Az ambiciózus vágyakkal és a világ felfedezése iránti olthatatlan tudásszomjjal megáldott John Dee 1527-ben született Londonban. Pályáját tudatosan alakította, közben pedig figyelemmel követte a politikai eseményeket. A jó hírű Cambride St. John kollégiumában tanulta ki kora tudományát.
John Dee a szintén kitűnő hírű Trinity kollégiumban kezdett tanítani, ahol előadásai hihetetlen népszerűségnek örvendtek. Kollégái emiatt gyakran terjesztettek róla féltékeny pletykákat,.
Az ambiciózus John Dee elhatározta, hogy I. Mária királynő udvarában fog hivatlat szerezni magának. Hogy tudását tovább gyarapítsa és ismereteit szélesítse, 1540-től utazgatni kezdett.
A következő tíz évben bejárta Európát, ahol olyan neves tudósokkal konzultált, mint például Gerardus Mercator, a legendás kartográfus. 1550-ben már a legmodernebb asztronómiai és matematikai felszereléssel az utazóbőröndjében tért vissza Londonba, és szívesen büszkélkedett az egyeteméről híres löweni és párizsi kalandjaival.
Szenvedélyesen gyűjteni kezdte a különleges könyveket, illetve kéziratokat.
Akkor még nem tudta, hogy ezzel alapozta meg az Angliában később egyedülálló és híressé vált könyvtárát.
A királyi udvarhoz fűződő kapcsolata azonban egyre zavarosabbá vált, amikor elkezdett szenvedélyesen érdeklődni a matematika és az asztrológia iránt. Nem csoda, hogy John Dee-re felfigyelt I. Mária királynő is, aki megkérte, hogy készítse el a saját, illetve az akkor még csak hercegnő Erzsébet horoszkópját.
Ez azonban nem jól sült el, mivel Mária 1555-ben letartóztatta a férfit.
A vád a legkomolyabb büntetéssel járó felségárulás volt, ezért John Dee egy időre börtönbe került. Végül a protestánsok üldözésében élen járó Edmund Bonner püspök felmentette így a csodával határos módon megmenekült a vérpadtól.
A személye körüli misztikus pletykákat tovább szította, hogy az ellene tanúskodók rövidesen meghaltak, vagy különös szerencsétlenségek érték őket. John Dee kiszabadulása után tovább kutatta a mágia és a tudomány világát, de igyekezett minden lehetséges módon elkülöníteni egymástól azokat.,több-kevesebb sikerrel.
A 16. századi Európában ekkoriban javában tombolt a vallásháború: Spanyolországban és a Németalföldön az inkvizíció tűzzel-vassal írtotta a Svájcból terjedő protestáns hitet, Párizsban pedig a Guise hercegek számoltak le Szent Bertalan-éjjelén a kálvinistákkal. Ezekben a viharos időkben, 1558. november 17-én lépett trónra 25 évesen a Tudor-ház utolsó uralkodója, I. Erzsébet.
Az új királynő vérmérsékletét tekintve keveréke volt a férfiasnak és a nőiesnek, az erélynek és a fortélynak, az ingadozásnak és a makacsságnak, miközben élénken érdeklődött az okkultizmus iránt.
John Dee az udvarba került, ahol Erzsébet felkérte, hogy legyen az asztrológiai tanácsadója. Elsőként azt a megtisztelő feladatot kapta, hogy válassza ki a koronázás pontos dátumát. Ezt követően számos fontos udvari tisztséget kapott, oktatói és tanácsadói munkát végzett, de például segédkezhetett a királynő felfedezői ambícióit valóra váltani. Hogy hogyan?
Az új világ felfedezése közben tanácsokat adott az uralkodó hajóskapitányainak a navigáció matematikai technikáival kapcsolatban, elkészítette számukra a vizeken való eligazodáshoz szükséges eszközöket és a navigáció művészetének szakértőjeként segítette az utazásokat.
Sokat segített Erzsébet Észak-Amerika felfedezéséről szőtt álmainak valóra váltásán,
ám 1583-ban végül úgy döntött, hogy ezután már csak az univerzum természetes és természetfeletti erőinek kutatására összpontosít.
John Dee szívesen „társalgott és épített ki kapcsolatot" a spirituális világgal, különösen - állítása szerint - a mennybéli angyalokkal. Úgy döntött, hogy ebben nagy szerepet szentel a természet egyesített elemeinek a megértéséhez. Hitt benne, hogy a mennybéli kapcsolat „a mágikus és a matematikai eszközök kombinációja által" válhat elérhetővé.
Közben folyamatosan dolgozott a Monas Hieroglyphica című asztrológiai könyvén, amiben a kozmosz ábrázolásához készített szimbólumok különféle aspektusairól ír. Ez a szöveg jelentős mértékben támaszkodott a kabbalizmusra, ami egész életében foglalkoztatta a tudóst.
Erőfeszítéseit ezután komolyabban is az angyali kutatások irányába fordította, miután találkozott a nála 28 évvel fiatalabb Edward Kelley-vel, aki médiumnak tartotta magát.
Közös szeánszokon próbáltak újra és újra kapcsolatba lépni Isten hírnökeivel, állítólag több-kevesebb sikerrel. Később ezt „bizonyították" azzal az új ábécével, amit maguktól az angyaloktól „kaptak". Elnevezték „angyali nyelvnek", ami később „énochi"-ként vált ismertté.
John Dee a teremtés egyetemes nyelvét szerette volna elsajátítani, hogy újra „megvalósulhasson az emberiség apokalipszis előtti egysége".
Ahogy korának tudósait, úgy John Dee-t is igen erősen foglalkoztatta az alkímia. Megrögzötten kereste a Bölcsek Kövét és közönséges fémeket próbált arannyá változtatni. Mágikus munkájához arany és viasz korongokat, kvarc és kristály gömböt, illetve egy csiszolt tükröt használt. John Dee feljegyzéseiből kiderül, hogy
okkultista feladataihoz különböző mágikus tárgyakra, rejtélyes jelekre és feliratokat tartalmazó ábrákra és táblázatokra volt szüksége.
Tevékenységét a „látható világ mögött rejlő isteni ideák, a tiszta igazságok transzcendens megértésének" tekintette.
Állítólag egy fekete azték tükröt is használt a halottakkal való kapcsolatteremtéshez; a precízen polírozott obszidiánból készült eszközt még Mexikó meghódítása után hozta Európába Hernán Cortes, valamikor 1527 és 1530 között.
Idővel azonban Dee munkái heves kritikák tárgyává váltak, munkásságát és tanait egyre többen bírálták. Népszerűségének Erzsébet királynő 1603-as halála vetett véget végleg;
a trónra lépő I. Jakab ugyanis egyáltalán nem támogatta a „varázsló" eszméit.
John Dee végül szegényen halt meg 1608-ban, de életműve fennmaradt és bekerült a mágikus gyakorlatba, amit az okkult szervezetek továbbra is használnak világszerte.