A mohácsi tömegsírok első régészeti feltárása az 1960-as években történt, de ez egyáltalán nem volt teljes körűnek nevezhető. A hetvenes években, a Mohácsi Nemzeti Emlékhely kialakítása során, a régészek további három tömegsírra bukkantak. Akkor azonban kevésnek bizonyult az idő a teljes régészeti és antropológiai feltárásra.
Ezért döntöttek úgy, hogy a sírokat egyelőre visszatemetik és a közeljövőben egy megfelelő alkalommal újra felnyitják. Erre azonban nem került sor az elmúlt mintegy 45 évben.
Az emlékhely igen népszerű a látogatók körében, miközben tudomásunk van a tömegsírokról és a szándék is megvolt azok feltárására, csak a megfelelő alkalmat kerestük
– ismertette a jelenlegi helyzetet az Origó kérdésére Varga Zsolt, az emlékhelyet fenntartó Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság őrszolgálat-vezetője. – Azért most jött el ez a pillanat, mert a tudomány már olyan magas szintre jutott, hogy számos értékes adatot és információt meg tud állapítani egy-egy maradványból.
A tömegsírok feltárásának végső célja kettős: egyrészt létrehoznak a kutatási anyagból egy, a nemzeti kegyeleti szempontoknak megfelelő, izgalmas interaktív kiállítást; másrészt fontos feladat, hogy a hős katonák fél évezreddel a csatát követően, méltó módon kapják meg a végtisztességet. Ez utóbbit szolgálja majd egy olyan katonai temető létrehozása, ahol az utókor minden egyes hős sírjánál le tudja róni a kegyeletét.
Az Európában egyedülálló tudományos munka során az ötből négy tömegsír feltárását szeretnék elvégezni. De ez még nem minden.
A régészeti feltárás mellett egy izgalmas, antropológiai vizsgálatnak is alávetjük a maradványokat
– mutatott rá Varga Zsolt. – A csontokat megvizsgálva ugyanis meg tudjuk állapítani, hogy ezek az emberek pontosan honnan, melyik településről származtak, hány évesek voltak a haláluk pillanatában, milyen esetleges betegségekben szenvedtek és milyen társadalmi státuszban éltek.
Hozzátette, hogy néhány év múlva azt is pontosan láthatjuk, hogy milyen volt a mohácsi hősök külseje, hiszen a koponyacsontokról arcrekonstrukciók is készülnek.
Emellett a DNS-mintáknak köszönhetően arra is fény derülhet, hogy az eltemetett embereknek élnek-e leszármazottaik, akiket a szakemberek akár név szerint is meg tudnak majd keresni. Nem véletlen, hogy egy ilyen szintű tudományos kutatás Európa-szerte egyedülállónak számít.
A kutatók már felnyitották a legkisebb sírban található felső csontréteget, ám azok beható vizsgálata még nem kezdődött el. A régészek és antropológusok csak akkor tudnak az érdemi munkába belekezdeni, amikor azt az időjárás is megengedi.
A kutatási program és a feltárás minden egyes eseményét előzetesen egyeztetik a Nemzeti Örökség Intézetével,
ám a feltárások és a kutatások ideje alatt a Nemzeti Emlékhely változatlan nyitvatartási idővel a szokott rendben működik tovább. Ráadásul a tervek szerint a feltárás plusz látványosságként épül majd be az emlékhely mindennapjaiba, hiszen a régészek egy időben dolgoznak majd az oda érkező látogatókkal.
A 2025-ig tartó munkálatokat az emlékhely fenntartója, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság az Agrárminisztérium támogatásával kezdeményezte és finanszírozza. A feltárásokat a Janus Pannonius Múzeum régészei és a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusai végzik.
Ezzel a magyarság egyik legfontosabb sorsfordító történelmi eseményét szeretnék a legújabb antropológiai, régészeti, történészi kutatások eredményeit felhasználva, egy új megközelítésből bemutatni.