour család és I. Erzsébet unokatestvérének frigye veszélyt jelenthet az uralkodására nézve.
A házasság után 17 nappal William Seymourt a londoni Towerbe zárták, Lady Arabella pedig házi őrizetbe került.
Miközben mindketten fogságban sínylődtek, a párnak mégis sikerült elintéznie néhány titkos találkozást. Arabella teherbe esett, majd hamarosan elvetélt. I. Jakab király tudomást szerzett a bizalmas légyottjaikról, ami miatt a nőt a távoli Durhambe száműzte.
A házaspár szökést tervezett, amiben befolyásos támogatóik segítették őket. Arabella férfinak öltözve egy Franciaországba tartó hajóra szállt fel a Temzén, de soha nem tudta elhagyni Londont.
Gyorsan elfogták és bebörtönözték a Towerbe.
A férje azonban sikerrel járt, és szerencsésen Belgiumba menekült. Arabella váltig állította, hogy a szökésre csak azért vetemedett, mert a hitvesével akart együtt lenni. Bár vádat nem emeltek ellene, mégsem engedték szabadon.
Egészsége hamarosan rohamosan romlani kezdett, de ennek ellenére megtagadta az orvosi ellátást.
Egy évig tartó betegség után Lady Arbella Stuart 1615. szeptember 25-én, mindössze 39 évesen meghalt.
Lady Arabella elveszett a politikai intrikák sodrásában, ezért soha nem mehetett hivatalosan férjhez, nem szülhetett gyereket, nem élhette a saját életét, és még az öröklési sorból is „kifelejtették".
Jakab megtagadta tőle a királyi temetést is, így szertartás nélkül helyezték örök nyugalomra a Westminster-apátságban.
A mai napig kérdés, hogyan alakult volna Anglia történelme, ha megkapja az őt megérdemlő helyét az öröklési rendben.