Történetünk a dél-karolinai Edwards Légi Bázison kezdődik, azon a helyen, ahol Chuck Yeager első emberként átlépte a hangsebességet 1947-ben. Ugyanebben az időszakban egy másik kísérlet is folyt a bázison: mérnökök egy csoportja az MX981-es projekt keretében azt akarta kideríteni, milyen hatást gyakorolnak az emberi testre a gravitációs erők, ha egy gyorsan mozgó test hirtelen lelassul. Ennek teszteléséhez egy vakmerő önkéntesnek rakéta meghajtású szánra kellett szállnia. A cseppet sem veszélytelen feladatot a légierő orvosa, John Paul Stapp vállalta el.
A 40-es évek végén a légierő támaszpontjára látogatott egy parancsnok, a szintén mérnöki végzettségű Edward A. Murphy. A sztori menetére innentől kezdve mindenki máshogy emlékszik, a beszámolókban azonban közös, hogy Murphy néhány mérőműszert is magával hozott a kísérlethez. Az eszközök mindenki megrökönyödésére csődöt mondtak, egyik sem működött, ami alaposan felbosszantotta Murphyt.
Ha módjuk van rá elszúrni, akkor biztos, hogy elszúrják"
– hibáztatta beosztottjait a parancsnok.
Murphy bosszankodását azonban nem a tiszt, hanem Stapp öntötte törvény formájába. Az orvos egy későbbi interjúban elmondta, hogy az egész csapatot „Murphy törvényei" vezérelték munkájuk során;
ennek lényege, hogy a hibák, mulasztások minden vállalkozás elkerülhetetlen részei. Amennyiben ezt a megállapítást szem előtt tartják, úgy minden eshetőségre fel lehet készülni és megelőzhető egy esetleges katasztrófa bekövetkezése.
A törvény tehát nem demotivál, hanem ellenkezőleg, pontos és körültekintő munkavégzésre sarkall.
Úgy kell értelmezni, hogy ha valami megtörténhet, az meg is fog történni, nem úgy, hogy ami elromolhat, az el is romlik"
– mondta egy 1980-as rádióinterjúban Murphy, aki ugyancsak szállóigéjének pozitív üzenetére próbálta ráirányítani a figyelmet.
Részben a törvénynek köszönhető végül, hogy az MX981 projekt sikerrel zárult és Stapp beírhatta magát a történelemkönyvekbe, mint a leggyorsabb ember a Földön.