A gyepek megfelelőek a földigiliszták, csigák és olyan rovarok számára, amelyek a fekete rigó, az énekes rigó és a vörösbegy kedvelt tápláléka. A biológiai sokféleséget rendkívüli mértékben növelik azok a nyíratlan gyepfoltok, ahol a bogáncs, a gyermekláncfű és a többi "gaz" szabadon nőhet, remek élőhelyet kínálva számos állatnak.
Ha sövényt telepítünk, használjunk olyan őshonos fajokat, mint a galagonya, magyal és a mogyoró!
Ezek búvóhelyet és táplálékot is nyújtanak. Az őshonos fák, mint amilyen a tölgy, a fűz, a nyír, a kőris és a berkenye számos olyan rovart és hernyót táplálnak, amelyeket viszont a madarak zsákmányolnak. A gyümölcsfák, mint az alma, a körte, a fekete és fehér eper, a cseresznye és a meggy nemcsak mutatósak, de gyümölcseik embert és állatot egyaránt táplálnak.
A bogyók hagyományos őszi táplálékai a rigóknak, ezért egy fajgazdag kert nagy választékot nyújt olyan növényekből is, mint amilyen: a sóskaborbolya, a magyal, a bodza, a tűztövis, a borostyán és a madárbirs. A színpompás virágok vonzzák azokat a rovarokat, amiket viszont a poszáták, füzikék, cinegék fogyasztanak, míg a növények magjai a pintyféléknek jelentenek táplálékot.
Nagyon jó lenne, ha a kiskertekben is megjelennének a hazánkban honos fásszárú növények,
azonban ezek természetből való gyűjtését nem ajánljuk! A faiskolák többségében ugyan többnyire nemesített változatai kaphatók ezeknek a fajoknak, mégis érdemes ezeket vásárolni. Vásárláskor nyugodtan kérjünk segítséget a kertészti árudák felkészült szakembereitől, akik az igényeinknek megfelelően az alábbi növényeken kívül más fajokat is tudnak ajánlani számunkra.
Lucfenyő, erdei fenyő, közönséges boróka, tiszafa, közönséges gyertyán, mezei juhar, korai juhar, hegyi juhar, májusfa, júdásfa, közönséges puszpáng, kutyabenge, orgona, kányabangita, ostroménfa, egybibés galagonya, kétbibés galagonya, fagyal, borostyán, vadszőlő, borbolya, kislevelű hárs.
Közönséges boróka, közönséges gyertyán (többször visszametszve), mogyoró, egybibés galagonya, kétbibés galagonya, kökény, lilaakác, csíkos kecskerágó, bibircses kecskerágó, veresgyűrű som, húsos som, orgona, fekete bodza.
Mogyoró, tűztövis, egybibés galagonya, kétbibés galagonya, téli magyal, közönséges magyal, csíkos kecskerágó, bibircses kecskerágó, veresgyűrű som, közönséges fagyal, télizöld fagyal, kányabangita, télibangita, közönséges hóbogyó.
A Madárbarát kert program egyik előnye, hogy olykor mentesít minket a munkától – azaz akkor segítünk az állatokon, ha kevesebbet dolgozunk a kertben, az utcán, a parkban. Az egyik ilyen alkalom lombhulláskor adódik.
Telelő magevő és rovarevő madaraink táplálékának jóval több, mint 99,999%-át a természetes táplálékbázisok: a fák és bokrok, a borostyán és a vadszőlő termése, a hómentes gyepek és gazosok magkínálata, a kéreg- és egyéb repedésekben telelő rovarok, lárvák és bábok képezik. Enyhe, hómentes teleken az etetők alacsonyabb madárforgalmának egyik oka éppen az, hogy ezek a természetes táplálékforrások szabadon hozzáférhetőek, ezért a madarak kevésbé koncentrálódnak a lakott területekre (illetve a kontinens északi területeiről és a magas hegyek térségéből kevesebb érkezik a délebbi régiókba) és az etetőkre.
Míg az általunk működtetett madáretetők, a téli madáretetés elsősorban az emberek szórakoztatását szolgálják, bár természetesen meg is könnyítik az ide járó madarak életét,
a hullott lomb és a gyep madárbarát kezelésével jóval több állat életét tudjuk befolyásolni.
A lakott területek kertjeinek, parkjainak gondozásakor természetesen fontos szempont a drága pénzen telepített és fenntartott, az embereket gyönyörködtető fűszőnyeg megóvása. Ezzel kapcsolatban az egyik legfontosabb őszi feladat egy utolsó nyírás és a hullott lomb összegyűjtése.
Ezek alapján az emberek és a telelő állatok igényei között alapvető ellentét lenne? Ha nem végletekben, hanem a középutat választva kezeljük a kérdést, akkor szerencsére nem!
A legjobb megoldás az, hogy ha a nyílt gyepen össze is gereblyézzük a hullott faleveleket, a bokrok között és alatt, ahol amúgy sincs gyep, meghagyjuk vagy akár a gereblyézett levelekből vastagítjuk is ezt a szőnyeget.
További megoldás, ha a kert kevésbé zavart részén egy-két nagyobb levélkupacot alakítunk ki (és a szélhordás ellen nagyobb ágakkal lefedünk) a telelő sünök és békák számára.
Lucfenyő, erdei fenyő, déli ostorfa, nyugati ostorfa, fekete eperfa, fehér eperfa, madárberkenye, házi berkenye, madárbirs, tűztövis, egybibés galagonya, kétbibés galagonya, kökény, vadcseresznye, zelnicemeggy, húsos som, fekete bodza.
A cserjéken érdemes fészekrakásra alkalmas elágazásokat kialakítani a metszés során.
Hagyjunk meg olyan sövényszakaszokat és bokrosokat is, amelynek nem egyenesre metszettek az oldalai. Ne távolítsuk el minden bokor alól a hullott leveleket, ezzel az avarszinten élő élőlények megtelepedését segíthetjük elő, ami terített asztalt jelent a rigóknak. A kiszáradt vastagabb fákat lehetőleg ne a talajszinten vágjuk ki. A 3-4 m magasra visszavágott törzs már nem balesetveszélyes, viszont nagy vonzerőt jelentenek a harkályok számára.
Az oldalról zárt bokorcsoportok biztonságos fészkelőhelyet nyújtanak a madaraknak. Hagyjuk meg a kertben az idős fákat, kíméljünk meg néhány idős gyümölcsfát is. Célszerű régebbi, ellenállóbb gyümölcsfajták beszerzése, szaporítása. Legyen a kertben fenyők, örökzöldek csoportja vagy idősebb egyede. A növényfajok kiválasztásánál érdemes arra is figyelni, hogy ezek termése nyáron ősszel és télen is táplálékot jelentsenek a madaraknak.
(Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)