A Budapesten, a Király utcai Komplexben látható Tutanhamon rejtélye és kincsei című régészeti rekonstrukciós kiállítás fővédnőke a világhírű egyiptomi archeológus, Zahi Hawass.
A professzor nevéhez több korszakalkotó egyiptológiai felfedezés fűződik, többek között a Tutanhamon kutatásban is.
Mostani budapesti látogatásán megnézte az ifjú fáraó sírkamrájának rekonstrukciós tárlatát.
A kiállításon a Királyok Völgyében 1922 novemberében felfedezett és 62-es számmal megjelölt sírkamrából, Tutanhamon fáraó, az újbirodalmi 18. dinasztia egyik utolsó uralkodójának temetkezési helyéről származó 1000 tárgy tudományos értékű, és az eredetivel a legapróbb részletekig megegyező hiteles másolatát állították ki.
A replikák a kairói Egyiptomi Régiségek Múzeumának szakemberei, valamint német egyiptológusok irányítása és szakmai ellenőrzése mellett készültek az eredeti darabokról,
ugyanazzal a kézműves technikával,
amellyel közel 3 300 éve a fáraó mesterei készítették el ezeket a valódi remekműveket. Zahi Hawass professzor a tárlat megtekintése után úgy nyilatkozott, hogy az itt kiállított tárgyak tökéletesen visszaadják az eredetieket.
Az újságíróknak tartott rövid tárlatvezetése az egyiptológia történetében kulcsfontosságú szerepet játszó rosette-i kő mellől indult.
A feliratos gránitlap eredetijét 1799-ben Napóleon egyiptomi hadjárata idején találták meg a Nílus-deltában,
a Földközi-tenger tőszomszédságában fekvő település, Rashid határában, erődépítési munkákat végző francia katonák.
A kőlapra három különböző írással, a hagyományos óegyiptomi hieroglif, illetve ennek egyszerűsített változatával, az úgynevezett démotikus írással, valamint ógörögül felvésett szöveg alapján
egy zseniális tehetségű francia filológusnak,
Jean-Francois Champollion-nak 1822-ben sikerült megfejtenie az óegyiptomiak feledésbe merült és egészen addig mindenki számára érthetetlen képírását.
A híres rosette-i kő csak egyike azoknak az Egyiptomból elrabolt műkincseknek, amelyek visszaszerzéséért Zahi Hawass évek óta tartó kemény küzdelmet folytat.
A tárlatvezetésen Zahi Hawass külön felhívta a figyelmet a szinte lomtárszerű összevisszaságban megjelenített előkamrára, amelyet így „élőben" csak a sírkamra megtalálója, a brit Howard Carter láthatott 1922 novemberében, Tutanhamon fáraó sírkamrájának felfedezésekor.
A kiállításon Tutanhamon sírlelete hajszálpontosan úgy látható, mint a felfedezésekor.
Az eredeti állapottal az apró részletekig mindenben megegyező előkamra rekonstrukció a Carter-expedíció fotográfusának,
Harry Burton-nek köszönhető,
aki több mint kettőezer, üveglapra rögzített fotográfián dokumentálta igen részletesen a KV-62-es sírkamra feltárását.
A Királyok Völgyében feltárt más fáraósírokhoz képest Tutanhamon sírkamrája meglepően kicsi,
mindössze négy helyiségből áll, amelynek csak egyetlen termét, a sírszentély falait díszítették a fáraó temetését és túlvilági újjászületését felidéző falfestményekkel. Tutanhamon sírjának ez a sajátossága már Howard Carternek is feltűnt.
A sírkamra kis méretének az lehet az oka, hogy a király fiatalon, 19 éves korában bekövetkezett hirtelen halála idején
még nem készült el a neki szánt uralkodói sír,
ezért szükségmegoldásként temették eredetileg az egyik udvari főembere – talán Ay, az őt követő fáraó – számára készült kisebb sírba.
A népszerű vélekedéssel szemben, miszerint Tutanhamon sírkamráját elkerülték a sírrablók a valóság az – amint azt Hawass professzor is megemlítette -, hogy pár héttel a fáraó eltemetése után rablók törtek be Tutanhamon sírkamrájába, és megpróbálta azt kifosztani.
Az a rendetlenség, ami az előkamrában látható,
eredetileg a sírrablók dúlásának volt „köszönhető".
Hogy végül mégsem sikerült valóra váltani tervüket, abban valószínűleg a nekropolisz, vagyis a temetőkerület őrsége akadályozta meg őket.
Amikor pedig a 18. dinasztia utolsó uralkodójaként Tutanhamon egykori nagyvezíre (a hadsereg főparancsnoka) Horemheb tábornok lépett trónra, eltörölte az előtte uralkodott négy fáraó, köztük Tutanhamon emlékét is.
Ezután kezdték el a későbbi fáraók építőmunkásai törmelékkel feltölteni Tutanhamon kriptájának bejáratát,
ami így hamarosan a feledés homályába merült, az utókor nagy szerencséjére a sírrablók számára is.
Tutanhamon világhíres, 11 kilogramm színaranyból készített halotti maszkja előtt megállva Zahi Hawass arról beszélt, hogy élete egyik legszebb élménye volt, amikor első alkalommal pillanthatta meg a fáraó arcát, és a híres aranymaszk szemét, arcvonásait teljesen élethűnek nevezte.
Ezután néhány pillanatig némán, a gondolataiba mélyedve szemlélte az egyetemes kultúra- és művészettörténet egyik legismertebb ikonikus műtárgyát, majd csak ennyit mondott: „Really masterpice" vagyis „Igazi remekmű."
Itt mondta el, hogy eddig 17 könyvet írt Tutanhamonról, amelyek közül a 2013-ban kiadott „Discovering Tutankhamun: from Howard Carter to DNA" – azaz Tutanhamon felfedezése Howard Cartertől a DNS-vizsgálatig című művét dedikálta múlt hét szerdán a Párisi Udvar Hotel Budapest patináns épületében a budapesti közönségnek.
Az eseményen a nagy érdeklődés miatt csak a dedikálásra elsőként jelentkezett kétszáz ember vehetett részt.
A dedikálás előtt a professzor a legújabb kutatásairól beszélt.
Ami ezek közül kétségtelenül a legizgalmasabb, az az egyiptomi történelem egy másik nagy alakjának, Kleopátra királynő sírjának a felkutatása.
Zahi Hawass meggyőződéssel állítja, hogy Kleopátra sírjának felfedezése már nincsen messze.
A Ptolemaiosz-dinasztia és az ókori Egyiptom utolsó fáraója i.e. 30-ban lett öngyilkos, miután szerelme, Antonius i.e. 31-ben az Actium előtt lezajlott tengeri ütközetben megsemmisítő vereséget szenvedett el Octavianustól, a későbbi Augustus császártól.
A vereség után Kleopátra az egyiptomi hajóhaddal Alexandriába menekült, és arra a hírre,
hogy Octavianus Egyiptomba átkelt légiói teljesen szétszórták Antonius még megmaradt hadseregét, öngyilkos lett.
Egyes források szerint hívei Ízisz egyik szentélyében temették el a királynőt, Antoniusszal együtt, aki Kleopátra halálhírére ugyancsak öngyilkos lett.
Az archeológusok már régóta keresik a híres pár temetkezési helyét, kutattak utána a Királyok Völgyében és Alexandria környékén is.
Mint Zahi Hawass elmondta, vannak igen megalapozott elméletei azzal kapcsolatban, hogy merre lehet a sírkamra, és hőn áhított célja, hogy ezt még életében megtalálja.
Nem halhatok meg úgy, hogy nem találom meg Kleopátra sírját"
- mondta mély meggyőződéssel a most 72 éves sztárrégész.
Zahi Hawass professzor különösen nagy érdemeket szerzett Tutanhamon fáraó leszármazásának, valamint halála legvalószínűbb okának feltárásában. „Sok rejtély övezte Tutanhamon családját. Nem sokkal ezelőtt még az apja személye sem volt ismert, és a rokonságával kapcsolatos régészeti bizonyítékok sem voltak egyértelműek" – vázolta a nehézségeket.
2008 és 2010 között több, a Királyok Völgyében korábban felfedezett és Tutanhamon rokonságával kapcsolatba hozott múmia részletes összehasonlító DNS-vizsgálatát végezték el.
A professzornak több kétsége is felmerült a vizsgálatok eredményességét illetően.
Megfejtheti-e a modern tudomány ezt a rejtélyt? Nem hiszem."
– fogalmazta meg akkori kétségeit, hozzátéve, hogy a múmiákból sohasem lehetett elegendő mennyiségű sértetlen DNS-t kinyerni,
ráadásul a múmiák vizsgálata egyáltalán nem kockázatmentes tevékenység,
mert a fertőzés veszélye nem csak az egykori, a fáraók testét konzerváló balzsamozó mestereket, illetve papokat fenyegette, hanem a modern kutatók is kitettek ennek a veszélynek.
Tutanhamon után fennmaradt egy sztélé (feliratos kőlap) amelyen a fiatal uralkodó III. Amenhotep fáraót (akinek nevéhez fűzik az Újbirodalom aranykorát) nevezte meg apjának.
Csupán találgatások léteztek arról, hogy az óegyiptomi történelmet fenekestől felforgató, a hagyományos több istenhitű óegyiptomi vallást megszüntető, és annak helyébe az ókorban szokatlan egyistenhitű vallást, Aton, a napkorong kultuszát bevezető eretnek fáraó, Ehnaton lenne Tutanhamon vérszerinti apja.
A Királyok Völgyében a KV-55-ös sírban korábban megtalált rejtélyes „arcnélküli" fáraóról a DNS-analízis 99,99% valószínűséggel kimutatta, hogy ő Tutanhamon apja, illetve III. Amenhotep fia.
Ezzel vált bizonyossá, hogy Ehnaton Tutanhamon apja, akinek az országot káoszba vezető vallási reformját pont a fia, a kilencéves korában Alsó- és Felső-Egyiptom fáraójává koronázott Tutanhamon helyezte hatályon kívül.
De az is bizonyossá vált, hogy Tutanhamon a vérszerinti apja annak a két koraszülött kislánynak,
akinek múmiáit a KV-62-es sírban fedezték fel.
De ugyancsak ez a vizsgálatsorozat tárta fel azt is, hogy a Királyok Völgye 35-ös sírban talált két női múmia közül a régészek körében csak „fiatal hölgyként" emlegetett nő a kislányok anyja,
vagyis Tutanhamon egyetlen felesége, Anheszenamon.
Mindezek ellenére még mindig sok a titok Tutanhamon személyével kapcsolatban, hiszen nem tudni például, hogy ki volt a világtörténelem legismertebb fáraójának az anyja.
Zahi Hawass vezette azt az egyiptomi kutatócsoportot is, amely 2005-ben komputertomográffal vizsgálta meg Tutanhamon múmiáját .
E vizsgálat során 1700 nagyfelbontású CT-felvétel készült a fáraó testéről,
a kutatás megállapításait Hawass professzor pedig 2006 márciusában ismertette.
Amikor 1968-ban a Liverpooli Egyetem kutatói röntgenvizsgálatnak vetették alá Tutanhamon múmiáját, a koponyán egy nagy erejű külső erőbehatás - ütés – nyomát azonosították, a koponyaűrben pedig apró csontszilánkokat fedeztek fel.
Ez alapozta meg a gyilkossági teóriát,
amely szerint a fiatal fáraó erőszakos halált halt, feltehetően egy udvari összeesküvés, merénylet áldozatául eshetett.
Hawass a CT-vizsgálat eredményei alapján ezt azonban kizártnak tartja. A nagyfelbontású felvételek kimutatták ugyanis, hogy az ütés helyén a csontszövet sarjadásnak indult, tehát ebbe nem halhatott bele a fáraó. A koponyaűrben felfedezett csontszilánkokról pedig kiderült, hogy az orrsövényből származnak, vagyis a mumifikálás, az agy eltávolítása során kerülhettek oda.
(A balzsamozás során először az agyat távolították el az orrlyukon keresztül, egy vékony és éles speciális eszköz segítségével.)
Zahi Hawass szerint Tutanhamon halálát az a bal térdkalács felett felfedezett darabos törés okozta,
amit a fiatal fáraó néhány nappal a halála előtt szenvedhetett el.
A csonttöréssel keletkezett seb a CT-vizsgálat tanúsága szerint üszkösödni kezdett, és az ennek nyomán fellépő vérmérgezés illetve sebláz végezhetett a 19. évében járó uralkodóval.
Zahi Hawass meggyőződéssel vallja, hogy az egyiptomi kultúra az emberiség közös öröksége, ami mindannyiunké. És ez nemcsak az Egyiptomba látogató turistáknak, hanem mindazoknak szól, akik segítenek megismertetni és megóvni a világörökség egyiptomi kincseit.
Hawass szerint a kelet-európai egyiptológusok legjobbjai Magyarországról kerülnek ki, közülük is kifejezetten méltatta Kákossy Lászlót. „Csak egyetlen tévedése volt: egyszer hagyta, hogy rásózzanak antik tárgyként valami bóvlit" – mondta nevetve az egyiptológia legendás alakja.