A cár, aki hirtelen felindulásból kiirtotta a saját dinasztiáját

Rettegett Iván elfoglalja Novgorodot

Egy személyben volt bölcs reformer, gondoskodó cár-atyuska és véreskezű diktátor, akire még Sztálin is példaképként tekintett négy évszázaddal később. IV. Iván Vaszilijevics Oroszország egyik leghírhedtebb cárja méltán érdemelte ki a „Rettegett" melléknevet, akinek agresszivitását és indulatait csak kegyetlensége múlta felül. Saját fiát és unokáját is megölte, nyolc feleségéből csupán kettő maradt életben. A moszkvai fejedelmet 1547. január 16-án, 473 éve koronázták egész Oroszország első cárjává.

„Alighogy a maga asszonyát eltemette, máris arról álmodozik, hogy más karok között keres vigasztalást. Nem mintha elfelejtette volna szelíd Anasztáziát, csak az önmegtartóztatásra képtelen. Számára a férfiasság két legjelentősebb megnyilvánulási formája az ölés és az ölelés."
(Henry Troyat: Rettegett Iván című könyvéből)

Egészen fiatal korától kezdve vonzódott az erőszakhoz

A legenda szerint 1530. augusztus 25-én, Iván Vaszilijevics születésének pillanatában mennydörgés zendítette meg az eget, és villám hasított a Kremlbe. A szóbeszéd azt terjesztette, az elemek is megsejtették, hogy a két foggal világra jött trónörökösből a világtörténelem legkegyetlenebb uralkodója lesz.

Iván cár tevékenységének 37 éve horrorszerű cselekmények sorozataként írható le Forrás: Wikimedia Commons

III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem és Jelena Glinszkaja fiát édesapja halála miatt már háromesztendős korában megválasztották a terjeszkedő ortodox állam fejének az Uszpenszkij-székesegyházban, így

gyerekként óriási felelősséget és terhet tettek a vállára.

Ezt a kötelezettségekkel és szigorral átszőtt gyerekkort tetézte, hogy Iván öt év múlva elveszítette édesanyját is, akit feltehetően megmérgeztek. Bár az örökös a későbbiekben nyíltan senkit sem vádolt meg ennek elkövetésével, ám Jelena kegyencét, Ivan Ovcsina Tyelepnyev-Obolenszkijt börtönbe vetették, Iván húgát pedig – aki a dajkája is volt – kolostorba zárták.

Rettegett Iván megkoronáztatta saját magát Forrás: Pinterest

Nem véletlen, hogy a fiatal uralkodó hamarosan mindenkire gyanakodott és mindenkiben ellenséget szimatolt:

mert egyfolytában attól rettegett, hogy a teljes hatalom megszerzése végett valaki megmérgezi. Ebben a kiélezett helyzetben kellett döntéseket hoznia az egymással véres hatalmi csatákat vívó nemesi rangú családokkal (főként a Sujszkijek és a Belszkijek famíliájával), a bojárokkal körülvéve. Iván azonban soha nem feledte korábbi tapasztalatait, ami miatt élete végéig mélységesen bizalmatlanná vált a környezetével szemben. Egészen fiatal korától kezdve vonzódott az erőszakhoz: élvezettel kínzott másokat, legyen szó állatokról vagy emberekről.

Nem válogatott az eszközökben

A 17 éves Iván, megelégelve addigi helyzetét, olyan döntést hozott, amire korábban még soha nem akadt példa az orosz történelemben: bizánci rítus szerint minden oroszok cárjává koronáztatta magát a Monomakhosz-koronával, amellyel addig a legenda szerint csak az ószövetségi királyokat illették.

Rettegett Iván rengeteg kincset halmozott fel Forrás: Wikimedia Commons

Az uralkodó ezzel adta tudtára az egész világnak, hogy a bizánci császárok örökösének tekinti magát.

Trónra lépésekor az ország még nem is sejthette, micsoda rettenetes, kegyetlen, mindamellett lángelméjű uralkodót kapott. Nagy erővel vetette bele magát az államszervezésbe: reformokat foganatosított, megalakította a területi alapon szerveződő gyűlést, főnemesi és egyházi tanácsokat alapított, hogy létrehozzon egy nagyobb és modernebb, központosított Oroszországot.

Hitt a harcokban, és rögeszmésen hódított Forrás: Wikimedia Commons

Az ifjú cár rögeszmésen harcolt és hódított; számtalan háborút indított a környező országok, tartományok ellen, miközben megszervezte az első állandó orosz hadsereget (opricsnyina),

meghódította a kazáni és asztraháni kánságot, de e közben ambiciózus expedíciókat is szervezett az Urálon túli Szibéria felderítésére. A hódítások áldozatainak száma elérte a több százezret, ha nem a milliós nagyságrendet. Rettegett Iván nem válogatott az eszközökben. Közvetlen hozzátartozói, a cári udvar tisztségviselői, a nemesség, a katonaság tagjai, de a köznép sem mentesülhetett válogatott kínzásaitól, gyilkosságaitól.

Nyolc feleségéből csupán ketten maradtak életben

A cár a környezetében, illetve szolgálatában álló személyeket hol a beteges hatalommániájával, hol pedig az összeesküvésektől való félelme miatt, máskor viszont pusztán szórakozásból állandó bizonytalanságban és rettegésben tartotta.

Anasztázia Romanovna Zaharina orosz cárné, IV. Iván első felesége Forrás: Wikimedia Commons

Ez alól nem mentesültek feleségei, szeretői sem:

„Az asszony is gyakori verést érdemel, hogy kezelhető maradjon. De itt finomabban kell eljárni. Így például a vétkes nőt nem szabad a fején vagy a „szíve alatt" megütni, és kerülni kell a bot vagy vastárgy alkalmazását. Csakis a korbácshasználat ajánlott. A korbács a korabeli Oroszországban valóságos nevelőeszközszámba megy. No meg, érteni kell a használatához is. Úgy helyes, ha a férj a kíváncsi tekintetek elől rejtett helyre viszi áldozatát, ott leveszi az asszony ingét, nehogy elszakadjon, összekötözi a kezét, és módszeresen addig ütlegeli, ameddig szükségesnek ítéli; dolga végeztével aztán gyöngéd szavakkal fordul feleségéhez, nehogy további házastársi kapcsolatuk kárát lássa történteknek" – elevenítette fel Henry Troyat történész az egykori történéseket a Rettegett Iván című könyvében.

Rettegett Ivánnak nyolc felesége volt élete során Forrás: Wikimedia Commons

Első hitvesét, a kiegyensúlyozott, nyugodt természetű Anasztázia Romanovna Zaharinát nem kevesebb, mint 1500 menyasszonyjelölt közül választotta ki, akitől hat gyermeke született (ám csak kettő élte meg a felnőttkort).

Felesége korai halála után (aki meggyilkolásának vádjával számos gyanúsítottat megkínoztatott és kivégeztetett) még inkább paranoiássá vált.

Nyolc asszonyából csak kettő maradt életben (a kolostorba küldött Anna Alekszejevna Koltovszkaja és az utolsó hitvese, Mária Fjodorovna Nagaja). A legtöbb feleségét apácazárdába záratta, majd titokban meggyilkoltatta.

Meggyilkolta saját fiát és az unokáját is

Rettegett Iván fanatikusan rajongott Istenért, de sokszor már nemcsak ő maga képzelte magát egyenrangúnak vele, hanem a népe is istenként tekintett rá. Sérthetetlenségét az ortodox egyház tovább erősítette azzal, hogy szentesítette szörnyű tetteit, vagy más esetben áldását adta a brutálisan könyörtelen cselekedeteire.

Iván számos forrás szerint megőrült, és meggyilkolta saját fiát és unokáját Forrás: Wikimedia Commons

Iván agresszivitását és hirtelen haragját jól példázza, hogy 1581-ben egy vita során állítólag meggyilkolta a trónörököst, Iván herceget, illetve annak gyermekét.

A veszekedést a cárevics feleségének általa „szemérmetlennek" tartott ruházata váltotta ki, ami miatt a cár fizikailag bántalmazta a várandós asszonyt, aki azonnal elvetélt. Ezért vonta később kérdőre idősebbik fia, aki azonban nem számolt azzal, hogy az elborult elméjű apa addig üti egy nehéz, vasalt bottal (más források szerint jogarral), amíg bele nem hal. Ezzel a tettével azonban gyakorlatilag megpecsételte a saját dinasztiája sorsát.

Rettegett Iván a halálos ágyán Forrás: Pinterest

A végletekig ellentmondásos Iván élete végéhez közeledve leltárt készített az általa meggyilkolt személyekről: az egyik halállistán 3148, a másikon 3755 személy nevét gyűjtötte össze,

de a történelmi források szerint ezt követően is naponta jutottak eszébe újabb áldozatok. 1584. március 18-án, ötvennégy évesen valószínűleg agyvérzést kapott, és váratlanul életét vesztette; a kaotikus állapotú ország trónját a szerényebb képességekkel rendelkező fia, I. Fjodor örökölte.

Mivel az orosz történelem egyik legjelentősebb uralkodójának egyik fia sem hagyott maga után utódot, ezért 1598-ban kihalt a 10. század óta uralkodó Rurik-dinasztia.