Roosevelt naivitása Sztálin kezére játszotta Közép-Kelet-Európát

Közös fotózás a konferencia végén

A három szövetséges nagyhatalom képviselői 1945. február 4-én a németektől csak alig tíz hónappal korábban visszafoglalt Krím-félszigeti Jaltában, a cárok egykori nyári rezidenciáján, a Livágyija-palotában találkoztak, hogy egyezségre jussanak a náci Németország bukása utáni európai rendezés legfőbb kérdéseiben. Jaltára úgy tekinthetünk, mint a „három nagy", Roosevelt, Churchill és Sztálin 1943 végén Teheránban megtartott első tanácskozásának folytatására azzal a jelentős különbséggel, hogy az időközben alaposan megváltozott hadi helyzetre figyelemmel a jaltai konferencián szinte az összes fontos döntésben Sztálin akarata érvényesült.

„Nem az volt a kérdés, hogy mit akar a nyugat megengedni az oroszoknak, hanem az, hogy mit engednek meg nekünk az oroszok."
(James F. Byrnes az amerikai delegáció tagja Jaltáról)

A szovjet diktátor adu ásza maga a Vörös Hadsereg volt

Amikor 1943. november 28-án a három szövetséges nagyhatalom képviselői, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill, a londoni háborús kabinet miniszterelnöke, valamint Joszif Visszarionovics Sztálin, az SZKP KB feje első alkalommal találkoztak Teheránban, a Wehrmacht hadseregcsoportjai még a Szovjetunió területén állomásoztak.

A "három nagy" a teheráni konferencián Forrás: Wikimedia Commons

Tizennégy hónappal Teherán után azonban már alapvetően más képet mutatott a harctéri helyzet.

1944. augusztus végére a Vörös Hadsereg kiszorította a megtépázott német erőket a Szovjetunióból,

és délen a hadműveletek a Balkán, északon pedig a balti államok, a kelet-poroszországi térség, valamint Lengyelország területére tevődtek át. Az angolszász szövetségesek miután 1944. június 6-án sikeresen partra szálltak Normandiában, az év végére a Harmadik Birodalom nyugati határán sorakoztak fel.

A szövetségesek 1944. június 6-án sikeresen partra szálltak Normandiában Forrás: U.S. National Archives

1945 februárjában a Vörös Hadsereg megkezdte az Oderához való felvonulást, és Zsukov marsall 1. belorusz frontja alig 65 kilométerre megközelítette a „fasiszta fenevad odúját", Berlint.

A jaltai konferencia megnyitásakor a „három nagy" előtt már nem volt kérdéses, hogy a náci Németország elvesztette a háborút, és Adolf Hitler rendszerének legfeljebb csak néhány hónapja maradt hátra.

Zsukov (a képen középen balra, Montgomery, valamint Rokoszovszkij marsall (a képen középen jobbra) társaságában, az elfoglalt Berlinben Forrás: Wikimedia Commons

Ezért amíg a teheráni értekezleten a katonai kérdések, különösen az angolszász szövetségesek nyugat-európai frontnyitása állt a tárgyalások középpontjában, 1945. februárjában már a háború utáni rendezés vált a legfőbb kérdéssé a jaltai konferencián.

Amerikai fogságba esett két kamaszkatona, a 12. SS Hitlerjugend páncéloshadosztályból, 1945 januárjában Forrás: Wikimedia Commons

Arról, hogy milyen legyen a háború utáni Európa politikai térképe, korántsem volt egységes a szövetséges hatalmak álláspontja;

a legkomolyabb törésvonal a brit kormányfő, valamint Roosevelt és Sztálin rendezési elképzelései között húzódott.

A szovjet diktátornak azonban volt egy igen komoly aduja az egymással több kérdésben is megosztott angolszász szövetségesekkel szemben, mégpedig maga a Vörös Hadsereg.

Sztálin legnagyobb aduásza maga a Vörös Hadsereg volt Forrás: Sputnik News

Amíg 1945 februárjában az angol-amerikai hadvezetésnek az igen nehéznek ígérkező rajnai áttörés megtervezésén fájt a feje,

addig Sztálin már Berlin bevételén

és a Vörös Hadsereg által megszállt közép-kelet-európai területek megemésztésén gondolkodhatott.

Sarló és kalapácsos vörös lobogó a Reichstag épületén. Sztálin Jaltában már belrin elfoglalásán gondolkodhatott Forrás: Ria/Novosti

Sztálin pozíciója olyan erőssé vált, hogy ő diktálhatta a feltételeket, alaposan kihasználva azt is, hogy a számára fontos kérdésekben Roosevelt az ő oldalára állt, Churchill-lel szemben.

Roosevelt nem hitt abban, hogy a „vörös amőba" ráfolyik Európára

A jaltai konferencián kitapintható törésvonalak megértéséhez hozzátartozik, hogy Winston Churchill és Franklin D. Roosevelt felfogása alapvetően eltért a Szovjetunió, illetve annak vezetője, Sztálin megítélésében.

Amikor Hitler 1941 júniusában megtámadta a Szovjetuniót, a brit miniszterelnök azonnal szövetséget ajánlott a Kremlnek, mert felismerte, hogy akkor Anglia számára a náci Németország jelentette a legnagyobb fenyegetést.

Churchill pontosan látta, hogy valójában mit is akar Sztálin Forrás: Wikimedia Commons

De a pragmatikus brit miniszterelnöknek – a klasszikus európai reálpolitika egyik utolsó nagy alakjának – egyetlen pillanatra sem változott meg arról a véleménye,

hogy a Szovjetunió mindig is potenciális fenyegetést jelentő ördögi rendszer fog maradni a nyugati demokráciák számára,

Sztálin pedig - Hitlerhez hasonlóan - gátlástalan, véreskezű tirranus.

Churchill és Sztálin a brit miniszterelnök 1944 októberi moszkvai látogatásán Forrás: Wikimedia Commons

Természetesen eredendően Roosevelt sem szimpatizált az embertelen és elnyomó kommunista rendszerrel, de az amerikai elnök úgy vélte, hogy a Hitler-ellenes koalíció, a három nagyhatalom szoros szövetsége

fokozatosan megváltoztatja a Szovjetunió magatartását,

amely a háború után ezért sokkal közelebb fog kerülni a nyugati demokráciákhoz.

Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, a brit miniszterelnök, Winston Churchill társaságában Forrás: Wikimedia Commons

Roosevelt nagyon komolyan hitt a konvergenciában, ebben az általa remélt pozitív változásban.

1943-ban William Christian Bullit moszkvai amerikai nagykövet látnoki jóslatára, miszerint a háború után a „vörös amőba" rá fog folyni Európára, Roosevelt a következőket válaszolta:

„Én úgy érzem, hogy Sztálin nem ilyen ember. ... és azt hiszem, hogy ha mindent megadok neki, amit csak tudok és semmit nem kérek érte cserébe, noblesse oblige, nem fog elfoglalni semmit és együtt fog működni velem egy demokratikus és békés világért."

Ezért lett Jaltában Sztálin a nevető harmadik

A jaltai találkozó idején Churchill minden erejével azon munkálkodott, hogy lefékezze, és korlátok közé szorítsa a Kreml alig leplezett és egyre szemérmetlenebb európai hatalmi ambícióit.

Churchill sokkal jobban ismerte a ravasz Sztálin gondolkodásmódját, mint amerikai kollégája,

hiszen a szovjet diktátort is ugyanaz a klasszikus, reálpolitikai alapokon nyugvó birodalmi jellegű nagyhatalmi-politikai gondolkodásmód jellemezte a külpolitikai kérdésekben, mint Winston Churchillt.

Churchill sokkal jobban kiismerte a szovjet diktátor gondolkodásmódját mint amerikai kollégája, Roosevelt Forrás: Wikimedia Commons

Sztálin számára természetes volt, hogy a háború után addig fog kiterjedni a szovjet nagyhatalmi befolyás határa,

ameddig a Vörös Hadsereg eljutott.

Roosevelt politikai gondolkodásában ezzel szemben az amerikai érdekek érvényesítése mellett legalább akkora szerepet játszott az az úgynevezett értékalapú megközelítés, ami - történelmi okokból - mind a múltban mind pedig a jelenben is annyira jellemezte illetve jellemzi az amerikai politikát.

Franklin D. Roosevelt elnök és felesége, Eleanor. Az elnök Churchill reálpolitikájával szemben a tipikus amerikai, úgynevezett értékelvű politikát képviselte Forrás: FDR Library & Museum

Churchillnek a jaltai konferencia időpontjához képest még sokkal kedvezőbb helyzetben, 1943-ban sem sikerült Roosevelt ellenállása miatt elérnie,

hogy az olaszországi szövetséges inváziót fejlesszék tovább, és egy dalmáciai partraszálló hadművelettel

Magyarország, Ausztria valamint Dél-Németország megszállásával reteszeljék el a Vörös Hadsereg Európa szívébe való benyomulását.

A Vörös Hadsereg alakulatai már 1944 augusztus végére kiszorították a németeket a Szovjetunió területéről Forrás: Ria/Novosty

Roosevelt, aki soha sem értette meg azt a fajta klasszikus európai reálpolitikai gondolkodásmódot, ami már Richelieu-t, Metternichet, és Bismarckot is jellemezte,

Churchill ez irányú törekvéseit mindig is fokozott gyanakvással szemlélte,

mert ezeket összeegyezhetetlennek tartotta az amerikai demokrácia értékeivel.

Franklin D. Roosevelt amerikai elnök Forrás: Kongresszusi Könyvtár

Amerika sohasem fogja támogatni a brit gyarmatbirodalom fennmaradását

- jegyezte meg egyik alkalommal Harry Hopkins-nak, viszont feltétlenül hitt Sztálin és a Szovjetunió „demokratizálhatóságában". Az amerikai elnök és Churchill e felfogásbeli különbségéből egyedül Sztálin profitált, méghozzá nem is keveset, a jaltai konferencián.

Egy kis előzetes ízelítő a sztálini demokráciából

A konferencia egyik legfontosabb megvitatandó kérdése - szovjet javaslatra - Lengyelország sorsa volt. Sztálin kijelentette, hogy a szovjet kormány számára Lengyelország létkérdés, mivel Lengyelország a történelem folyamán többször volt olyan kapu, amelyen keresztül az ellenség Oroszországot megtámadta.

A szovjet diktátor kifejtette, hogy mindezért Moszkva „egy erős, és a Szovjetunióval baráti viszonyban álló" Lengyelország fennállásában érdekelt.

A "három nagy" a jaltai konferencián Forrás: AFP

Sztálin jottányit sem engedett abból, hogy az 1939-es Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka alapján a német-lengyel háború idején a náci haderővel élethalálharcát vívó Lengyelországot hátba támadó Vörös Hadsereg által megszállt területek a Szovjetunió birtokában maradjanak. Azt javasolta, hogy az 1939. szeptemberi szovjet hullarablással megszerzett területekért cserébe Németország rovására, német területekkel kárpótolják Lengyelországot.

Sztálin egy jottányit sem engedett a lengyel határ kérdésében Forrás: Ria/Novosti/Archive

A lengyel probléma különösen kínos volt az angolszász szövetségesek, elsősorban Winston Churchill számára.

A náci fegyveres agresszió első áldozata, Lengyelország ugyanis az angolszász szövetségesek oldalán hullatta a vérét a Hitler elleni háborúban, és a Varsóból elmenekült emigráns lengyel kormánynak is Londonban volt a székhelye.

Az európai közvéleményt szabályosan sokkolt Molotov-Ribbentrop paktum híre Forrás: Ria/Novosti/Archive

Érthető okokból a londoni emigráns lengyel kormány számára az országot hátba támadó, és a lengyel hadifoglyok valamint a szovjet fennhatóság alá került területek lakossága ellen a náci atrocitásokhoz hasonló kegyetlenkedések sorozatát elkövető sztálini Szovjetunió cseppet sem számított vonzó szövetségesnek.

Az egyik Katyn-ban feltárt, az NKVD által legyilkolt fogoly lengyel tisztek holttesteivel teli tömegsír, Forrás: Wikipedia

A nagyhatalmi logika, valamint erőviszonyok, mint oly sokszor a történelem folyamán, a jaltai konferencián sem az erkölcs normái szerint rendezték el Lengyelország sorsát.

Churchill megnyerte a háborút de elvesztette a békét Forrás: Wikimedia Commons

Sztálin megígérte, ha elfogadják a lengyel rendezésre tett javaslatát,

garantálni fogja a szabad választásokat.

Roosevelt, aki mindenféleképpen el akarta érni, hogy Sztálin lépjen be a Japán elleni háborúba, illetve vegyen részt az ENSZ megalapításában,rábólintott a szovjet diktátor javaslatára, amit ezek után Churchill is kénytelen volt elfogadni.

Sikorski tábornok, a londoni emigráns kormány feje ellen kétszer is megkíséreltek légi merényletet Forrás: mbydgoszcz.pl

Hogy mit is jelentenek a „szabad választások" sztálini módra, azt már ekkor sejteni lehetett

a londoni legitim lengyel kormánnyal szemben Sztálin parancsára a moszkovita kommunistákból álló, és a szovjet parancsokat feltétel nélkül teljesítő lublini kormány felállításából.

Sztálin a Kremlben üdvözli a német külügyminisztert Joachim von Ribbentropot 1939-ben. Sztálin és Hitler egymást támogatva támadta meg Lengyelországot Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_Stalin#/media/File:Bundesarchiv_Bild_183-H27337,_Moskau,_Stalin_und_Ribbentrop_im_Kreml.jpg

A Lengyelországgal kapcsolatos további részletkérdések megtárgyalását a háború befejezése utánra hagyták. Lengyelország sorsáról természetesen a lengyelek megkérdezése nélkül döntött a „három nagy".

Európa keleti fele fél évszázadra a vörös csillag túszává vált

Ezután Németország felosztásáról folyt az eszmecsere. Azt már Teheránban elhatározták, hogy a háború után felosztják az országot. Előzetesen három megszállási zóna, egy brit, egy szovjet és egy amerikai ellenőrzés alá kerülő övezet felállításában állapodtak meg.

Az európai hadszíntéri helyzet a jaltai konferencia idején Forrás: Wikimedia Commons

Mivel Roosevelt kijelentette, hogy a háború befejezését követő két éven belül ki akarja vonni a Németország területén állomásozó amerikai haderőt, Churchillnek sikerült elérnie, hogy vonják be Franciaországot is Németország megszállásába.

Közös fotózás a konferencia végén Forrás: Wikimedia Commons

A brit miniszterelnök ezzel szerette volna megakadályozni, hogy az Egyesült Államok esetleges kivonulása után, egymaga álljon szemben a nyomasztóvá váló szovjet fölénnyel. Más felosztási javaslatok is szóba kerültek.

Churchill arra tett indítványt, hogy Bajorországból, Ausztriából és Magyarországból hozzanak létre egy önálló államszövetséget.

A brit kormányfő ezzel a javaslatával tulajdonképpen az Osztrák-Magyar Monarchia valamiféle modernizált változatát szerette volna ismét életre kelteni.

Roosvelt elnök és az amerikai tárgyalódelegáció Jaltában Forrás: Wikimedia Commons

Churchill súlyos hibának tartotta, hogy az első világháború után feldarabolták a Monarchiát, amely stabilizáló tényezőnek számított a német és az orosz hatalom között.

A ravasz Sztálin azonban rögtön átlátott a szitán,

hiszen pontosan tudta, hogy a délnémet államszövetség churchilli terve a Szovjetunió európai hatalmi befolyását szeretné megnyirbálni, ezért elutasította ezt a javaslatot.

A "három nagy" a jaltai konferencián, 1945 februárjában Forrás: Unknown

Roosevelt számára más okokból volt elfogadhatatlan Churchill javaslata, az amerikai elnök számára mindenféle, az egykori Monarchia szellemét megidéző államalakulat eleve gyanúsnak és „antidemokratikusnak" számított.

Ezért Németország négy megszállási övezetre való felosztásában maradtak,

Sztálin pedig hozzájárult, hogy ezt Berlinre is terjesszék ki. Roosevelt számára rendkívül fontos volt, hogy elérje a Szovjetunió Japán elleni hadba lépését.

A Vörös Hadsereg 1945 tavaszára egész Közép-Kelet-Európát megszállta Forrás: Ria/Novosti

Sztálin azzal a feltétellel tett erre ígéretet, hogyha a szövetségesek elismerik Mongólia elszakadását Kínától, illetve a Szovjetunió érdekeit a Távol-keleten, elsősorban Mandzsúria és Szahalin térségében, illetve Port Arthur kikötőjének körzetében.

A feltétel nélküli megadás, valamint a háborús bűnösök felelősségre vonásának kérdésében nem volt ellentét a szövetséges hatalmak között, akik döntöttek a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felállításáról is.

Kliment Vorosilov, a Szovjetunió marsallja, és a budapesti Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke a jaltai megállapodásra hivatkozva segítette elő 1945 után a kommunisták hatalomátvételét Magyarországon Forrás: Ria/Novosti

Churchillnek Görögország angol befolyás alatt maradását leszámítva, semmit sem sikerült megvalósítania a terveiből.

Churchill Roosevelttel szemben nem hitt Sztálin ígéretében,

hogy Európa szovjet megszállás alá került országaiban tisztességes és szabad választások lesznek, a népek önrendelkezésének jegyében.

Jalta közvetett következménye volt a kommunisták puccsszerű hatalomra jutása Forrás: Origo

Jaltában beérett az, amit alapjaiban már Teheránban elhatároztak, és amire fél évvel később a potsdami konferencia tette fel a pontot. A győzelem után Európa politikailag kettéhasadt, és a kontinens keleti fele csaknem fél évszázadra a vörös csillag túszává vált.