Több mint 10 millió hektáron pusztított az elmúlt időszak ausztrál tűzkatasztrófája, ami a Kenguru-szigeten is óriási károkat okozott. A területen ráadásul a csapadékhiány is kedvezett a bozóttüzek terjedésének, és pusztítás nyomán a sziget ökoszisztémája romokban hever.
Pedig Kenguru-sziget régóta egy „megtestesült édenkertnek" számított, amely számos, ritka állatfajnak ad otthont.
A kenguruk és koalák mellett számos veszélyeztetett faj él itt, így például a dunnart nevű, apró erszényes, a hosszúlábú potoró vagy a fekete kakadu. Óvatos becslések szerint az erdőtüzekben már közel félmilliárd (körülbelül 480 millió állat) lelte halálát, és egyes fajok így a kihalás szélére sodródtak.
Most azonban felcsillant a remény az egyedülálló egérszerű erszényes megmenekülési esélyeit illetően, amely élőhelyeinek mintegy 90 százaléka eltűnt a januári bozóttüzek miatt.
A természetvédők mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a fajt a kihalástól, ezért óriási eredménynek tartják, hogy az utóbbi időben egyre több felvételen látják felbukkanni őket a nagy számban kihelyezett, éjjel-nappal látó kameracsapdák segítségével.
Ez egy olyan faj, amely segítség nélkül nem tudja átvészelni ezt a kritikus időszakot
– mondta Heidi Groffen, a Kenguru-sziget ökológusa a The Guardian online portáljának, aki szerint a természetvédelmi erőfeszítések „hihetetlenül fontosak" a dunnart jövője szempontjából, amelyekből már csak körülbelül 50 egyed él ezen a bolygón.
Darren Grover, a kameracsapdákat finanszírozó ausztráliai Természetvédelmi Világalap, a WWF munkatársa szerint most kiemelten fontos, hogy figyelemmel kísérjék és a lehetőségeik szerint kezeljék, orvosolják a szigetvilág állatait ért fenyegetéseket.
A szakemberek ezért többek között mesterségesen kialakított, a ragadozóktól is védett menedékeket biztosítanak a túlélő dunnartok számára, segítve a szaporodásukat, a populációik emelkedését.
A túlélők három fő kihívással néznek szembe: egyrészt, hogy védelmet találjanak az időjárás elől faodúkban, földi üregekben; másrészt, hogy élelmet találjanak; harmadrészt, hogy elkerüljék a ragadozókat
– nyilatkozta korábban Michael Clarke, a melbourne-i La Trobe Egyetem ökológusa a Nature tudományos folyóiratban az ausztráliai pusztítás kapcsán. – A puszta tájon ugyanis szinte eltűntek a menedékek.
Az apokaliptikus állapotokat mutató Kenguru-szigeten a tűzvész rombolása után az olyan, invazív ragadozók, mint a macska és a róka is veszélyeztetettek lettek, és a leégett növényvilág védelme nélkül maradt állatok különösen könnyű prédát jelentenek.