A metán-hidrát szilárd anyag, de instabil elegy, amely alacsony hőmérsékleten képződik metánból a tengerek mélyén, a tengervíz keltette nagy nyomás alatt 1000-1500 méteres vízmélységben, 5 °C körüli hőmérsékleten.
A globális becslések ugyan eltérőek, de az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma szerint a hidrátokban található metántartalom "hatalmas lehet, esetleg meghaladhatja az összes ismert fosszilis üzemanyagok energiamennyiségét".
Ez a fosszilis energiahordozókat kitermelő vállalatoknak jó hír, mert ha sikerül megoldani a mélytengeri bányászat problémáit, akkor hosszú időre elegendő üzemanyaghoz jutnak.
A bolygó jövőjéért aggódók azonban nem annyira örülnek e hatalmas metánkészletnek. Már napjainkban is úgy becsülik, hogy az óceáni aljzatról felszabaduló metán nagyjából 20 százalékát teszik ki az üvegházhatású gázoknak.
Igazi aggodalomra azonban az ad okot, hogy a klímaváltozás hatására egyre jobban melegednek az óceánok. A metán-hidrát pedig annál gyorsabban bomlik le és szabadul fel belőle a „ketrecbe" zárt metán, minél magasabb a hőmérséklet.
Bár a kutatók egyre több ismeretet gyűjtenek össze a tenger mélyén rejtőző különleges anyagról, azt még megbecsülni se tudják, mi lesz, ha az óceánok aljzatán megkötött metán akár egyre gyorsulva, akár egyszerre nagy mennyiségben felszabadul.
„Felébresztettük a metánsárkányt, pedig ezt igazán jobb lett volna a ketrecben tartani" – mondja Samantha Joye, a metán-hidrátokkal foglalkozó egyik kutató.