Filep Fanni ásatásvezető régész kedden az MTI-nek elmondta, hogy Szentes térségének ez a mikrorégiója különösen gazdag régészeti leletekben.
A múzeum a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szakmai együttműködésével egy ipari beruházáshoz kapcsolódva kezdett megelőző régészeti feltárást.
Egy ásatás és a terepbejárások adatai alapján a régészeti topográfiai térképen két lelőhely is szerepel a közelben. Egy Árpád-kori temető nyomait fedezték föl korábban,
és késő szarmata kori településre utaló kerámiákra is bukkantak már a felszínen
- tudatta a szakember. A beépültség miatt az utóbbi években azonban nem nagyon folyt kutatás a területen - tette hozzá.
Most egy kislány késő szarmata kori sírját találták meg, amely a Krisztus utáni 3-4. századra keltezhető. A jellegzetes tájolású sírban az elhunyt feje a déli oldalon, arccal északnak található.
A mellkason egy vas fibulát, a lábfejekénél pedig egy, a korszakra jellemző, fekete fényezésű, sérült kerámiaedényt helyeztek el - közölte a régész.
Az ásatás mintegy kétezer négyzetméteren folyik majd, és várható,
hogy a területről más késő szarmata kori sírok is előkerülnek majd.
Szentes környéke országos szinten is az egyik leggazdagabb a 3-5. századi régészeti lelőhelyek tekintetében.
E korszak megismeréséhez szolgál majd újabb adalékokkal a megtalált temető - hangsúlyozta Filep Fanni.
A szarmaták ókori kelet-európai népesség, amely az elsődleges források és az antropológiai vizsgálatok szerint az iráni népcsoportokhoz tartozott.
Legközelebbi rokonaik a médek lehettek.
Az ókori források szőke, világos bőrű emberekként írják le a szarmatákat.
A szarmaták sokáig a szkítáknak alávetett népcsoport volt,
de az i.e. 4. században fellázadtak szkíta uraik ellen, és a Don jobb partján illetve a Donyeck mentén ütöttek tanyát,
ahonnan gyakran fenyegették a Fekete-tenger menti görög városokat, és a Boszporoszi Királyságot.
Az i.e. 2. századtól fokozatosan beolvadtak más rokon népekbe, így többek között az ászi, a rhoxolán,és a jazig (jász)népcsoportokba,akikre az ókori szerzők egységesen alkalmazták a szarmata nevet.
Az i. sz. 2. és 3. századi nagy népvándorlási hullám során telepedtek meg egyes csoportjaik a Kárpát-medencében, a Római Birodalom határát jelentő dunai limestől keletre, a mai Nagyalföld területén.
(Forrás: MTI, Origo)