Az esténként világító lámpatestek körül mindig rengeteg rovar röpköd és a búra tele lesz bogártetemekkel. De vajon mi vonzza a pusztulásba a rovarokat?
A természetben a Hold jelentős fényforrásnak számít, mely, ha világít, az állatok számára tájékozódási pontot, egyfajta iránytűt jelent.
Az éjszaka repülő rovarok a holdfény segítségével tájékozódnak, a Hold navigálja őket. Ha például az éjszakai lepkék repüsötétben repülnek egyenesen haladva, mindig arra figyelnek, hogy a Hold egy bizonyos szögben legyen a röppályájukhoz képest.
A Hold visszavert fényét egy állandó szögben tartják, így tartva stabilan az egyenes irányt.
A Hold nagyon messze van, ezért jól működik a dolog. A mesterséges fény azonban elhomályosítja a Hold fényét ami miatt a fényforrás közelében elrepülő rovarok nehezen találják meg a helyes útirányt. Ha egy lámpa kerül az útjukba, azért kerülnek bajba, mert a lámpafény megtéveszti őket, azt hiszik hogy az a Hold és úgy repülnek, hogy a fényforráshoz képest a megfelelő szögbet tartsák.
A lámpa azonban sokkal fényesebb mint a Hold, és sok irányba sugározza a fényét.
Ha a rovar elég közel repül a lámpához, akkor reflexszerűen annak a fényéhez igazodik, megpróbál a szerint repülni.
Csakhogy míg a Hold tavol, addig a lámpa közel van, és amint a rovar elrepül mellette a fényforrás mögéje kerül. Mivel a lámpa minden oldalon világít, a rovar nem tudjaegy állandó szögbentartani a fényforrást, mint ahogyan a Holddal teszi.
A rovar ezért folyamatosan korrigál,eközben a röppályája egyre szűkebb körkörös forgássá válik,és végül egy lámpa körüli végtelen spirál lesz belőle, ami az állatot neki vezeti a forró lámpatestnek, ami miatt elpusztul.
Néhány tudós úgy véli, hogy a fényszennyezés bizonyos rovarok hanyatlásához vezet. Például mesterséges fény jelenlétében a szentjánosbogár nehezen tudja azonosítani más szentjánosbogár villanásait. A molylepkék számára, amelyek csak néhány hétig élnek, egy éjszakai lámpa körüli körözés a reproduktív élettartam jelentős részét jelentiheti.
Az alkonyat és pirkadat közt párzó rovarokat a lámpa magához vonzza, amelyek a lámpához repülnek, ahelyett, hogy párt keresnének, ezzel csökken az esély az utódnemzésre.
A világítótestek kiterjedt vonala, mint amilyen az utcai lámpasor az autóút mentén bizonyos esetekben gátolja a rovarok mozgását, amit a tudósok
karambol gáthatásnak hívnak, mert vannak olyan körülmények, amikor ez hatékonyan megakadályozza, hogy keresztülrepüljenek a területen,
mert a lámpák fénye akadályozza a rovarok navigációját.
A porszívóhatás az a jelenség, amikor a lámpafény elcsábítja a rovart normál környezetéből. Például a tiszavirág kifejletlen állapotát a vízben tölti és hosszú időbe telik, amíg végül megjelenik szárnyakat fejlesztett felnőttként kirepül. Élete nagyon rövid, ezért bármi, ami interferál a párzással és a peterakással,
katasztrófális lehet egy adott populáció számára.
Sajnos időnként tömegesen pusztulnak el, amikor a hidak és vízi utak mentén lévő lámpák körül nyüzyögnek, és petéiket tévedésből az útra teszik.
Leginkább a higanygőz lámpák, az izzókörték és a kompakt fénycsövek vannak nagy hatással a rovarokra, ezek vonzzák őket a legjobban.. (Emiatt használják például a higanygőz lámpákat az entomológusok, hogy befogjanak vizsgálatra egy-egy éjszakai rovarfajt.)
Ez történik nem csak a lakásban, hanem az utcai, kerti lámpák körül is. A lakásban megjelennek a pókok is, hisz ez számukra amolyan terülj-terülj asztalkámnak számít. De kültéri lámpatestek körül megjelennek a denevérek is, mert a lámpa körül bőséges és könnyű fogást találnak ők is.
Megoldást jelent, ha lehúzzuk a redőnyt, illetve ha mozgásérzékelő világítótestet helyezünk a kertbe.
Sajnos a mesterséges világításnak sok káros következménye van az állatokra, növényekre és az emberre nézve is. Használjunk LED körtét, vagy sárga égőt, amit azért árulnak töbek között, hogy csökkentsék a rovarok vonzását.