A tudós, aki irtózott a pókoktól, mégis pókszakértő lett

Ugrópók (Phidippus audax) közelképe

Az arachnofóbia, azaz pókiszony elég gyakori, de az szinte egyedülálló, hogy ilyen fóbiában szenvedő ember a pókok megszállott és elismert szakértőjévé váljon.

Robert Raven nem igazán szereti a pókokat. Kirázza a hideg, ha egy ilyen nyolclábú végigszalad a bőrén. Kimenekül a sátorból, ha ott pókokat talál. Éberen tölti az éjszakát, ha megpillant egy pókot a falon.

Ez nem lenne túl meglepő, ha egy hétköznapi emberről lenne szó, hiszen a pókiszony vagy arachnofóbia egyike a legelterjedtebb fóbiáknak. Igen ám, de Raven nem átlagos ember, hanem arachnológus, azaz pókszakértő az ausztráliai Queensland Múzeumban, és egész munkásságát, azaz több mint 40 évet, ezeknek a nyolclábú „ijesztő" lényeknek a tanulmányozásával töltötte.

Az egész az apjával kezdődött, mesélte Raven. A papa bányamérnök volt, és a munkája miatt pókhálókkal beszőtt barlangokban járkált. Egy összetekert és meggyújtott újságpapírral söpörte el az útjából a pókhálókat. A pókok – mint mesélte kisfiának – lepotyogtak a hálókról egyenesen a nyakába.

A mindenki által jól ismert és viszonylag gyakori keresztespók Forrás: Wikimedia Commons

„Ez a kép igen ijesztő volt, és beleégett a képzeletembe" – mondta Raven a ScienceAlert folyóiratnak. „Az egész csak akkor tudatosult bennem, amikor megpróbáltam kideríteni, miért irtózom ennyire a pókoktól. Azt gondoltam, rendben, meg kell tanulni, hogy az ember szembenézzen a félelmeivel."

„Így kerültem végül szoros kapcsolatba a pókok világával" – mondta az a tudós, akinek nevéhez több mint 1000 új pókfaj leírása kötődik.

A pókok nemcsak mérgesek (ami önmagában elég észszerűvé teszi, hogy sokan félnek tőlük), hanem tanulmányok bizonyítják, hogy a kiszámíthatatlan mozgásuk is félelmet kelt bennünk, és ez a félelem velünk született.

Robert Raven elismeri, hogy ez érthető félelem, de olyasvalami, ami csökkenthető vagy eltüntethető.

„Amikor úgy gondolunk egy állatra, mint egy szörnyű, nagyon félelmetes élőlényre, akkor automatikusan fenyegetve érezzük magunkat" – mondta a kutató a ScienceAlertnek.

„Ha azonban gyermeki ártatlansággal tekintünk rájuk - nézzünk meg például egy pókról készült közelképet, milyen gyönyörűek a szőrszálak a lábain -, akkor csodálattal adózunk a bonyolultságuknak."

Ugrópók (Phidippus audax) közelképe Forrás: Macroscopic Solutions/CC BY-NC

Annak megismerése, hogyan viselkednek és boldogulnak a különféle pókok a világban, szintén sok rácsodálkozás forrása. Létezik olyan pók, amely úgy csillog, mint a diszkógömb, magyarázza Raven, egy másik pedig olyan vegyi anyagokat sző a hálójába, amelyek a nőstény éjjeli lepkék feromonját utánozzák. Amikor a hím lepkék párt keresnek, a pók magához csalja őket a háló illatával, és elkapja a párzásra vágyó rovarokat.

Raven jelenleg egy apró ausztrál pókot tanulmányoz, amely olyan leveleket keres, amelybe lyukakat rágtak a rovarok. Elrejtőzik a levél mögé, és ott várakozik az arra járó rovarokra. Ha elérhető közelségbe kerül egy potenciális áldozat, akkor a pók a lyukon keresztül ráugrik és zsákmányul ejti.

Diszkógömbszerű testű pók (Thwaitesia margaritifera) Forrás: hokoonwong/iNaturalist/CC BY-NC

„Teljesen meghökkentem. Azt gondoltam 'milyen csoda' – mondta Raven, amikor ezt a vadászati módszert felfedezte.

Lehet, hogy nem imádja a pókokat, de hallva, milyen lelkesen beszél róluk, az embernek néha az az érzése, hogy azért mégis pozitív érzést táplál irántuk.