Az első világháború idején a morfin volt az egyetlen hatásos fájdalomcsillapít, ami komoly hiánycikknek számított a háborús években. Egyrészt a rengeteg sérült miatt, másrészt mert
a gyógyszergyáraknak a feketepiaccal kellett harcolniuk a nyersanyagért.
Szükség volt egy biztosabb, ellenőrizhető, olcsóbb útra a morfiumgyártáshoz. A hadi események miatt rengeteg volt a sérült, és a frontokon nem volt elegendő orvosság. Amikor hazavitték a sérülteket, a kórházakban is elfogytak a fájdalomcsillapítók.
A hagyományos kereskedelmi utak a harcok miatt le voltak zárva, és az ópiumüzletet a hadsereget ellátó fegyverügynökök vették kézbe, akik annak adták az ópiumot, aki a legtöbbet fizetett érte.
Ráadásul a súlyos sérültetek haza szállítása hetekbe telt, ez alatt pedig ha volt morfin, azt kapták fájdalomcsillapítóként, de a rendszeres adagolás miatt sokan egy életre függővé váltak.
Ezeket az embereket aztán állami felügyelet mellett a kórházak és orvosok látták el a szükséges morfiummal. Egyébként akkoriban a határállomás Munkács volt az ópium csempészt központja.
A Papaver somniferum (álomhozó mák) az alapanyaga az ópiumnak, ezzel dolgozott Kabay János is.A morfiumot (vagy morfin) az ópiumból nyerik.
Régebben az éretlen mák gubójának tejnedvéből nyerték ki,
ma már száraz máktokból és mákszalmából állítják elő. Már az ókorban is ismerték, mint fájdalomcsillapítót. Az ópium és származékai mint például a heroin, ami kémiai úton nyert morfinszármazék, a központi idegrendszerre hatnak.
A tiszta morfin keserű, kristályos anyag. Erős fájdalomcsillapító hatású, ezért már régóta használják az orvoslásban.
Kezdetben kellemes közérzetet, indokolatlan jókedvet, eufóriát okoz, csökkenti a szorongást.
Aztán ezt hamarosan félelemérzet, üldözési mánia, függőség esetén pedig teljes szellemi és fizikai leromlás követi. A szervezet gyorsan hozzászokik a szerhez,ettől alakul ki a függőség az elvonása pedig nehéz.
Az ópiumtermelés szokásos módja,, hogy virágzás után a zöld mákfejet késsel bemetszik, így nyerve ki a kiszivárgó nedvet, az ópiumot, amely a száradás után sötétbarna színűvé válik.
Az ókori egyiptomiak, görögök, és a római gyógyítók is használták altatónak illetve fájdalomcsillapításra. A középkorban az ópium alkoholos oldatát (laudanum) adták. Az orvostudomány fejlődésével
a sebészeknek olyan gyógyszerre volt szükségük, melynek hatása ellenőrizhető, az ópium azonban nem ilyen.
Egyrészt számos különböző alkaloida (például narkotin, kodein, tebain, noscapin, papaverin, narcein) alkotja, és mindegyik más hatást gyakorol a szervezetre, másrészt akkoriban nem tudták még meghatározni a szennyezőanyagok mennyiségét.
Az adagolás ezért bizonytalan volt, a mellékhatások pedig betegenként változóak (pl. hányinger, szédülés). Ezeket a problémákat egy német vegyész, a padernborni püspök udvarának gyógyszerésze, az alkaloid vegyészet megteremtője, Friedrich W. Serturner oldotta meg az 1800-as évek elején.
Bár több vegyész is leválasztotta a máknövény kivonatából a morfint, ami analitikailag nagy siker volt, mivel akkoriban azt hitték, hogy csak ópiumból lehet előállítani,
de nem volt versenyképes, gazdaságos eljárás az ópiumból való előállítás mellett.
A mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekszik az egykori Büdszentmihály (ma: Tiszavasvári), az a falu, ahol a kiváló magyar elme
Kabay János küzdelmes élete során kifejlesztette a morfingyártás gazdaságos, és az ópiumfázist elkerülő módszerét.
Először 1925-ben zöld máknövényből, majd 1931-ben száraz mákszalmából állította elő a morfint az ópiumfázis nélkül.
Megdöbbentette a tudományos világot, senki nem hitte, hogy érett mákban is változatlan formában és ugyanolyan mennyiségben megvan a morfin, mert akkoriban még az volt az általános nézet volt, hogy a száraz növényben nincsen morfin.
Szembemenve a tudományos körök véleményével bebizonyította, hogy ez nem igaz.
Egész kutatása során figyelmen kívül hagyta a hivatalos szakmai véleményeket, és kitartóan ment a saját feje után, amiről később bebizonyosodott, hogy jól tette.
Kabay János 1896. december 27-én látta meg a napvilágot Büdszentmihályon egy alföldi faluban. . 1915-ben beiratkozott a budapesti József Nádor Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára, de a háború miatt, bevonult katonának.
Az első világháború vége után, 1919-ben hazatért, de anyagi okokból nem tudta befejezni a gépészmérnöki tanulmányait, helyette gyógyszerésznek tanult, a Pázmány Péter Tudomány Egyetem gyógyszerészeti karán.
Gyakorlatát bátyja hajdúnánási gyógyszertárában töltötte és már ekkor nagyon érdekelték az ópiumalkaloidok és a morfium.
Szabadidejében szakkönyveket olvasott, és a ház mögötti kis laborjában kísérleteket végzett.
A gyógyszertár kertjében lévő kevés máknövényből akart morfint kivonni, de kevés volt a nyersanyag és kezdetleges módszereivel sok veszendőbe is ment, így nem volt kimutatható eredmény. De ennek ellenére sem adta fel kísérleteit. Kristályokat akart leválasztani vegyszerekkel, de még titrálással sem sikerült ezt elérnie.
Gyógyszerészhallgatóként a botanika, szerves kémia és a gyakorlati labor kísérletek voltaka kednec tárgyai.
A tehetséges diákra felfigyelt tanára Dr. Augustin Béla,
a budapesti Gyógynövény Kísérleti Állomás egyik alapítója és igazgatója, aki mentora, barátja lett, és egész életében támogatta tanítványa munkáját.
Miután 1924-ben megszerezte diplomáját és letöltötte gyakorlatát a bátyjánál (akinek munkájával fizette vissza a tandíjat), Augusztin állást ajánlott neki a Gyógynövény Kísérleti Állomáson, ahol nem csak munkát kapott, de használhatta a könyvtárat, a labort és a kertben ¼ holdon mákot termelhetett.
A Hajdúnánáson bepárolt extraktumokat felvitte az intézetbe, ahol feloldotta, kicsapatta ezeket, és az elemzések 1925 tavaszán kimutatták a morfint, megalkotva ezzel a morfinnyerés ipari módszerét.
Kabay János módszeréig az volt az általános nézet, hogy a mákból csak ópium útján nyerhető ki a morfin. Augustin tanácsára és segítségével 1925. május 1-én benyújtotta a szabadalomra való kérelmét, melyben azt is beleírták, hogy az eljárás melléktermékeként klorofillt nyernek.
Be is jegyezték találmányát, melyben az állt, hogy Kabay a világon elsőként zöld máknövényből morfint állított elő az ópium fázis elkerülésével. A szabadalom címe: Eljárás ópiumalkaloidok előállítására.
A további kísérletekhez és kvantitatív vizsgálatokhoz meg kellett várni, hogy a beérjen az ¼ hold mák. Júniusban maguk aratták le, és a nagyobb mennyiségből végzett kísérletek meghozták a teljes sikert.
A Gyógynövény Kísérleti Állomáson nem csak a szakmai siker, hanem a szerelem is rátalált. Amikor 1924. szeptember 1-én megkezdte a munkát a Gyógynövény Kísérleti Állomáson, ugyanaznap vette fel a munkát Augusztin egy másik pártfogoltja, a vegyész Kelp Ilona is, aki nem csak a magánéletben hanem a kutatásában, munkájában is hű társa lett Kabaynak.
Kabay a feleségével, Kelp Ilonával dolgozta ki morfingyártás ipari módszerét akivel 1925. május 30-án lépett figyre a városmajori templomban.
Kabay János a későbbiekben a morfingyártás hatékonyságát szerette volna növelni . Ezért 1927-ben, szülőfalujában, Büdszentmihályon a testvéreivel együtt létrehozta az Alkaloida Vegyészeti Gyár Részvénytársaságot, .
Ekkor még úgy állították elő a morfint, hogy miután a mákvirágszirmok lehullottak, lekaszálták a növényt és bevitték a gyárba, ahol szecskavágóval felaprították, majd egy szőlőprésen átnyomták, és a kapott levet hordókban összegyűjtötve lekvár állagúra sűrítették.
Ezt aztán keverőkben oldószerekkel összekeverve felhigították, és az oldatból a félkész hatóanyagot leválasztották vegyszerrel. A kapott nyers morfint laborban tovább tisztították, szárították és becsomagolták. Az első keverésnél egy fontos mellékterméket kaptak: a klorofillt.
A gyóygszerész-feltaláló mindvégig súlyos anyagi gondokkal küzdött, mert a hivatalos szakmai körök nem ismerték el munkáját
nem kapott semmiféle támogatást, sem erkölcsit, sem anyagit.
Kabay azonban ennek ellenére sem állt le,hanem folyamatosan igyekezett növelni a nyersanyag termelést, miközben állandó anyagi gondokkal küzdött. Mivel a zöld eljárás gazdaságtalan volt és számos technikai akadályba ütközött, ezért száraz mákszalmával folytatta a kísérleteit, nem törődve azzal, hogy kollégái megmosolyogják, amiért gyűjti a mezőgazdasági hulladékot, amiben ő szerintük nincsen semmi.
1930-ban laborjába vitetett némi száraz mákszalmát, és egyedül tovább dolgozott a módszerén, amit a hivatalos tudomány képviselői rendere megmosolyogtak, mert általános hit volt, hogy ha megszárad a mák, elveszti ópiumtartalmát.
Az1931-es aszály idején a mák egy része kiszáradt az aratás előtt, és az egyik leszerződött termelő arra kényszerítette Kabayt, hogy vegye meg és szállítsa el a mintegy 10 tonna száraz mákot. Erről nem beszélt senkivel, de megőriztette és tovább gyűjtötte az "értéktelen" szalmát,
majd 3 hónap alatt bebizonyította, hogy az alkaloid tartalom alig csökken a száraz növényben.
Újfent bebizonyította igazát: kitartó munkájának eredményeképpen kimutatta, hogy a szalmában ugyanolyan mennyiségben és összetételben ott van a morfin.
Tervezte az üzem átalakítását az új módszerhez, és benyújtotta újabb szabadalmát, melyet 1931. november 30-án regisztráltak „Ópium alkaloidok előállításának módszere" címen. Külföldön is több szabadalmi kérelmet benyújtott forradalmian új módszerére.
A száraz eljárással lett kereskedelmileg is életképes Kabay módszere. A száraz eljárás ugyanis több előnnyel járt a hagyományos gyártási technológiával szemben.
Az időjárás nem okoz problémát, a száraz mákkal teli földet bármikor le lehet aratni és a termelő a mákszemeket megtarthatja illetve eladhatja olaj gyártáshoz. (A zöld eljárásnál kárba veszett a mákszem.)
A késedelmes szállítás sem gond, nem árt a növénynek, így országszerte lehet nyersanyagot termeltetni. Mivel nagy telep kell a gyártásához, kis laborban ezt nem lehet csinálni (1000 kilogramm mákszalma kell 800 gramm morfin kivonásához) nem lehet titokban végezni a morfingyártást. Ezzel a módszerrel Kabay János a kábítószerrel való visszaélés gátlását is segítette.
Ráadásul a száraz növényben nincsen klorofill. Azöld növényben lévő klorofill, bár értékesíthető, nagyon megnehezíti a feldolgozást. Kabay nem csak biztosabb, ellenőrizhetőbb, olcsóbb utat talált a morfiumgyártáshoz, de magát a gyártási technológiát is ő tervezte.
Később az ő Alkaloida Vegyészeti Gyára adta a világ morfin termelésének 10%-át.
Ma a világ összes gyógyszergyárában 10-15 helyen állítanak elő morfint és Kabay módszerét alkalmazzák.
A morfingyártás atyja 1936. január 29-én sérvműtétje során egy orvosi műhiba bekövetkezett szepszisben vesztette életét.
Szeretett férje halála után feleségefejezte be a megkezdett közös kutatómunkát, „Morfin meghatározás mákszalmában, Kabay János módszerével" címmel tette közzé az eredményeket,
majd visszavonult, és a továbbiakban csak gyermekeinek élt.
1970-ben ausztrál emigrációban, Sydneyben halt meg, ahová a háború után, mikor vállalatukat államosították, a család kivándorolt. 2016. április 19-én Kabay János életműve bekerült a Hungarikumok Gyüjteményébe.