Ma is borzongás lengi körül a fáraó átkának legendáját

A Tutanhamon kiállítás látogatottsága minden eddigi rekordot megdöntött

Csaknem egy évszázad telt el azóta, hogy 98 éve, 1922. november 26-án a brit rajzolóból lett amatőr régész, Howard Carter és mecénása, George Edward Herbert, Carnarvon 5. grófja, valamint a lord leánya, Lady Evelyn társaságában, egy remegő gyertya fényében hozzákezdett a Királyok Völgyében három héttel korábban felfedezett lepecsételt sírkamra, az „elveszett fáraó", Tutanhamon nyughelyének felnyitásához. Carter csaknem százfős, helyi fellahokból álló munkáscsapatából senki sem akart jelen lenni a kamrabejáratot elzáró fal feltörésénél, mert az egyiptomiak babonás hite szerint átok száll arra, aki megzavarja a fáraó nyugalmát. A munkások félelmét még tovább fokozta egy aznap reggel történt incidens.

Már kisfiúként is az ókori Egyiptom titkairól álmodozott

Howard Carter 1874. május 9-én egy brit festő nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot az angliai Kensington-ban. Iskolás korától rajongott a történelemért, és kisfiúként az ókori Egyiptom titokzatos világáról álmodozott.

Howard Carter a rejtélyes, elveszett fáraó, Tutanhamon megtalálásáról ábrándozott Fotó: Polyák Attila - Origo

Howard Carter akkor látott életében először óegyiptomi műtárgyakat,

amikor apja mellett Lord Amherst kastélyában dolgozott, aki a viktoriánus kori Anglia egyik legnagyobb egyiptomi régiséggyűjteményével büszkélkedhetett.

Howard Carter gyermekként Forrás: Wikimedia Commons

A lord ismert régiséggyűjtőként igen jó kapcsolatokat ápolt a patinás londoni British Múzeummal, és amikor a múzeum egy ügyes kezű rajzolót keresett, az angol főnemes az ifjabb Cartert ajánlotta. Howard Carter a British Múzeum rajzolójaként, 17 éves korában, 1891-ben lépett először álmai földjére.

A KV62, azaz Tutanhamon sírkamrájának bejárata a Királyok Völgyében Forrás: Wikimedia Commons

Carter egy jó nevű brit archeológus ásatásain dolgozott, ahol az volt a feladata, hogy pontosan lerajzolja a feltárt leleteket. Lelkesedésének és szorgalmának,

valamint hatalmas tudásvágyának köszönhetően vált egyszerű rajzolóból elismert régésszé,

aki 1900-ban már mint a felső-egyiptomi műemlékek felügyelője irányította az ásatásokat.

Carter rajzlóból lett világhírű régész Forrás: Wikimedia Commons

1904-ben azonban úgy tűnt, hogy Carter felfelé ívelő ígéretes pályfutása végzetesen megbicsaklott. Történt ekkor, hogy Carter szóváltásba keveredett egy francia turistacsoporttal, és szitkokat szórt az ásatási területen dúló turistákra, a konfliktus pedig verekedéssé fajult.

Az incidens kisebb diplomáciai botránnyá nőtte ki magát, és miután Carter felszólítás ellenére sem volt hajlandó bocsánatot kérni a garázda turistáktól, kénytelen volt lemondani állásáról.

Anúbisz szobra Tutanhamon rekonstruált kincseskamrájában, a budapesti kiállításon Fotó: Polyák Attila - Origo

Úgy tűnt, hogy archeológusi pályafutásának ezzel egyszer és mindenkorra vége szakadt. A nagy port felvert incidens után Howard Carter a Nílus partján idegenvezetésből, valamint festésből tartotta fenn magát mindaddig, amíg a sors kiszámíthatatlan szeszélye össze nem hozta Lord Carnarvonnal.

Az utolsó esély a titokzatos fáraó megtalálására

A lord 1907-ben az orvosai tanácsára utazott Luxorba, hogy a kellemes egyiptomi klímán lábadozzon egy őt ért súlyos autóbaleset után. Itt ismerkedett meg Howard Carterrel, aki sokat mesélt az angol főrendnek az ásatásairól, valamint az ókori Egyiptom titokzatos világáról.

George Edward Herbert, Carnarvon 5. grófja, Carter mecénása Forrás: Wikimedia Commons

A dúsgazdag lord úgy fellelkesedett újdonsült barátja elbeszélésein,

hogy 1909-ben ásatási engedélyt szerzett tehetséges honfitársának, és finanszírozni kezdte Carter kutatásait.

Howard Cartert 1904 óta foglalkoztatta egy titokzatos újbirodalmi uralkodó, Tutanhamon, az „elveszett fáraó" felkutatásának terve.

Sokan még a létét is kétségbe vonták Tutanhamonnak, az "elveszett fáraónak" Fotó: Polyák Attila - Origo

Ám ebben az évben a Királyok Völgyében ásatásokat végző Theodor Davis amerikai archeológus világgá kürtölte, hogy sikerült rábukkannia az elveszett fáraóra. Davis ugyanis talált egy kisméretű üres kamrát, és a kamra mellett egy olyan feliratos kőtáblát, amelyen Tutanhamon kártusa, azaz a fáraó neve szerepelt.

Theodore Davis úgy vélte, hogy megtalálta Tutanhamon elveszettnek hitt sírját Forrás: Pinterest

Davis ebből a leletből arra a következtetésre jutott, hogy a kamra nem lehet más, mint Tutanhamon kifosztott temetkezési helye.

A korabeli tudomány képviselői Davis következtetését helytállóként fogadták el,

és úgy gondolták, hogy ezzel a felfedezéssel valamennyi újbirodalmi fáraósírt sikerült beazonosítani. Ebben egyedül csak Howard Carter kételkedett.

Lord Carnavon és Howard Carter Forrás: Hulton Archive

Hosszú évekig tartó rábeszélés eredményeként ismét sikerült fellelkesítenie Lord Carnarvont – aki maga sem hitt Tutanhamon sírjának létezésében -, hogy finanszírozzon meg egy kutatóexpedíciót a Királyok Völgyében.

Carter 1917 őszén fogott hozzá a terület módszeres átfésüléséhez. Úgy vélte, hogy a törmelék és a sivatagi homok alatt valahol ott kell lennie a titokzatos elveszett fáraó sírjának.

Carter úgy hitte, hogy a homok és törmelék mélyén valahol ott rejtőzik Tutanhamon felfedezetlen sírkamrája Fotó: Polyák Attila - Origo

De hiába hordatta el öt évig tartó és bődületes költségeket felemésztő munkával a törmelékhegyeket,

mégsem sikerült nyomra akadnia. 1921-ben a lord, akinek az első világháború után megroppant az anyagi helyzete, azt közölte Carterrel, hogy kénytelen visszafogni a kiadásait, így a továbbiakban nem finanszírozza ezt az eredménnyel amúgy sem kecsegtető vállalkozást.

Carter egykori háza a Királyok Völgye közelében, ami ma múzeum Forrás: Wikimedia Commons

Carter minden rábeszélőképességét latba vetve ismét sikeresen elérte, hogy Lord Carnarvon adjon neki még egy évet. De nagyon jól tudta, ez az utolsó esélye, hogy az eltűnt fáraó nyomára bukkanjon.

Kobramarás, és "csodálatos dolgok" gyertyafényben

A Királyok Völgyében volt egy terület, amit senki sem kutatott korábban. Pontosabban Theodore Davis végzett itt próbaásatásokat, de mivel a kövekkel és építési törmelékkel feltöltött gödör egy ókori szemétlerakónak bizonyult, feleslegesnek tartotta a további kutatást. 1922 őszén – utolsó lehetőségként – Carter hozzáfogott az óegyiptomi sitt lerakó kiásásához.

Cartert nem rettentette meg a fáraó átkáról terjesztett babona Forrás: Pinterest

November 4-én éppen a gondolataiba mélyedve üldögélt a sátra előtti asztalánál, amikor érezte, hogy valaki megérinti a vállát. Az egyik egyiptomi munkása állt mögötte, és izgatottan mutogatott a gödör felé. Carter sietős léptekkel követte a fiatal fellahot, aki a gödör mélyén, a sziklafal tövében egy homoktól letakarított lépcsőfokot mutatott meg munkaadójának. Másnapra kiásták a homokkal betemetett mélybe vesző folyosót, amelynek végén egy befalazott bejáratot találtak, sértetlen pecséttel, és Tutanhamon kartusával.

Lord Carnarvon és Lady Evelyn, valamint Howard Carter a Királyok Völgyében folyó ásatáson Forrás: Wikimedia Commons

Carter a luxori postahivatalból még aznap sürgönyt küldött Angliába Lord Carnarvonnak, közölve, hogy pompás, érintetlen sírra bukkantak, amit a lord megérkezéséig nem nyitnak fel.

Lord Carnarvon és leánya, Lady Evelyn november 25-én érkeztek meg az ásatás helyszínére, hogy másnap megtekintsék, amint Carter és munkásai kibontják a falat. 1922. november 26-án délelőtt azonban Howard Carter kedvenc kanáriját, - amelynek ketrecét mindig ott tartotta a tábori asztalán – halálra marta egy kobra.

A fáraó aranyozott trónusa, ami a sírkamrából került elő Fotó: Polyák Attila - Origo

Carter munkásait megrémítette ez az incidens, amit rossz ómennek, figyelmeztető jelnek tartottak.

Az egyiptomiak babonás hite szerint ugyanis a kobra a fáraó hű őrzője, és átok száll arra, aki megzavarja a fáraó álmát.

Királykobra. Az óegyiptomiak hite szerint a kobra a fáraó hű őrzője Forrás: Wikimedia Commons

A munkások ezért nem voltak hajlandóak részt venni a fal bontásában.

Carter azonban nem hitt az efféle babonákban, így vésőt és kalapácsot ragadva Lord Carnarvonnal és Lady Evelynnel hármasban ereszkedtek le a sötét folyosón, hogy rést üssenek a bejáratot elzáró falon.

A lord és Carter a zárófal bontása közben Forrás: Pinterest

Miután Carter körülbelül egy emberfej méretű lyukat vágott a falba, betolt egy gyertyát és benézett a nyíláson. A lord izgatottan fészkelődött Carter háta mögött, és mivel hosszú másodpercekig úgy tűnt, hogy Carter megnémult, megkérdezte:

Lát valamit kedves barátom?"

Ekkor hangzottak el Howard Carter szállóigévé lett történelmi szavai: „Igen, csodálatos dolgokat!"

Így indult világhódító útjára a fáraó átkának legendája

Tutanhamon sírkamrájának felfedezése után csaknem egy évtizedig tartott a KV 62-vel jelölt sír aprólékos feltárása. A páratlan kincslelet megtalálásának gyorsan híre ment, és a világ minden tájáról újságírók százai készültek a Királyok Völgyébe, hogy helyszíni riportokban tudósítsanak a nagy szenzációról.

A sírkamra feltárása archív fotón Forrás: Pinterest

Carter azonban cseppet sem rajongott az ilyesfajta nyilvánosságért, az 1904-es kellemetlen kalandja óta pedig különös gonddal igyekezett távol tartani a „civileket" az ásatási helyszínektől. Ezért Lord Carnavornnal megállapodva elhatározták, hogy csupán egyetlen újságnak biztosítanak exkluzivitást. Az amerikai sajtó néhány óriása minden követ megmozgatott, hogy ők szerezzék meg az exkluzív tudósítási jogot, amelyért cserébe például a The New York Times kisebb vagyont ajánlott fel.

Carter az elsőként feltárt előkamrában Forrás: Pinterest

A lord és Howard Carter azonban jó hazafiként egy brit újságnak adta oda ezt a jogot, nem kis bosszúságot okozva a hoppon maradt amerikaiaknak. A helyszíni tudósítás lehetőségéből kimaradt The New York Times-nak, illetve a többi újságnak is mindenáron valamiféle szenzációra volt szüksége. A fáraó átkának legendája erre visszavezethetően szökött szárba az 1920-as években.

Carter a király hármas koporsójának felnyitása közben Forrás: Wikimedia Commons

Lord Carnarvont Tutanhamon sírkamrájában megcsípte egy moszkitó, a seb pedig elfertőződött, miután a lord borotválkozás közben megvágta magát. George Edward Herbert, Carnarvon 5. grófja, 1923. április 5-én vérmérgezésben meghalt. Halálhíre nagy visszhangot váltott ki Kairóban, ahol az a pletyka terjedt el, hogy skorpiómarás végzett a lorddal. (A skorpiót az ókori egyiptomiak szent állatként tisztelték.)

Lord Carnarvon és felesége Forrás: Wikimedia Commons

Arról is suttogtak, hogy a lord halálos ágyán Tutanhamont, valamint a fáraó átkát emlegette. Noha ebből semmi sem volt igaz, de a korabeli sajtó azonnal lecsapott erre a szenzációsan hangzó álhírre, és ennek köszönhetően elkezdett egyre nagyobbra dagadni a fáraó átkának legendája.

Az 1920-as évektől kapott nagy publicitást a fáraó átkának legendája Forrás: imago/Leemage/imago/Leemage/Imago Stock&People

Az újságok azt is tudni vélték, hogy Tutanhamon sírkamrájának bejárata felett volt hieroglifákkal felírva az átok szövege, amely így szólt:

A halál szárnya gyorsan eléri, aki a fáraó nyugalmát háborgatja".

Ennek csupán egyetlen szépséghibája volt: semmi ilyesfajta felirat nincs Tutanhamon sírbejárata felett. ( Az óbirodalmi fáraók síremlékein még valóban fellelhetők voltak az úgynevezett védő átkok, de a sziklákba vájt újbirodalmi királysírokon ezek már nem láthatók.) Ez az „átok" tehát nem egyéb, mint az újságírók fantáziájának terméke.

A lord halála nagy visszhangot és számos találgatást váltott ki Forrás: Wikimedia Commons

Lord Carnarvon halála és a fáraó állítólagos átka közötti kapcsolatnak a híres és köztiszteletben álló brit író, Sir Conan Doyle, a Sherlock Holmes szerzője volt a leglelkesebb szószólója Angliában, ő hangoztatta először nyilvánosan, hogy a lord halálát a fáraó átka okozta.

Spórák, mérgezett gyolcs, és halálesetek hosszú sora

Pár héttel később Auedry Herbert ezredes, a lord öccse, majd az őt ápoló nővér is meghalt.

Richard Bethell, Carter személyi titkára ugyancsak meghalt, ezután pedig Bethell apja hunyt el.

Őket Jafleur professzor követte a sorban, aki az elsők között vizsgálta meg a sírból előkerült tárgyakat.

A felnyitott koporsó a halotti vászonba takart fáraó múmiájával Forrás: Tumbrl

A Tutanhamon kincslelet feldolgozásában részt vett tudósok közül Douglas Reed, és Douglas Derry professzorok is meghaltak, akiket Lord Carnarvon özvegye követett a halálba. A helyi egyiptomi hatóságok a sok aggasztónak tűnő hír miatt nyugtalankodni kezdtek,

ezért egy őrt küldtek a sírkamra őrzésére, ám rövidesen az őr is meghalt.

1923 és 1935 között 26 olyan haláleset történt, ahol az elhunytak vagy a sírkamrában voltak, illetve az abból származó tárgyakkal érintkeztek, vagy pedig olyanok haltak meg, akik ezekkel a személyekkel álltak kapcsolatban.

Egyre többet sugdolóztak a fáraó átkának beteljesedéséről Forrás: Pinterest

Akadtak olyanok is, akik "tudományos" magyarázatot igyekztek találni a rejtélyesnek látszó halálesetekre.

Az egyik ilyen elmélet szerint a fáraó múmiapólyáját ismeretlen eredetű veszélyes méreggel itatták át a balzsamozást végző papok, ami még több mint három évezred után is gyilkolt.

Tutanhamon kézfeje Forrás: Tumbrl

Egy másik hipotézis szerint az évezredekig lezárt állapotban lévő sírkamrában felhalmozódott spórák illetve gombák belégzése okozhatta a haláleseteket.

Kiemelik a hármas koporsót Forrás: Pinterest

Mindkét tetszetősnek tűnő magyarázatnak csupán egyetlen szépséghibája van: semmi közük sincs a valósághoz.

A „fáraó átkával" összefüggésbe hozott elhunytak valójában krónikus illetve más jól diagnosztizálható betegségben haltak meg, vagy pedig öngyilkosok lettek, illetve balesetben vesztették életüket. A fáraó átkát az 1920-as években „találták fel", és az "átkot" a legendák, illetve a misztikus dolgok iránti töretlen érdeklődés tartotta illetve tartja életben egészen napjainkig.