A vérplazma segíthet a koronavírusos betegeken

vérplazma
Gyakorlatilag vérplazma-adományozásról és transzfúzióról van szó
Vágólapra másolva!
Már az antibiotikumok és a védőoltások előtt is megpróbálták a korabeli orvosok különböző „kölcsönzött" ellenanyagok előállításával megmenteni a súlyos állapotban lévő betegek életét járvány esetén. Az egészségügyi szakemberek először az 1900-as évek elején próbálták meg a súlyos fertőzésben szenvedőknek átadni a már felgyógyult páciensek vérplazmáját. Az úgynevezett passzív immunizálás lehetőségét vizsgálják az új koronavírus-járvány esetében is.
Vágólapra másolva!

Egyedülálló módszert próbált ki

Az orvosok először az 1900-as évek elején próbálták meg vérplazmával gyógyítani a súlyos állapotban lévő fertőzötteket. A módszert a diftéria vagy más néven torokgyík, az 1918-as évi spanyol nátha-járvány, de később a kanyaró és az Ebola elleni küzdelemben is alkalmazták már a történelem során.

Kinyerni a vérplazmát a már felépült páciensből ugyanolyan egyszerű, mint bármely más vérplazma transzfúzió Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

– írja a History.com történelmi online portál. – Dr. J. Roswell Gallagher vérplazmát vett egy olyan hallgatótól, aki a közelmúltban gyógyult meg súlyos kanyarófertőzésből, amit 62 olyan társa kaphatott meg, akiknél nagy volt annak a veszélye, hogy elkapják a betegséget.

A kanyarót okozó Measles vírus Forrás: Wikimedia Commons

A több mint hatvan fiúból végül csak hárman kapták el a vírus által okozott, veszélyes megbetegedést, és valamennyien enyhe tünetekkel vészelték át a fertőzést. Dr. J. Roswell Gallagher módszere bár viszonylag újszerűnek számított, mégsem volt újdonság a tudományban.

Elhallgattak a kezdeti kritikus hangok

Az első alkalommal kiosztott fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat 1901-ben ítélte oda a Nobel-díj Bizottság Emil Adolf von Behring német bakteriológus-immunológusnak, aki életmentő munkát végzett a korabeli vezető haláloknak számító diftéria elleni szérumterápia kidolgozásával.

Emil von Behring, aki 1901-ben Nobel-díjat kapott Forrás: Wikimedia Commons/http://www.uni-marburg.de/profil/Geschichte/Viten/behring/

– állt a „gyermekek megmentője" korabeli méltatásában.

Behring munkája a diftéria és a tetanusz gyógyítására irányult. Olyan szérumot igyekezett kifejleszteni, amely hatástalanítani tudja a betegségek kórokozóit.

Régi diftéria elleni szérum Forrás: Wikimedia Commons/A Short History of the National Institutes of Health

A „diftéria-antitoxin" néven is ismert úttörő kezelés során a fertőtlenítőszerekkel legyengített kórokozókat különböző állatokba injekciózták,

majd miután kialakultak az ellenanyagok, a vérükből készített szérumot virulens baktériumokkal megfertőzött állatoknak adták be. A módszer sikeresnek bizonyult, így miután 1890-ben befejezték az állatkísérleteket, a következő évben elkezdték a klinikai vizsgálatokat. Az ezt követő években kifejlesztették a szérum antitoxin-tartalmának pontos mérését, és hamarosan kezdtek elhallgatni a kezdeti kritikus hangok is.

Az antitoxin forgalmazását 1894-ben kezdték meg.

És bár Behring széruma csak rövid ideig védett a fertőzéssel szemben, 1901-ben elkezdte a diftéria elleni védőoltás kifejlesztését, amiben legyengített toxint injekciózott a szervezetbe, ami kiváltotta az antitestek képződését.

Az antitest segíthet a gyógyulásban

Egy vakcina aktív immunizálásnak minősül, míg a vérplazma beadása passzív immunizálásnak. A vérplazma ugyanis másképp lép kölcsönhatásba az immunrendszerrel, mint egy védőoltás. Míg utóbbi segítségével az immunrendszerünk aktívan elő tudja állítani a saját ellenanyagait, addig előbbi nem hoz létre saját antitesteket, hanem „kölcsönveszi" azokat valaki mástól.

Gyakorlatilag vérplazma-adományozásról és transzfúzióról van szó Forrás: A1C Frank Rohig/US Air Force [Creative Commons]

A vakcinával ellentétben az immunitás nem lehet hosszú távú, de a „kölcsönzött antitestek" jelentősen növelhetik a gyógyulás esélyét.

Behring széruma sem volt más, mint a vérplazmabeadás módszerének az egyik legkorábbi példája.

– mutatott rá Warner Greene, a Gladstone Intézetek HIV-betegek Gyógyítási Kutatóközpontjának igazgatója. – A vérplazmában ott van az az antitest, ami segíthet a gyógyulásban.

A koronavírussal szemben egyelőre még nem alakultak ki a természetes immunreakciók Forrás: Science Photo Library/KATERYNA KON/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Kateryna Kon/Science Photo Libra

Hozzátette: a plazma a vér nem alakos elemeinek összessége, tehát vérsejtek nincsenek benne, és az immunsejteket sem tartalmazza, csak az immunoglobulin típusú antitesteket; ezek az antitestek pedig hozzájárulhatnak egy-egy vírus semlegesítéséhez.

Nem véletlen, hogy az új koronavírus-járvány idején újra szóba került ez a módszer,

mint egy potenciális kezelési lehetőség. Egyelőre azonban vannak még kérdőjelek körülötte.

A koreai háború idején számos életet mentett

Miután 1895-ben Behring szérumát világszerte használták a diftéria kezelésére, az orvosok elkezdtek ugyanazzal a passzív immunizálási módszerrel kísérletezni a kanyaró, a mumpsz, a gyermekbénulás és az influenza gyógyítására.

A seattle-i rendőrök szolgálatban az influenzajárvány során 1918 decemberében Forrás: Wikimedia Commons

Az 1918-as, spanyol nátha néven ismert pandémiás járvány kitörésekor a vérplazmával kezelt betegek halálozási aránya a felére csökkent, de főként a megbetegedések kezdeti szakaszában bizonyult hatásosnak.

Az 1930-as években a már említett Dr. J. Roswell Gallagher és más orvosok is hatékonyan használták fel a már felgyógyult páciensek vérplazmáját kanyaró ellen.

Később, az 1940-es és 1950-es évekre az antibiotikumok és a védőoltások kezdték felváltani a vérplazma beadásának módszerét a fertőző betegségek kezelésében, ám az 1951-53-as koreai háború idején ismét hasznosnak bizonyult.

A hidegháborús korszak első nagy konfliktusa volt az 1950 és 1953 között zajló koreai háború Forrás: Wikimedia Commons

A katonák között több ezer embert sújtott egy vérzéses láz, az úgynevezett hantavírus. Mivel a katonai orvosoknak nem állt rendelkezésére más kezelési lehetőség, ezért a vérplazmás passzív immunizálási módszert választották, amivel számos bajtársuk életét mentették meg.

A történelem során többször működött

A vérplazma beadását bevetették már a MERS, a SARS, a H1N1 és az Ebola ellen is,

de a kutatók vegyes eredményeket kaptak.

Egyes így kezelt betegek felgyógyultak, másoknál pedig egyáltalán nem használt, és az orvosok nem értik egyelőre, hogy miért.

A koronavírus-fertőzés márciustól világjárvánnyá vált, az új módszer életeket menthet Forrás: AFP/Alissa Eckert

– magyarázta Warner Greene. – Az Ebola-járvány idején szintén a megfelelő semlegesítő antitestekkel sikerült gátat vetni a betegségnek.

Az emberi vér szerkezetének művészi illusztrációja Forrás: AFP/SPL

Az új koronavírus okozta Covid-19 betegségből már kigyógyult páciensek vérében lévő antitestekkel kezelnék a súlyos állapotban lévő fertőzötteket is az amerikai kutatók is.

Többek között a Johns Hopkins Egyetem orvosai is megkezdték 2020 márciusában a teszteket, amihez a koronavírus-fertőzésből már felépült önkénteseket kerestek.

– hangsúlyozta Arturo Casadevall immunológus, a Covid-19 vizsgálatok vezető kutatója. – Bár a plazmakészítmények nem helyettesíthetik a vakcinákat, de amíg nincsenek hatékony antivirális szereink és oltóanyagaink, addig ez a lehetőség életeket menthet.

Plazmasejtek antitesteket (fehérrel jelölve) választanak ki, ezek veszik fel a küzdelmet a fertőzéssel szemben Forrás: Origo

Az még kérdés, hogy a passzív immunizálás mennyire válik be az új koronavírusos betegeknél. Ezért addig is lehetőség szerint maradjunk otthon, és kerüljük a túl sok kontaktust másokkal.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!