„ A kormány nem az igazat mondja ebben az ügyben, ahogyan kellene."
(Bill Richardson szenátor, Új-Mexikó állam volt kormányzója a Roswell-incidensről)
A vadnyugat hőskorában, 1869-ben alapított új-mexikói kisvárosról, Roswell-ről, egészen 1947-ig szinte semmit sem tudott az átlagember.
Az 1930-as években legfeljebb a rakétatechnika iránt érdeklődők számára mondhatott valamit a település neve a világhíres mérnök-konstruktőr, Robert Goddard állomáshelyeként.
Roswell nemcsak a lótenyésztéséről valamint kőolajiparáról,
hanem ismert szülötteiről, a hollywoodi díváról, Demy Moore színésznőről,
a sportrajongók számára pedig Nancy Lopez golfbajnokról lehet még nevezetes, ám ami igazán híressé teszi a települést, az kétségkívül az 1947 nyarán a város határában történt és máig vitatott hátterű, a köztudatba csak roswelli ufó-incidensként bevonult esemény.
A Roswell-incidensről már egy kisebb könyvtárnyi elmélet született,
valamint számos meglepő, sőt, egyenesen döbbenetes nyilatkozat és vad összeesküvés-elmélet látott napvilágot. De mi az, ami tényszerűen kihámozható a nem egyszer egymással is homlokegyenest ellenkező információk tömegéből?
A hozzáférhető jelentésekből, korabeli újságcikkekből, és többé-kevésbé hitelesnek tűnő tanúvallomásokból ezt kíséreljük meg most felvázolni.
Nem csak a jelenség háttere, hanem még az is vitatott, hogy mikor történt pontosan az esemény. Egyes források 1947. június 14-ét jelölik meg az úgynevezett roswelli incidens napjaként, mások szerint viszont július 2-án éjszaka történt a később világhírűvé vált eset. Több tanúvallomás is ezt az időpontot támogatja, de szép számmal akadnak ezzel ellentétes visszaemlékezések.
Az előbbiek szerint 1947. július 2. éjjelén Roswell felett egy szokatlanul erősen világító fénycsík száguldott végig a csillagos égbolt sötét kárpitján.
A szemkápráztató fényjelenség leginkább az intenzíven felvillanó meteorokra, a tűzlabdákra emlékeztetett,
amire többen is felfigyeltek a város környékén, köztük William „Mac" Brazel is, aki a várostól 50 kilométerre, a Jasper B. Foster tulajdonában álló farmon élt a családjával együtt, állatgondozóként.
Az égbolton keresztülszáguldó fényes objektum
a farm területén csapódott a földbe.
Brazel szolgálati házába nem volt bevezetve a villany, így telefonnal sem rendelkezett, ami miatt nem tudta értesíteni a seriffet.
De erre nem is volt szükség, mert az amerikai légierő Roswell melletti bázisáról - ahol az 509. stratégiai bombázó ezred állomásozott – rövidesen egy dzsipekből és teherautókból álló konvoj érkezett a helyszínre.
A Roswell Army Air Field (RAAF) katonái gyorsan lezárták az időközben kiérkezett érdeklődők elől a területet, a birtokon talált ismeretlen tárgyakat pedig sietősen összeszedték és elszállították a légi bázisra.
Ott volt a helyszínen Denis Balthazar, a Roswell Morning Dispatch helyi napilap agilis munkatársa is, aki később egészen másképp emlékezett vissza a történtekre, mint ami a jelenleg is képviselt hivatalos álláspont.
Brazel csak napokkal később, július 8-án ment be a városba, hogy felkeresse a seriff hivatalát. William Brazel még a katonák kiérkezése előtt összegyűjtött néhány törmeléket, amelyeket be is mutatott George Wilcox seriffnek.
Arról is beszámolt, hogy találta meg a fóliaszerű maradványokat, és ehhez még hozzáfűzött valamit, „bizalmasan suttogva".
Aznap, amikor Brazel felkereste Wilcox seriffet, az egyik helyi napilap, a Roswell Daily Record címlapon közölte a RAAF parancsnoka, William H. Blanchard ezredes közleményét, amely szerint földön kívüli repülőeszköz zuhant le a roswelli határban.
Másnap, július 9-én a 8. légi hadsereg parancsnoka, Roger Ramsey tábornok a sajtónak eljuttatott nyilatkozatában tévesnek minősítette Blanchard közleményét,
azt hangoztatva, hogy a Project Mogul egyik meteorológiai ballonja zuhant le Roswell határában,
tehát szó sincs ismeretlen földönkívüli űrhajóról. Időközben a helyiek között elterjedt, hogy a roncsok között három idegen maradványait is megtalálták.
A következő napokban William Brazelt és a többi szemtanút Washingtonból érkezett ügynökök keresték fel. Máig nem tudni, hogy miről tárgyalhattak, de tény és való, hogy soha többé nem beszéltek idegen űrhajóról és asztronautákról.
Brazel utóbb azt nyilatkozta, hogy tévesen tájékoztatta a seriffet.
Az 1963. október elsején bekövetkezett haláláig többé senkinek sem beszélt a roswelli incidensről. Hogy vihetett-e magával kibeszéletlen titkokat a sírba, talány marad mindörökre.
Mindazok ellenére, hogy a hadsereg a RAAF parancsnokának első, a helyi újságban megjelent közleményét korrigálva később konzekvensen meteorológiai ballonról beszélt, néhány napig teljes légtérzár és felszállási tilalom volt érvényben az 509. bombázó ezred műveleti területén,
a Roswell-aktát pedig államtitoknak nyilvánították.
Jesse Marcel őrnagy, a roswelli repülős ezred elhárítótisztje volt az első, aki 1947. július 8-án Blanchard ezredes parancsára embereivel a helyszínre érkezett.
Az 1986-ban meghalt Jesse Marcel évtizedekkel a roswelli incidens után, az 1970-es években az esetről forgatott dokumentumfilmben – a kötelező hallgatást megtörve - már arról számolt be, hogy William Brazel birtokán valójában egy földön kívüli repülőszerkezetet és a roncsok között három idegen maradványát találták meg.
A légierő egykori őrnagya azt is felfedte a riporterek előtt, hogy a titokzatos űrjárműből származó néhány fémszilánkot el is tett magának.
1978-tól több amerikai ufó-kutató, így többek között a publikációiról ismert Stanton T. Friedman, William Moore, valamint Karl T. Pflock a Freedom of Information Act-re (a információ szabadságáról szóló törvényre) hivatkozva folyamatosan arra kérték a hatóságokat,
hogy tegyék hozzáférhetővé a roswelli incidens aktáját.
A kíváncsiskodó kutatók minden ezzel kapcsolatos kísérlete azonban eredmény nélkül maradt.
John Podesta tábornok, a Clinton-adminisztráció egykori vezérkari főnöke 2002. októberében a következőket nyilatkozta a roswelli esemény ügyében kitartó nyomozást folytató Sci-Fi Channel munkatársának: „Itt az ideje, hogy a kormány feloldja és a tudósok számára hozzáférhetővé tegye azokat az adatokat, amelyek a Roswell-jelenség valódi természetének meghatározásához szükségesek."
A „Roswell-incidens" 1978-ban történt leporolása után kezdtek szárba szökni azok az elméletek, amelyek úgy vélték, hogy a hivatalos hatósági álláspont egy idegen űrhajó felfedezésének eltusolási kísérlete volt az amerikai kormány részéről.
Egyre vadabb „tanúvallomások" kerültek napfényre,
így többek között Glenn Dennis 1989-ben tett nyilatkozata, amelyben nem kevesebbet állított, mint hogy az egyik barátja, aki az incidens idején ápolóként dolgozott a Roswell légibázison, "véletlenül bement az egyik vizsgálóhelyiségbe, ahol az orvosok éppen három teremtmény teste fölé hajlottak".
Dennis elmondása alapján a barátja szerint úgy tűnt, hogy hasonlítottak az emberekre, de kicsi testekkel, orsókarokkal és óriási kopasz fejjel.
Glenn Denis nagy port felvert nyilatkozatával így született meg az „ufonauta" máig is gyakran idézett archetípusa.
Mindenestre tény, hogy a Roswell-akta továbbra sem hozzáférhető, és nemcsak a mezei ufó-kutatók, hanem még befolyásos politikusok számára sem.
Bill Richardson, Új- Mexikó kormányzója, akkori demokrata elnökjelölt az előválasztási kampányban 2007. október 26-án azt nyilatkozta, hogy amikor kongresszusi képviselő volt, és megbízásból érdeklődött a Roswell-akta iránt, azt a felvilágosítást kapta a Védelmi Minisztériumtól, illetve a Los Alamos Lab katonai kutatóintézettől,
hogy az akta titkos, amibe még ő sem tekinthet bele.
További érdekes fejlemény volt a roswelli rejtély ügyében, amikor 2011. április 10-én az FBI (Federal Bureau of Investigation) közzétett egy addig titkosított, 1950-ből származó összefoglaló jelentést. A jelentés szerint :
... a légierő egyik nyomozója megállapította, hogy három, úgynevezett repülő csészealjat találtak Új-Mexikóban."
A kérdéses eszközök maradványait azonban – ha egyáltalán léteznek – állítólagos bennfentesek kivételével senki emberfia nem látta.
De mi köze a messze földön híres 51-es körzetnek – amelynek 2013-ig még a létezését is letagadták a hatóságok – az állítólagos roswelli ufó-balesethez?
A választ a katonai hírszerzés egykori – a roswelli eset kivizsgálásával megbízott – alezredesének,
Philip J. Corsónak még a halála előtt, közjegyző által felvett és esküvel megerősített nyilatkozata adja meg,
amely szerint a balesetet szenvedett ufó és az idegenek maradványait – több közbenső állomás után – az 50-es évek vége óta az 51-es körzetben őrzik, ahol az ország legkiválóbb tudósai, szigorú titoktartás mellett, hosszú évekig vizsgálták azt, forradalmi felfedezésekre jutva.
Lehet, hogy mindez csupán fantázia szülte „urbánus" legenda.
A valóságot azonban roppant egyszerű lenne feltárni, egyszer és mindenkorra véget vetve a „Roswell- tébolynak" amihez csak szélesre kellene tárni az állítólag már nem üzemelő, de még mindig szigorúan őrzött nevadai „Area 51" kapuit.
Ehhez azonban szemmel láthatóan nem fűlik az illetékes hatóságok foga, és egyáltalán nem biztos, hogy az állítólagos roswelli ufó miatt. Hogy miért, azt még mindig nem tudhatjuk. Hiába, „az igazság odaát van."