Majmokon próbálták ki, újra fertőződhetünk-e a koronavírussal

Egymás után kétszer is kitettek két majmot a koronavírus-fertőzésnek, ám második alkalommal a kórokozó már nem tudta megbetegíteni a főemlősöket. Ez jó hír lehet az emberiség számára is, hiszen immunrendszerünk működése nagyban hasonlít távoli rokonainkéhoz. Egyes szakértők szerint azonban korai lenne messzemenő konklúziókat levonni az új kutatásból.

A kérdés megvizsgálása azért is időszerű, mert Kínában, Japánban és Dél-Koreában már találtak olyan eseteket, amikor teljesen gyógyultnak hitt páciens szervezetében mutatták ki ismét a vírust. Vannak arra utaló bizonyítékok, hogy a kórokozó hetekig képes bujdosni a testünkben, így könnyen elképzelhető, hogy ezekben az esetekben a betegek szimplán nem gyógyultak meg teljesen, és újra fertőződés nem történt. Egyelőre nem tudjuk megválaszolni azt a kérdést, hogy az ember immunrendszere képes-e tartós védelmet kialakítani a SARS-CoV-2 ellen, ezért kutatók egy csoportja majmokon végzett kísérletekkel próbál fényt deríteni e rejtélyre.

A friss kismintás vizsgálat egyelőre csak a medRxiv oldalán érhető el, és nem jelent még meg nagyobb szaklapban. A vizsgálat során négy rézuszmajmot tettek ki a fertőzésnek, két főemlősnek pedig kétszer is beadták a vírust. Fontos megjegyezni, hogy mindegyik majom fogékony volt a SARS-CoV-2 okozta COVID-19 betegségre: hasonló tüneteket mutattak, mint az emberek, és antitestjeik is emlékeztettek a mieinkre.

Jelenlegi tanulmányunk szerint a fertőzött majmok által termelt antitestek képesek megvédeni az állatokat az újra fertőződéstől"

– nyilatkozta a Live Science magazinnak dr. Csuan Csin, a tanulmány első szerzője.

Habár az első eredmények érdekesek, ezeket mindenképpen fenntartásokkal kezeljük, reagált a kutatásra egy független szakember, dr. Courtney Gidengil. Szerinte nincs elég adatunk jelenleg, hogy eldönthessük: az újra visszaeső személyek egyszerűen nem gyógyultak meg teljesen, vagy túl kevés antitestet termelt a szervezetük ahhoz, hogy egy második fertőzésnek ellenálljanak.

A kísérlet

A kutatócsoport a kísérlet során négy rézuszmajmot fertőzött meg a SARS-CoV-2-vel, majd azt figyelték, a főemlősök miként reagálnak a vírusra. Folyamatosan vették a keneteket az állatok torkából, orrából és végbélnyílásából, így követve nyomon a víruskoncentráció változásait. Hét nappal a fertőzést követően az egyik majmot elaltatták, és szövetmintákat vettek a különböző szerveiből, hogy megnézzék, a kórokozó miként hat ezekre. Mindemellett röntgennel figyelték, hogy az állatok tüdőszövetei károsodtak-e, valamint kialakult-e a majmoknál tüdőgyulladás. Végül, de nem utolsósorban a vérben keresték az antitesteket.

A kínai tudósok azt találták, hogy a majmoknál hasonló tünetek jelentek meg, mint az embereknél, ám ezek egyike sem volt súlyos: az állatok étvágya csökkent, szaporábban vették a levegőt, és enyhe, vagy középsúlyos tüdőgyulladás alakult ki náluk. Az orrból és szájból vett mintákban a harmadik napon volt a legmagasabb a víruskoncentráció, majd ezt követően a kórokozók száma visszaesett. Hasonló volt a tapasztalat a végbélnyílás környékéről vett mintákkal kapcsolatban.

Illusztráció Forrás: AFP/Jean-Francois Monier

Ami a vírus semlegesítésére létrehozott antitesteket illeti, azok a fertőzést követően szinte azonnal termelődni kezdtek. Az antitestek száma a 14. napon tetőzött és még a 21., 28. napon is emelkedett mennyiségben voltak jelen a szervezetben. Ebben a kései stádiumban a majmoknál a vírusteszt már negatív volt, nem mutattak tüneteket, és tüdejük is rendbe jött.

Ekkor azonban jött a csavar és két majomnak ismét beadták a vírust.

Ám második alkalommal úgy tűnt, a kórokozó képtelen replikálni magát a szervezetükben:

a kenetmintákban nem lehetett kimutatni a vírus jelenlétét 14 nap után sem. Ugyanezt tapasztalták a szövetmintáknál: a vírus újbóli beadása utáni ötödik napon sem tudták detektálni a kórokozót, és szöveti károsodást sem észleltek.

Mit jelent ez az ember immunrendszerére nézve?

Az eredmények alapján úgy tűnik, a SARS-CoV-2-nek való kitettség megvédte a majmokat az újbóli fertőzéstől, és hogy ezek az állatok – immunrendszerük miénkhez hasonló működése miatt – nagyban segíthetik az új vakcinák, terápiák kifejlesztését.

Az viszont erősen kétséges, hogy a kutatás megállapításai alkalmazhatók-e emberre.

Dr. Dean Winslow, a Stanford Egyetem kutatója szerint a legnagyobb probléma, hogy a majmoknak túl hamar "mutatták be" újra a vírust, és mindenképpen szükség lenne egy olyan további kutatásra, amikor jóval több idő telik el a gyógyulás és az újra fertőződés között. Csak ez után lehet kimondani, hogy az immunitás hosszú időn át fennáll, és az eredmények kivetíthetők az emberi klinikai adatokra is. Ezenkívül a jövőbeli tanulmányok azt is tudnák vizsgálni, a specifikus antitestek milyen módon és mértékben segítik az immunitás kialakulását, továbbá mennyire vannak befolyással a tartós védettség kialakulására. Mindehhez ugyanakkor nagyobb minta, és hosszabb kutatási idő kell.

Ez egy szépen összerakott próbavizsgálat, de tisztában kell lennünk a korlátaival"

– összegezte Winslow.

(Live Science)