Az ELTE csütörtöki közleménye szerint a munka során a kutatók - Magyari Enikő vezetésével - az iszapból hengeres mintákat vesznek, megállapítják az egyes rétegek korát, és megszámolják a benne talált élőlények maradványait.
A beszámoló szerint a tóba hullott anyagból, a tóban és környékén elő állatok és növények maradványaiból évente centiméternyi iszap keletkezik,
ami - ahogy később további, újabb rétegek rakódnak rá - összetömörödik. Az iszap alján így egyetlen centiméterben már több évtizednyi maradvány sűrűsödik össze.
A vizsgálat során Magyar Enikő őskörnyezet-kutató, az ELTE TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének vezetője valamint kutatótársai virágport, árvaszúnyogok és kovamoszatok darabjait keresik az egyes korok mintáiban.
Ezek jól megőrződő és jellegzetes maradványokat produkálnak: az árvaszúnyog lárváinak például a feje marad meg, egyfajta félig megkövült állapotban, megszámolhatóan és fajonként megkülönböztethetően.
A tudósok arra keresik a választ, hogy egy-egy árvaszúnyog - vagy kovamoszat - alfaj milyen gyakorisággal élt a tó környékén az egyes korokban, mi volt az arány 5000 éve, amikor a mainál is melegebb klíma uralkodott, és mennyi volt belőlük a köztes, hidegebb időszakban. Ezeket az eredményeket pedig a mai klímával összevetve fogják értelmezni. Megállapításuk szerint
ma nagyon gyorsan változik a vizsgált fajok összetétele.
Ilyen gyors klímaváltozáshoz egészen a jégkorszak végi nagy felolvadás idejéig kell visszamenni.
"Ha egy felmelegedési periódusban a hideget kedvelő árvaszúnyogok száma lassan csökken, a melegkedvelő fajok pedig egyenletesen átveszik a helyüket, szinte észre sem vesszük: ugyanannyi röpköd a tó környékén, legfeljebb egy alig megkülönböztethető másik faj veszi át az uralmat" - magyarázza a közleményben Magyari Enikő.
Az utóbbi tízezer évben többször, - mint ma is - sokszor hirtelen, drasztikus csökkenést okoz a vizsgált fajok egyedszámában a klímaváltozás.
Ha a klíma gyorsan változik, akkor előfordul, hogy a fajok sokszínűsége hirtelen visszaesik,
az ökoszisztéma összeomlik, és az új éghajlathoz jobban alkalmazkodó faj csak pár évtized után "lakja be" a tavat - olvasható az összegzésben.
"Ezen a ponton lehetetlen nem arra gondolni, hogy Földünk is egyfajta hatalmas kárpáti tó, és mi, emberek úgy reagálhatunk a klíma gyors változására, mint apró élőlénytársaink a Fogaras hegyeiben" - figyelmeztetnek a kutatók.
Ezek a tavi mikrokozmoszok, ha csak az elmúlt évtizedek változásait tekintjük, a szakértők szerint arra figyelmeztetnek, hogy a változás mértéke felgyorsult, olyan élőlényközösségek váltották egymást az elmúlt 30 évben, amelyek előtte 10 ezer évig nem voltak jelen.
Ezek a változások pedig nehezen köthetők máshoz, mint az emberi tevékenységhez.
"Ha az emberiséget tekintjük, akkor a tanulság az, hogy nem tudhatjuk pontosan, mikor következik be ez az összeomlás, de várható, és ebből nagy eséllyel az emberi faj sem tud kimaradni" - hangsúlyozzák a kutatók, hozzátéve, hogy a biológiai rendszerek viselkedése azt üzeni, hogy van egy tűrési képességük,
és ha ezt túllépjük, hirtelen összeomlás következik be,
amiből a rendszer már egy másik állapotban épül újjá, és ez sok faj lokális kihalásához vezet.
(Forrás: MTI)