Ez az oka például annak, hogy a horgásztavak közelében a zöldikék és a tengelicek szinte kizárólag a sajnálatos módon eldobált horgászzsinórral bélelik a fészkeiket,
ami azért veszélyes, mert a szülőkre és a fiókákra tekeredve ezek fulladását vagy a lábak amputálódását okozhatja!
Bármilyen meglepően hangozzék is, a toll fészekanyagot (is) használó kis énekesek egyik legnagyobb − bár akaratlan − segítője fő ellenségük, a településeken is általánosan elterjedt karvaly, melynek etetők közelében különösen gyakori zsákmánytépőhelyein rengeteg toll marad vissza.
A kistestű énekesek számára az egyik legfontosabb, de a településeken egyre kevésbé hozzáférhető fészekbélelő anyag a szőr, amit hajdanán az istállók környékén (akár a lovak, tehenek és szamarak testére szállva) gond nélkül össze tudtak szedni. Háztáji állattartás hiányában a kutyát tartó madárbarátok tudnak sokat segíteni, ha a szükségest a hasznossal összekötve
a rendszeres szőrkefélés "termékét" ősztől-tavaszig összegyűjtik és tavasszal több helyre, nagyobb mennyiségben is kihelyezik.
Fészeképítő-anyagnak száraz füvet, kutyaszőrt (vagy fodrásztól beszerezhető hajat) és madártollat
kínálhatunk fel az odúkban és a bokrok, fák ágai között fészkelő madaraknak. Hasznos trükk, hogy a kihelyezett száraz növényi szál és kutyaszőr (haj) fészeképítő-anyagot feltűnőbbé és a madarak számára vonzóbbá tehetjük madártollakkal, a talajon és az ágakon is !
A március végéig nyugodtan működtethető etetők a madarak leglátogatottabb kora tavaszi közösségi terei (áprilistól pedig az itatók és porfürdők), ezért ide is érdemes kihelyezni fészeképítéshez alkalmas természetes anyagokból:
száraz növényi szálakból, mohából, kutyaszőrből, hajból
(ha nincs saját "termés", kérhetünk a közeli fodrásztól is :) és tollak keverékéből álló csomókat.
A fészekanyag ágakra drótozásával az a baj, hogy a feszes, merev hurokban a növényi szálak és a szőr gyorsan fellazul és az egész kihullhat, amint a madarak újabb és újabb adagokat húznak ki ebből. Ezt a problémát küszöbölhetjük ki a következő megoldással. Az etetési időszak végére legalább néhány cinkegolyó és "mogyorórúd" műanyag tartóhálója kiürül. Ha nem dobjuk el ezeket, akkor nagyszerű eszközünk lesz fészekanyag zsákos kihelyezésére; nincs más dolgunk, mint a hálót megtömni a szőrrel vagy a hajjal.
Még inkább vonzza a madarakat, ha a szőrrel, hajjal és növényi szálakkal jól kitömött zsákocskába több-kevesebb madártollat is beszúrunk.
Serénykedésünk fogadtatásáról a madarak egyértelmű visszajelzést adnak. Nemcsak a fészekanyagot gyűjtő állatokat figyelhetjük meg, de odúellenőrzésekkor látni fogjuk a fészkekbe építve azokat az anyagokat, amiket mi tettünk ki.
Ne kínáljunk fel olyan sok elemi szálból álló fonott, vagy hosszú, vékony műszálas anyagokat (például: bálakötöző zsineget, vattát, arasznyinál hosszabb hajat),
melyek szállításkor vagy a fészekbe építve a madarak lábára csavarodva pusztulásukat okozhatják.
A hagyományos fészekanyagokat kora tavasszal, március elején érdemes kihelyezni és az sem baj, ha a madarak által fel nem használt fészekanyagcsomók egész évben kint maradnak. Gondot nem okoznak, viszont a következő költési szezonban is megkönnyíthetik a madarak dolgát.
A jelentős részben aszfalttal, betonnal, térburkoló kővel fedett talajú lakott területek fecskéinek, különösen a városközpontokba is bemerészkedő molnárfecskéknek, a mind gyakoribb aszályos tavaszokon, nyárelőkön
szinte lehetetlen sarat találniuk.
Ha van lehetőség rá, vagy van kertünk, áshatunk kis gödröt, melyet ellátunk sárral, illetve tálcára is kihelyezhetünk a sarat a madarak számára.
A fecskék sárgyűjtőit a madarak érkezéséhez igazítva április első harmadában érdemes "élesíteni" és május második feléig fenntartani, ha ezt a száraz, csapadékmentes időjárás szükségessé teszi. Amennyiben nem okoz gondot a sár nedvesen tartása, akkor a sárgyűjtőt aszályos nyarakon érdemes a fecskék másodköltéséhez igazodva július végéig fenntartani vagy ilyentájt újraindítani.
(Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: http://www.mme.hu/feszekanyag_kihelyezese)