A mintegy 1400 négyzetméteren, a Kombájn úton már véget ért feltárás helyszíne egy középső vaskori lelőhely és a Vekerzug-kultúrához tartozik, amely a Krisztus előtti 7. századtól a 4. század közepéig volt domináns az Alföldön.
A középső vaskori települések általában szórványos szerkezetűek, tanyasi jellegű telepek voltak, ezért is szerencsés, hogy a feltárás helyszínén épp egy ilyen település nyomaira bukkantak.
A feltárt szkíta kori települést három árok vette körbe, amelyek közül az egyik csaknem egy méter mély volt. Emellett találtak egy földbe süllyesztett padlójú, két helyiségből álló, ritkának számító épületmaradványt, valamint cseréptöredékeket.
Utóbbiak egyik része korongon készült, köztük találhatók a leginkább a mai levesestálakhoz hasonló tálak. A kézzel formáltak többsége viszont különféle főzőedény, fazék. A míves tárgyakon díszítőelemként bütykök és ujjbenyomások látszanak, míg az egyik apróbb töredéket grafitos fényezés és besimított hálóminta díszíti.
A leletanyagot már megtisztították, feldolgozták a múzeum raktárában, a cserépleleteket hamarosan leltárazzák. A tervek szerint még idén megjelenik egy tudományos cikk a múzeum évkönyvében a leletekről, valamint egy ismeretterjesztő anyag is az intézmény régészeti blogján. Korábban ugyanis nem ismertek Szolnokon településrészletet a középső vaskorból.
A leletanyag a Damjanich János Múzeum "hónap műtárgya" vitrinjében lesz látható tavasszal. A feltárás helyszínén, a Kombájn úton az 1950-es és 1960-as években a Damjanich János Múzeum korábbi igazgatója, Kaposvári Gyula végzett leletmentő feltárást, 2016-ban pedig Mali Péter régész azonosított településnyomokat.