A szóban forgó két égitest a Naiad és a Thalassa, mindkettő 100 kilométer átmérőjű. Keringési pályájuk síkja egymáshoz képest 5 fokos eltérésű –
a nagybolygóhoz közelebbi hold, a Naiad keringési idejének felét a Thalassa felett, másik felét a társhold alatt tölti, ez a cikkcakkos pályamintázat pedig ismétlődik.
Ilyenfajta mozgást még sosem figyeltek meg az amerikai űrkutatási hivatal dolgozói.
„Erre az ismétlődő mintázatra rezonanciaként hivatkozunk" – mondta Marina Brozovic fizikus, a NASA sugárhajtású laboratóriumának munkatársa, aki szerint a különböző égitestek számos módon „táncolhatnak" a bolygók körül, ilyen kozmikus „lötyögést" azonban idáig nem figyeltek meg.
A két hold pályája mindössze 1850 kilométeres távolságra van egymástól, koreográfiájuknak köszönhetően mégsem ütköznek. A Naiad 7, a Thalassa 7,5 óra alatt kerüli meg a Neptunuszt.
Ha a Thalassa felszínén tartózkodnánk, és onnan követnénk figyelemmel a Naiad mozgását, azt látnánk, hogy a belső hold cikkcakkos mozgásának mintázata minden alkalommal ismétlődik, ha a Naiad négy körrel a Thalassa előtt jár.
A kutatók szerint ez a manőverezés az, ami stabilan tartja a keringési pályákat.
A kutatócsoport a Voyager-2 űrszonda, a földi teleszkópok, valamint a Hubble 1981 és 2016 között gyűjtött adatait tanulmányozta. A Neptunusz körül összesen 14 hold kering. A Naiad és a Thalassa valószínűleg a Triton hold befogása során keltett gravitációs zavar révén került a gázóriás közelébe. Az új adatok segítségével a Neptunusz holdjainak összetételét is sikerülhet feltárni.
Az eredményeket az Icarus című folyóiratban közölték.