Egy most publikált tanulmány szerint 508 ezer remeterák pusztult el az Indiai-óceán Kókusz-szigetek csoportjának közelében, míg 61 ezer egyed a csendes-óceáni déli részén található Henderson-szigeten. A Tasmániai Egyetem Tengerészeti és Antarktiszi Kutatóintézetének (Imas), a londoni Természettudományi Múzeum és a Two Hands Project közösségi tudományos szervezetnek a kutatói mindkét helyszínen magas mértékű műanyagszennyezésnek voltak tanúi.
Arra jutottak, hogy négyzetméterenként kettőből egy remeterák pusztul el a műanyag miatt.
Emiatt megvizsgálták a távoli szigeteken található, eldobott, nyitott műanyag tárolókat. Azt találták, hogy azok nyílása pont úgy van kialakítva, hogy abba belekeveredve egyetlen rák sem képes onnan újra kiszabadulni. Ez viszont szintén az állatok pusztulásával jár, ami a műanyagszennyezés mellett tovább csökkenti az amúgy is hanyatló populációk számát.
A problémát súlyosbítja, hogy a remeterákok a nemrég elhunyt társaik szagát használják iránytűként ahhoz, hogy felkutassák az újonnan rendelkezésre álló kagylókat, amibe beköltözhetnek
– magyarázta Dr. Alex Bond, a Természettudományi Múzeum vezető kurátora, a tanulmány egyik szerzője. – Ez azt eredményezi, hogy több rák is csapdába eshet ugyanabban a műanyagban, mert azt hiszik, hogy azok elhagyott kagylóhéjak.
A kutatók egy esetben nem kevesebb, mint 526 rákot találtak egyetlen műanyag tartályban.
A remeterákok a trópusi környezet fontos részét képezik, így hanyatlásuk jelentős hatással lehet a teljes ökoszisztémákra.
A remeterákoknak nincs saját páncélja, ami azt jelenti, hogy keresnie kell; és ha az egyik honfitársuk elpusztul, akkor az egyfajta kémiai jelet bocsát ki
– magyarázta Dr. Alex Bond. – Ez a jel alapvetően azt jelzi, hogy van egy héj, ami várja az újabb lakóját. Ez ebben a felállásban alapvetően egy félelmetes láncreakciót indít be.
A Kókusz- és a Henderson-szigetek nagymértékben szennyezettek: az óvatos becslések szerint a strandokon és a közeli növényzetben mintegy 450 millió hulladék található.
Ráadásul sokan alulbecsülik ezeknek a műanyagoknak a károsító hatását.
Dr. Bond rámutatott, hogy az óceánban élő állatok belegabalyodnak, a vadon élő társaik lenyelik, a szárazföldön csapdaként működik, de fizikai akadályt is jelenthet a földön mozgó fajok számára.
Elkerülhetetlen, hogy ezek az élőlények kölcsönhatásba lépjenek a műanyag szennyezettséggel
– magyarázta a kutatást vezető dr. Jennifer Lavers – Ezek az eredmények sokkolóak, de talán nem meglepőek.
Ez az egyik első tanulmány, amely mennyiségi adatokat szolgáltat a műanyagszennyezés konkrét hatásairól és sürgős beavatkozásra szólít fel a remeterákok populációinak védelme érdekében.