A Helsinki Egyetem kutatói az Európai Űrügynökség Cluster küldetésének adatait elemezték. Ez egy négy űrszondából álló projekt, melynek feladata, hogy a Föld mágneses mezejét vizsgálja. A kutatás célja, hogy megértsük, az űridőjárás miként befolyásolja a földi és űrben keringő berendezéseinket. Az eredmények a Naprendszeren túli bolygók tanulmányozását is segíthetik, megsaccolhatjuk például, hogy a távoli planéták mágneses mezejére milyen hatással van az anyacsillaguk aktivitása.
A napszél elektromosan töltött részecskékből álló forró plazmának a Nap felszínéről kiinduló áramlása, amely a Földet elérve változásokat okoz a magnetoszféra alakjában és szerkezetében.
A technika fejlődésével hatásai egyre érzékelhetőbbé válnak: a napszél keltette mágneses viharok károsíthatják a műholdak berendezéseit, és számottevő zavarokat okozhatnak az energiaellátó-rendszerekben meg a távközlésben.
A napszél két eltérő sebességű összetevőből áll: a kis sebességű komponens "mindössze" óránként 1,5 millió kilométeres (másodpercenként 400 kilométeres), míg a nagy sebességű óránként 3 millió kilométeres (másodpercenként 800 kilométeres) sebességgel terjed.
A kutatók azt a régiót tanulmányozták, amit elsőként érnek el a Föld felé tartó töltött részecskék.
Kiderült, hogy a létrejövő mágneses hullámok sokkal komplexebbek, mint azt a tudósok korábban gondolták.
A szakértők ezeket a hullámokat alakították hanggá.