„1776. január 13-án Katalin levelet írt bécsi nagykövetének, arra utasítva őt, kérje meg II. József császárt, adományozza kegyencének a „Szent Római Birodalom hercege" címet. A cím viselőjének nem kellett katolikusnak lennie. Patyomkin 1776 márciusában kapta meg a címet, így attól fogva hercegnek és „őfőméltóságának" lehetett szólítani."
(részlet Robert K. Massie: Nagy Katalin című könyvéből)
Talán nem is akad a történelemben még egy olyan uralkodó, akiről annyit pletykáltak volna szeretői és híresen nagy szexuális étvágya miatt, mint Nagy Katalinról. És bár ezek közül számtalan szóbeszédet az uralkodó féltékeny és a női mivoltából fakadó uralkodói képességeit megkérdőjelező férfi kortársai terjesztettek, pár tény vitathatatlan a témában.
Nagy Katalin uralkodásának 34 éve alatt legkevesebb 12 szeretőt tartott, akiknek előszeretettel adományozott címeket és birtokokat, ami által egyre nagyobb hatalommal ruházta fel őket.
A cárné szívesen használta a szexualitást, mint eszközt, hogy politikai befolyását erősítse és bővítse. Céljai megvalósításának útjában azonban ott állt egy ember: az uralkodásban tehetetlen férje, III. Péter, aki szívesebben töltötte az idejét ólomkatonáival és kártyával.
Katalin figyelme ezért már igen fiatalon az olvasás, a tanulás és a művelődés felé fordult. Porosz származása ellenére mélyen tisztelte az orosz hagyományokat és gyorsan kivívta az orosz nép tiszteletét és szeretetét.
Infantilis férje azonban koloncként tartotta fogva, ezért a tehetetlen és uralkodásra alkalmatlan cár ellen palotaforradalmat robbantott ki első szeretőjével, Alekszej Orlovval közösen.
Katalin férje néhány nap múlva titokzatos módon meghalt, és a cárnő hívei segítségével gyorsan megkoronáztatta magát.
Miután Katalin 1762-ben sikeresen eltávolította a férjét a trónról, rájött, hogy ha újból házasodna, azzal feladná nehezen megszerzett hatalmát. Ehelyett úgy döntött, hogy kiválogatja a legjobb és legsikeresebb katonai vezetőket, miközben nagymértékben támaszkodott azokra a nemesekre, akik elnyerték a kegyeit.
Jellemzően ezekből a körökből kerültek ki a szeretői is: olyan férfiak, akikben megbízhatott és akik segítettek megerősíteni a hatalmát. Miközben az ambiciózus uralkodó kedvencei szabadon jártak ki-be a palotából,
Katalin egyre inkább bekerült a korabeli Európa vérkeringésébe és levelezésben állt több filozófussal, például Voltairerel és Diderottal is.
Így került az udvarba 1774-ben „hivatalos szeretői" státuszban Grigorij Alekszandrovics Patyomkin is, akiről már életében is számtalan legenda keringett.
Vonzó külseje, szellemessége és bátorsága az első pillanatban elbűvölte Oroszország első asszonyát. Eszével, briliáns ötleteivel, politikai éleslátásával és nem utolsó sorban szexuális teljesítményével hamarosan a cárnő igazi társa lett.
Rengeteget utaztak együtt és a katona helyet kapott a főtanácsban is.
Még akkor is kitartott Katalin mellett, amikor annak egy korábbi szeretője és kegyeltje, Orlov brutálisan megverette, ami miatt az egyik szemére megvakult.
A cárnő első számú kedvencének lenni több előnnyel is járt. Az uralkodónál tíz évvel fiatalabb Patyomkin elsőként főhadsegédi és a vezérőrnagyi rangot kapott, majd egyre több hatalommal bírt.
Hamarosan már szinte egyeduralkodóként irányította Katalin mellett az országot.
Hűségéért cserébe elképesztő karriert futott be. Patyomkin az ország legbefolyásosabb férfijává avanzsált, amihez megkapta a birodalmi herceg címet, miközben az orosz hadsereg főparancsnoka és a déli tartományok főkormányzója lett.
Címeket és drága ajándékokat kapott, vagyona vetekedett Oroszország éves költségvetésének felével. A Katalinhoz hasonlóan ambiciózus férfi utóbbi titulusában számtalan települést alapított (és irányította az építkezéseket) az ország déli határain, de
Patyomkin csatolta az elmaradott Krími-félszigetet is az orosz birodalomhoz.
Egyes történelmi források szerint ennek a hadjáratnak a végén úgynevezett makettfalvakat emeltetett, amikor a cárnő a déli végekre látogatott.
Katalin egy hajóból figyelte a meghódított területeket, és valószínűleg az ott található falvakat és házakat díszítették fel Patyomkin vezetésével a látogatás tiszteletére.
A férfi ugyanis minden eszközével igyekezett megmutatni eredményeit a szerelmének és nyilván nem akart leszerepelni sem az uralkodó előtt.
Kormányzóként utakat építtetett és manufaktúrákat alapított, de kereskedelmi központokat és közigazgatási egységeket is létrehozott, miközben megreformálta a hadsereget.
Grigorij Alekszandrovics Patyomkin egy alsóbb rangú nemesi családban született. A moszkvai egyetemen tanult, majd az elit lovasezredben kapott helyet. Katalinnal az 1762-es udvari puccs során kerültek szorosabb kapcsolatba, de kiemelt szerepet játszott az 1768 és 1774 között vívott orosz-oszmán háborúban is, ahol katonai vezetőként kitűnő minősítéssel illették.
Láthatóan rajongtak egymásért és a cárnő soha, senkihez nem került annyira közel, mint ehhez a szeretőjéhez. Ebben Sebag Montefiore brit történész szerint nem csak az intellektusnak volt szerepe, hanem annak is, hogy Patyomkint állítólag „elefánt méretű szerszámmal" áldotta meg az ég. Ezt azonban nehéz lenne bizonyítani.
Katalin és kegyeltje sűrűn találkoztak a szentpétervári téli palota alagsori gőzfürdőjében és néhány találkozás után hirtelen elválaszthatatlanná váltak
– írta Montefiore A hercegek hercege című könyvében, amely Patyomkin 2001-ben megjelent életrajza. – Amikor épp nem voltak együtt, hanem mindenki a saját szobájában tartózkodott, csak néhány méterre egymástól, akkor is mániákusan leveleket írtak a másiknak.
Katalin gyakran hívta Patyomkint „arany fácánnak" vagy „ikerléleknek". Odaadóan többször tett vallomást kedvencének, miközben kijelentette: „egész lelkemmel szeretlek téged".
A cárnő és szeretője több forrás szerint olyan volt, mint „két elme találkozója, akik rajonganak nem csak egymásért, hanem a politikáért is". Patyomkin személye azonban megosztotta a cári udvart: vagy szerették vagy gyűlölték.
A kettő között nem volt átmenet. Néhányan meghajoltak az általa elért, lenyűgöző eredmények és elképesztő intelligenciája előtt, másoknak nem tetszett a gyakran egoistának ható viselkedése és a gyorsan szerzett hírneve.
Katalin egyenesen csodálta őt és döntései során nagyban támaszkodott a férfi katonai és politikai képességeire.
Patyomkin azon kevés szeretők egyikét képviselte, akivel a cárnő megosztotta ágyát, vágyait és hatalmát. Ezek alapján nem is meglepő, hogy számos történész szerint a szerelmesek hivatalosan is összekötötték életüket és titokban összeházasodtak.
Az erre vonatkozó bizonyítékok egyelőre még igen szegényesek, ám az egészen biztos, hogy Patyomkin minden tekintetben cár lett. Rendkívüli kapcsolatuk során Oroszország szinte folyamatosan harcban állt valakivel, ám az ország fejlődése, terjeszkedése és növekedése egy másodpercig sem kétséges.
Kétéves, viharos kapcsolatuk során Katalin és Patyomkin rengeteget veszekedtek, a féltékenység szinte mindennapos vendégnek számított náluk.
És bár a cárnő véget vetett viszonyuknak, életük végéig igen közel álltak egymáshoz és a férfi politikai befolyása is megmaradt.
Patyomkin 1791-ben az orosz-török háborút lezáró iaşi béketárgyalásokra utazott és onnan súlyosan betegen tért haza. Hogy imponáljon a cárnőnek (akinek ekkor már egy új kegyence volt, a nála negyven évvel fiatalabb Zubov herceg személyében), visszatért a terepre, ahol egyszerűen leesett a lováról és meghalt. Katalin élete végéig gyászolta szerelmét.