Nem mi öltük meg a neandervölgyieket, egészen más végzett velük

Új elmélet született arról, miért is tűnhetett el a neandervölgyi ember. Kiderült, hogy elsősorban nem mi okoztuk közeli rokonunk végzetét, hanem a belterjesség.

„A neandervölgyiek miattunk haltak ki? Tanulmányunk szerint nem, a faj egy demográfiai balszerencse következtében tűnt el a Föld színéről" – írta Krist Vaesen, a holland Eindhoven University of Technology kutatója.

Vaesen és kollégái különböző méretű neandervölgyi társadalmakról készítettek szimulációkat, miközben szándékosan figyelmen kívül hagyták az olyan tényezőket, mint például a modern emberrel folytatott versengés.

Az eredmények alapján a tudósok három olyan elemet emeltek ki, ami közrejátszhatott az emberféle eltűnésében.

Az egyik legfontosabb tényező az úgynevezett Allee-hatás, aminek lényege, hogy kis populációméret esetében csökken a csoportot alkotó egyedek fitnesze.

Emellett ha egy populáció kicsi, túlélését sokkal érzékenyebben érintheti a születések, halálozások, nemi arányok fluktuációja. Csak ezeknek a faktoroknak a figyelembe vételével Vaesen szerint 10 000 év elegendő volt ahhoz, hogy a neandervölgyiek kihalása visszafordíthatatlanná váljon.

A mostani felfedezés logikusnak tűnhet, tekintve azt, hogy az ősi emberfélék populációi meglehetősen kicsik voltak; példának okáért a neandervölgyiek egyedszáma fénykorukban nagyjából 5000 – 70 000 fő között mozgott.

A szakértők szerint természetesen mi is tehetünk rokonunk hanyatlásáról, de nem úgy, ahogy eddig hittük:

nem az élelem elvételével, hanem a keveredéssel rontottuk túlélési esélyeit, ami ilyen rendkívül alacsony egyedszám esetén genetikailag végzetes volt a neandervölgyiek számára.

Az eredményeket a PLOS One legújabb számában közölték.