Egyszerűen összeroppant az uralkodás súlya alatt II. Lajos

A mohácsi síkon 1526 augusztus 29-én életét vesztett magyar király, II. Lajos fiatalkori portréja

Az utolsó Jagelló-házi király születésének körülményei legalább annyira ellentmondásosak, mint a fiatalon trónra ültetett uralkodó egész élete, halála, és az utókor megítélése. II. Lajos koraszülöttként jött világra és csak apja, II. Ulászló kitűnő orvosainak köszönhetően maradt életben. Ha hihetünk a legendáknak, disznógyomorból készült inkubátorba tették, és bár életben maradt, egész életére kihatott gyermekkorának megannyi tragédiája. Személyisége, szellemi képességei, politikai törekvései és az ország megvédésére tett erőfeszítései a mai napig vita tárgyát képezik. Egyesek szerint szánalomra méltó, felelőtlen ifjú volt, míg mások olyan jobb sorsra érdemes királyt látnak benne, aki életét áldozta a hazánk sorsát is tragikusan befolyásoló mohácsi csatában.

„Semmit sem tartott dicsőségesebbnek, minthogy minden gondját arra fordítsa, hogy szembe szálljon a törökkel és elhárítsa istentelen betörésüket..."
(Idézet Oláh Miklós II. Lajosról VII. Kelemen pápának 1530-ban írt leveléből )

Erélytelenséggel vádolták az ifjú trónörököst

II. Lajos születése pillanatában még semmi sem látszott jövőbeli tragikus sorsából, hiszen egy erős, Európában is elismert királyi dinasztia sarjaként látta meg a napvilágot. Édesapját, II. Ulászlót 1471-ben cseh, 1490-ben pedig magyar királlyá koronázták, aki így komoly uralkodói tapasztalatokkal rendelkezett.

Hosszú, huszonhat éves uralkodása során sikerült neki az, ami csak keveseknek: társadalmi békét teremtett.

II. Ulászló magyar király Forrás: Wikipedia Commons

Harmadik, a francia királyi családból származó Candale-i Annával (Anne de Foix) kötött szerelmi házasságából két gyermeke született: 1503-ban Anna hercegnő (a későbbi I. Habsburg Ferdinánd magyar király felesége), valamint 1506. július 1-jén Lajos herceg, a trónörökös.

Nehéz vitába szállni azokkal a kijelentésekkel, amelyek Lajost erélytelenséggel vádolták, ám családi körülményeit megvizsgálva inkább az lenne a meglepő, ha más karakterű fiatalemberré serdült volna

– magyarázta az Origó kérdésére Varga Szabolcs történész. – A herceg születésekor ugyanis apja már ötven éves volt, aki több éve meglehetősen betegen uralkodott, miközben a közvélemény izgatottan várta egy fiú örökös érkeztét.

Pierre Choque a beszámolójában képeket is készített Candale-i Annáról, melyek közül egy miniatúra őt ábrázolja kíséretével útban Magyarország felé. A királyné a kép középpontjában foglal helyet Forrás: Wikimedia Commons

A trónörökös hiányát a 16. században egyértelműen Isten büntetésének tartották, és a Mátyás halála utáni polgárháborús helyzetből már megtapasztalta az ország, hogy milyen veszélyekkel jár a bizonytalan öröklés.

Alig kétévesen koronázták magyar királlyá

Amikor a királyi pár fiúgyermeke végül megszületett Budán, valószínűleg még senki sem sejtette, hogy ő lesz a Magyar Királyság egyik utolsó olyan koronás fője, aki magyar földön látta meg a napvilágot.

Pedig számos baljós esemény figyelmeztetett a változásokra: Anna királyné rendkívül nehezen viselte a terhesség hónapjait, és Lajos koraszülöttként jött a világra.

A legenda szerint csak az idősödő II. Ulászló orvosainak köszönhető, hogy életben maradt, akik disznók felhasított gyomrában melengették az újszülöttet, ezzel biztosítva az állandó hőmérsékletet.

Az anyát azonban nem sikerült megmenteni, és a teljesen legyengült királyné alig három héttel a szülés után meghalt.

Candale-i Anna egy 1509-ből való freskón a prágai Szent Vitus-székesegyház Szent Vencel-kápolnájában a Litoměřicei Oltárkép festőjétől. A kép akkor készülhetett, amikor a hároméves Lajost cseh királlyá koronázták Forrás: Wikimedia Commons

Lajost ezek után dajkák nevelték fel.

A királyt teljesen letaglózta felesége halála, és az ezt követő években többször kapott kisebb agyvérzéseket,

miközben minden energiájával azon dolgozott, hogy biztosítsa fia számára a zökkenőmentes utódlást.

Lajos herceget ezért alig két évesen magyar, majd cseh királlyá koronázták, a koronázási esküt pedig a magyar belpolitika megosztottságát kezelni igyekvő II. Ulászló tette le helyette.

A mohácsi síkon 1526 augusztus 29-én életét vesztett magyar király, II. Lajos fiatalkori portréja Forrás: Wikimedia Commons

A magyar nemesség Habsburg-ellenessége dacára elérte, hogy 1515-ben az Európa legbefolyásosabb dinasztiájának számító Habsburgokkal házassági szerződést kössenek, Lajosnak juttatva ezzel a néhány éven belül spanyol király és német-római császár V. Károly húgának, Máriának a kezét

– mutatott rá Varga Szabolcs. – A július 22-én megkötött házasság révén a Magyar Királyságnak sikerült lezárni egy hosszúra nyúlt nyugati konfliktust, és egy potenciális szövetségest találni az ezekben az években világbirodalommá váló, ám éppen közel-keleten aktív Oszmán Birodalommal szemben.

II. Ulászló így dupla családi kötelékkel pecsételte meg a dinasztiák közti köteléket.

Egyedül kellett megküzdenie a kamaszkor problémáival

Egy év múlva, 1516-ban II. Ulászló meghalt, és az alig tízéves Lajos került a trónra. Szerencsére a tanulékony fiúnak az apja gondos nevelést biztosított: két kiváló humanista, előbb Balbi Jeromos, később Piso Jakab tanították.

Lajos egyik életrajzírója szerint minden olyan képességgel rendelkezett, amire a reneszánsz korban szükség lehetett: a magyar mellett, latinul, csehül, németül, lengyelül és franciául is beszélt, de megértette az olasz nyelvet is.

Kitűnő katonai kiképzésben részesült, jól bánt a karddal és az íjjal is, miközben ügyesen lovagolt.

A humanizmus egyik leghíresebb magyar képviselője: Janus Pannonius azaz magyar nevén Csezmicei János Forrás: Wikimedia Commons

Ulászló joggal gondolhatta, hogy Lajos személyében megfelelő utód örökli a cseh és a magyar koronát, ám nem számolt azzal, hogy a fia egy olyan világban nő fel, ahol nincsenek rokonai és egyedül kell megküzdeni a kamaszkor problémáival az uralkodás súlya mellett

– tárta fel az összefüggéseket a történész. – Bár kifejezetten jóképű, sportos, nagyreményű ifjúvá serdült, a törvénykezés és kormányzás iránt láthatóan nem volt fogékony, és a környezete, valamint a körülötte kialakuló politikai kultúra sem engedett ebben nagyobb teret számára.

II. Lajos portréja 1515-ből Forrás: Wikimedia Commons

Amikor tíz évesen a nyakába szakadt a trón, a megöröklött politikai helyzet és saját kiskorúsága nagyban behatárolta a politikai mozgásterét.

Bár apja Zsigmond lengyel királyt és Miksa császárt tette meg gyámjának, a magyar vezetés inkább nagykorúvá nyilvánította,

a kormányzás feladatát pedig egy 28 tagú tanács látta el. Úgy tűnik, hogy a gyermek Lajosnak az első években a napi politikai ügyekre ritkán volt ráhatása, ám ez egyáltalán nem volt szokatlan ebben a korban.

Gyors válságba jutott a kincstár

Az ifjú király 1521. december 11-én tette le a koronázási esküt, de talán egyetlen másik uralkodó sem kapta meg olyan nehéz helyzetben a tényleges irányítás feladatát, mint az alig tizenöt éves ifjú. A déli határon ekkor ugyanis már közel négy hónapja lófarkas zászlót lengetett a szél Nándorfehérvár tornyain.

Habsburg Mária, Lajos király özvegye Forrás: Wikimedia Commons

II. Lajos saját tanácsadói sorában tudhatta például a pár hónapja elhunyt Bakócz Tamás esztergomi érsek után kinevezett Szatmári Györgyöt, Bornemissza János pozsonyi főispánt és az unokatestvér Brandenburgi Györgyöt, akik mind nagy befolyással bírtak az uralkodóra

– emlékeztetett Varga Szabolcs. – Amikor aztán megérkezett az udvarba az ifjú feleség az erős jellemű Habsburg Mária személyében, nem csak a saját udvartartását és a származásával járó kapcsolatrendszert vitte magával, hanem a szerelmet is a korábban meglehetősen szabados életet folytató, és legalább egy törvénytelen gyermeket is nemző király számára.

Olasz példára igazi reneszánsz udvart rendeztek be Forrás: Wikimedia Commons

A következő években a királyi pár igazi reneszánsz udvart rendezett be, ahol felbukkant többek között Thomas Stolzer, a reformáció előtti nemzedék kimagasló muzsikusa, és ahol maga a kitűnő zenei műveltséggel rendelkező ifjú uralkodó is szívesen játszott lanton.

Gyermekük azonban nem fogant, és a rendteremtéssel is meggyűlt a bajuk, egyrészt a magyar rendiség ereje, másrészt elhibázott gazdaságpolitikai lépéseik miatt.

Amikor 1521 augusztusában a királyi tanács a pénzrontás eszközével próbált nagyobb bevételekhez jutni, az katasztrofális következményekkel járt: az új pénz néhány év alatt teljesen elértéktelenedett, az addig viszonylag rendezetten működő magyar gazdaság pedig válságba jutott.

Az oszmán haderő volt a kor legerősebb hadserege Forrás: Wikimedia Commons

Megkezdődött a végvárrendszer és a dunai naszádos flotta újjászervezése, miközben a nemesi közvélemény egyre ellenségesebben tekintett az új kormányzati intézkedésekre, mert úgy érezték, hogy a gyűlölt németek kormányozzák Magyarországot.

II. Lajos 1526-ra szinte teljesen elszigetelődött, és magára maradt.

A teljesen elhibázott politikai lépések tovább mélyítették a válságot, és éppen a szultáni hadjárat idejére bénították meg a kormányzatot.

Tudta, hogy kevés esélyük van a sikerre

Valójában azonban az Oszmán Birodalom agresszív külpolitikája pecsételte meg II. Lajos királyságának a sorsát. A Magyar Királyság az 1520-as évekre kivérzett az állandó harcokban, és miután nem kapott megfelelő segítséget Európa más államaitól, így két lehetőség maradt: vagy kiegyezik a szultáni udvarral, vagy előbb-utóbb összeomlik a ránehezedő problémák súlya alatt.

II. Lajos portréja Forrás: Wikimedia Commons

A királyi udvar számára az első opció az európai támogatás azonnali elapadását hozta volna magával. Közben a határmenti oszmán bégek állandó támadásokkal pusztították Horvátországot, Szlavóniát, Pozsegát, Szerémséget és a Temesközt.

A legtapasztaltabb magyar csapatok fogytak ezekben a harcokban,

és az egyre szűkösebb állami bevételekből már nem futotta az utánpótlásukra. 1526-ra jól látszott, hogy elfogytak az erőforrások, amivel meg lehetne állítani az egyre agresszívabban terjeszkedő oszmán haderőt.

A szemben álló királyi és oszmán had egy 16. századi török miniatúrán. A bal felső sarokban aranyozott páncélban II. Lajos a képmező közepétől kissé jobbra pedig Szulejmán szultán látható Forrás: Wikimedia Commons

A vitézségben gazdag, ám katonai tapasztalatokkal híján levő ifjú király tudta, hogy kevés esélyük van a sikerre, és tisztában volt azzal, hogy szinte esélytelen a győzelemre, de ő és környezete úgy vélte, hogy az idő ellenük dolgozik, és jövőre vagy két év múlva még rosszabb feltételekkel kell megbirkózniuk

– vázolta a történész a II. Lajos előtt álló korabeli lehetőségeket. – Úgy ítélték meg, hogy talán ez az utolsó alkalom a török támadások megakasztására, és ehhez még utoljára összekapartak minden tartalékot.

II. Lajos holttestének megtalálása, Székely Bertalan híres festményén Forrás: Wikimedia Commons

Az alig húszéves Lajos felkészült arra, hogy példát mutatva, személyesen is részt vegyen a csatában.

Végül ez lett a végzete. A mohácsi csatasíkon vesztette életét, és halálával nem csak a belpolitikai válságtól sújtott ország maradt örökös nélkül, hanem ezt az évszámot tekintjük a magyar középkor végének is.

A Habsburgok keresztény mártírt kreáltak belőle

A tragikus sorsú magyar király negatív megítélése azonban nem a kortársak szellemi terméke, ugyanis a 16-17. században egy valódi kultusz alakul ki körülötte.

II. Lajos Ticiano portéján: emlékezete a mohácsi csata megítélésének változásával együtt kapott egyre negatívabb tónust Forrás: Wikimedia Commons

„Lajos nyúlánk ifjú volt; testalkatának szépségére nézve kitűnt kortársai között; oly különös természeti jósággal és oly erélyes jellemmel volt felruházva, hogy, ha magasabb kort érhetett volna, kétségkívül igen-igen jó és kiváló fejedelmet bírtunk volna benne. Nagyon szelíd, a legkevésbé sem durva, minden jó és nemes iránt fogékony, s arra önként hajló jellemű volt; azonkívül a fegyverforgatásban, lovaglásban, vadászatban és más hasonló, vitéz ifjúhoz illő foglalkozásokban serény, a mellett igazságszerető és állhatatos volt: a rábízott titkot is nagyon jól meg tudta őrizni."

A kortárs Brodarics István jellemzése jó ideig meghatározta a róla kialakított képet.

II. Lajos és Habsburg Mária ábrázolása a brüsszeli Szent Mihály-templom üvegablakán Forrás: Flickr.com

Sokan rajongó szeretettel beszéltek róla és tudatosan jelent meg úgy a Habsburg ikonográfiában, mint aki életét adta a pogányok elleni küzdelemben és magatartása követendő példa

– emlékeztetett Varga Szabolcs. – Egyfajta keresztény mártírt kreáltak belőle, aki tisztakezű királyként szállt szembe a pokol erőivel, így a 16. századi Habsburg udvarokban a keresztes háborúk propagandájának kiemelt alakjává vált.

Varga Szabolcs: "A korszakkal foglalkozó történeti kutatásoknak hála egyre jobban ismerjük Lajos király személyiségét és korát" Forrás: UJVARIGABOR/Ujvarigabor

Külön érdekesség, hogy az ambiciózus Habsburg Mária élete végéig a nyakában hordta a férjétől kapott, szív alakú medált, és a következő évtizedekben több esetben úgy festette meg a férje portréját, mintha az vele együtt öregedett volna meg.