Fejlesztés alatt álló 18 műhold-konstellációt vizsgált az ESO

Alkonyat körüli éjszakai égbolt az ESO Paranal Obszervatóriumánál körülbelül napfelkelte előtt 90 perccel. A kék vonalak jelölik a horizont fölötti emelkedés fokát.

A nagy műhold-konstellációk csillagászati kutatásokra gyakorolt hatását vizsgálta az Európai Déli Obszervatórium (ESO).

A szakemberek a SpaceX, az Amazon, a OneWeb és más cégek által fejlesztés alatt álló 18 műhold-konstellációt vizsgáltak, amelyek összesen 26 ezer műholdat fognak majd össze. Eredményeiket az Astronomy & Astrophysics című szaklapban mutatják be.
A kutatók arra jutottak, hogy a nagy teleszkópokat, mint az ESO Nagyon Nagy Teleszkópját (VLT) és a jövőbeli Extrém Nagy Teleszkópját "mérsékelten fogják érinteni" a fejlesztés alatt álló konstellációk - olvasható az ESO közleményében. A legnagyobb befolyással a széles látószögű kutatásokra lesznek a műholdak, ezen belül is

elsősorban azokra, amelyeket nagy teleszkópokkal végeznek.

Profi és amatőr csillagászok is aggódnak amiatt, hogy a műholdak megakonstellációja miként befolyásolja az éjszakai égbolt látványát.

A műhold-konstellációk által leginkább érintett területe az égboltnak. Forrás:https://phys.org/news/2020-03-eso-impact-satellite-constellations-astronomical.html

A tanulmány szerint a konstellációk mintegy 1600 műholdja lesz az egy-egy csillagvizsgáló feletti horizonton a közepes földrajzi szélességeken, többségük az égen alacsonyan, tehát a horizonttól számítva 30 fokon belül helyezkedik el. Efölött, azaz az égboltnak azon részén, ahol a legtöbb csillagászati megfigyelés történik, minden egyes alkalommal több mint 250 műhold lesz. Míg napkeltekor és naplementekor megvilágítja őket a nap, az éjszaka közepén egyre több és több kerül a Föld árnyékába.

A rádiójelekre is hatással lesznek a műhold-konstellációk

Az ESO becslése szerint mintegy 100 műhold elég fényes lehet ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen a szürkület óráiban, de közülük csak tíz lehet 30 foknál magasabban. Ezek a számok fokozatosan csökkennek, amint az éjszaka egyre sötétebb lesz és a műholdak a Föld árnyékába kerülnek.

Alkonyat körüli éjszakai égbolt az ESO Paranal Obszervatóriumánál körülbelül napfelkelte előtt 90 perccel. A kék vonalak jelölik a horizont fölötti emelkedés fokát. Forrás: https://phys.org/news/2020-03-eso-impact-satellite-constellations-astronomical.html

Az ESO tanulmánya egyszerűsítéseket és feltételezéseket alkalmaz a hatások felbecslésére, amelyek így kisebbek lehetnek a valóságban, mint a papíron kiszámítottak.

Sokkal kifinomultabb modellezésre lesz szükség a tényleges hatások felméréséhez.

A műhold-konstellációk hatással lehetnek a rádiójelekre is, a milliméteres és szubmilliméteres megfigyelésekre, amelyeket például az ALMA, a chilei Atacama-sivatagban lévő rádiótávcső-rendszer és az Apex (Atacama Pathfinder Experiment) teleszkóp végez. Ezeket a hatásokat ezután vizsgálják a szakértők.

(Forrás: MTI)