Öt kék cápát tépett szét egy vérengző medvefóka

A medvefóka célzatosan támadt a kék cápára, amelynek a májához, illetve zsigereihez kívánt hozzájutni

A Smithsonian Magazine tudományos folyóiratban a közelmúltban megjelent publikáció egy olyan, a tengerbiológusok számára szokatlan jelenségre hívja fel a figyelmet, ami alapján át kell értékelni a dél-afrikai medvefókák, és általában az úszólábúak zsákmányolási szokásaival kapcsolatos eddigi ismereteket.

Élet-halál harc folyik a felszín alatt

A Dél-Afrikai Köztársaság atlanti partvidéke többek között az itt élő dél-afrikai medvefókák (Arctocephalus pusillus pusillus) népes kolóniáiról híres. Az Antarktisz térségéből északra tartó Benguela-áramlat hideg víztömege lehűti Dél-Afrika atlanti-óceáni partvidékét,

a hűvös víz pedig ideális élőhelyet teremt a medvefókák számára.

A Jóreménység-foka a Fokföld-félszigetből nyúlik az óceánba. A hideg Benguela-áramlat miatt gyakran száll le a köd, vagy válik viharossá a tenger Forrás: Elter Tamás

A Fokföldi-félsziget térségében a téli hónapokban (a déli féltekén ez a június és augusztus közötti időszakot jelenti)

a felszíni vízhőmérséklet átlagosan 13-14 Celsius fok, ami nyáron sem emelkedik 22 fok fölé.

Az oxigénben és tápanyagban dús hűvös víznek köszönhetően a térségben igen gazdag a tengeri élővilág, ami miatt összetett a tengeri tápláléklánc is.

A nagy Vals-öböl (False Bay) napfelkelte idején. Az öböl partjain több tízezer medvefóka él Forrás: Elter Tamás

A fülesfókafélék családjába (Otariidae) tartozó dél-afrikai medvefókák a nagy testtömegük ellenére elsősorban nyílt vízi kistermetű rajhalakat, köztük hering és makrélaféléket, valamint ugyancsak kisebb lábasfejűeket, továbbá pelágikus (nyílttengeri) kalmárokat illetve rákokat zsákmányolnak.

Mindeddig nem volt ismert jelenség a tudomány számára, hogy a medvefókák a saját testhosszukkal azonos, vagy ahhoz közeli nagytestű állatokat támadnak meg, zsákmányolási céllal.

Kíváncsiskodó dél-afrikai medvefókák a Fokföldi-félszigetet övező vizekben Forrás: Elter Tamás

(A kifejlett hím dél-afrikai medvefókák testhossza elérheti a 2,3-2,5 méteres hosszúságot, a testtömegük pedig a 300 kilogrammot.)

A medvefókák a dél-afrikai vizekben fontos részei a táplálékpiramisnak,

így például az itt relatíve nagy számban előforduló nagy fehér cápák (Carcharodon carcharias) elsődleges prédaállatának számítnak.

A dél-afrikai vizekben relatíve nagy számban élnek fehér cápák, amelyeknek itt a medvefókák alkotják a legfontosabb táplálékát Forrás: Elter Tamás

Az, hogy a medvefókák számára közepes-nagytestű cápafajok is zsákmányul szolgálhatnak, csak most került a tudósok látókörébe.

Ilyet még senki sem látott: fóka támad a cápára

Chris Fallows, a világhírű dél-afrikai természetfotós és cápakutató 1992 óta tanulmányozza a Fokföldi-félsziget keleti partján elterülő nagy Vals-öbölben (Fals Bay) rendszeresen felbukkanó fehércápák prédálási szokásait, amiről számos, a tudomány számára új felismeréseket is tartalmazó publikációja jelent meg.

A világhírű természetfotós és tengerkutató, Chris Fallows Forrás: Pinterest/Jill Miliken

Fallows, aki társtulajdonosa a ketreces merültetéseket valamint tengeri kaland és megfigyelő túrákat szervező Apex Shark Expeditions vállalkozásnak, igen alaposan ismeri a környékbeli medvefóka- kolóniákat, illetve a dél-afrikai medvefókák viselkedésbiológiáját, hiszen éves átlagban 200 napot tölt a tengeren, megfigyeléseket végezve.

Dél-afrikai medvefókák a Vals-öbölben fekvő Fóka-szigeten Forrás: Chris Fallows/Apex Shark Expeditions

Az elmúlt évtized ezzel kapcsolatos megfigyelési közül két extrém esetet, amikor medvefókák kék cápákra (Prionace glauca) vadásztak, az idén március derekán az African Journal of Marine Science szaklapban megjelent tanulmányban dolgozta fel a két nemzetközi szaktekintélynek számító tengerbiológussal, Dr. Neil Hammerschlag-gal, valamint Dr. H.P. Benoit-val együtt.

A nemzetközi hírű tenger-ökológus és cápakutató, Dr. Neil Hammerschlag, a Floridai Egyetem tengerbiológia-professzora Forrás: SharkCon - Ocean Conservation

A fotókkal dokumentált esettanulmány elsősorban a 2012 decemberében a Cape Point-tól mintegy 20 tengeri mérföldre (hozzávetőleg 37 kilométerre) délnyugatra megfigyelt különleges eseményt dolgozza fel. Az eredeti cél a parttól távoli nyílttengeri térségben élő kékcápák illetve röviduszonyú makócápák (Isurus oxyrhincus) megfigyelése lett volna.

A röviduszonyú makócápa a kékcápához hasonlóan pelágikus, nyílttengeri ragadozó Forrás: Elter Tamás

Fallows a víz alól fotózta a hajó mellett összegyűlt tíz kékcápát,

amelyek szisztematikusan támadták a vonuló szardíniák raját.

Ekkor bukkant fel egy fiatal hím dél-afrikai medvefóka a szardíniaraj illetve a cápák közelében. A kutató előzetes várakozásával szemben azonban a medvefóka nem a kollektív szardínia vadászatba „szállt be", hanem rátámadt egy vele közel azonos hosszúságú, 1,8 méter hosszú kék cápára.

Kék cápára támadó dél-afrikai medvefóka Forrás: Sithsonian Magazine/Chris Fallows

A fóka feltépte a kékcápa hastájékát, és a zsigerekből lakmározott.

Ezután még további négy kék cápát vett üldözőbe, és minden esetben a hasi oldalon támadt rájuk.

Egy ehhez nagyon hasonló típusú vérengzésnek egyszer már korábban, 2004-ben szemtanúja volt Chris Fallows, de a tanulmányban feldolgozott jelenlegi esettől eltérően, akkor a medvefóka-támadásról készített felvételek rossz minőségűek lettek.

Sokkal össztettebb lehet a tengeri emlősök zsákmányolása az eddig ismerteknél

A szakértők konklúziója szerint a jól dokumentált támadás tudatos és célzott zsákmányolásnak minősíthető. A medvefóka ugyanis csak és kizárólag a kék cápák májából illetve zsigereiből lakmározott, a húsból, az izomzatából nem fogyasztott semmit.

A kék cápa potenciálisan veszélyes lehet az emberre Forrás: Lukas Mueller

A korábban, 2004-ben megfigyelt esemény alkalmával kettő kifejlett hím medvefóka cserkészett a kék cápák után. Az egyikük, miután megragadta a cápát, az orkákhoz hasonlóan párszor fellökte a magasba, és csak ezután tépte fel a kék cápa hasfalát, hogy kiharapja a májat.

A medvefóka célzatosan támadt a kék cápára, amelynek a májához, illetve zsigereihez kívánt hozzájutni Forrás: Smithsonian Magazine/Chris Fallows

Hugues Benoit, a kanadai Halászati és Óceánkutatási Intézet tengerbiológusa azután vette fel a kapcsolatot Chris Fallows-al, hogy felfigyelt Fallows interneten közzétett felvételeire.

Láttam ezeket a képeket - gyönyörű képeket -, és kapcsolatba léptem Chris-szel"

- mondja Benoit. "Nem voltam biztos benne, értette-e a látottak tudományos jelentőségét" –emlékezik vissza a kanadai tengerbiológus a dél-afrikai tengerkutatóval történt kapcsolatfelvételéről.

Dr. Hugues Benoit kanadai tengerbiológus, a tanulmány egyik társszerzője Forrás: Research Gate /Maurice Lamontagne Institute (MLI)

Neil Hammerschlag a Floridai Egyetem szaktudósa szerint egy teljesen új, és eddig nem ismert zsákmányolási attitűdről van szó. Hammerschlag hangsúlyozza, azt már korábban is tudtuk,

hogy a medvefókák időnként megdézsmálják a halászhálókba akadt és elpusztult cápák tetemét,

de az a tény, hogy velük közel azonos méretű eleven cápákat támadnának meg módszeresen, csak Chris Fallows megfigyelései alapján vált bizonyossá.

Valószínű, hogy a medvefókák étrendkiegészítés céljából rendszeresen rátámadnak a kék cápákra, és esetleg más cápafajokra is Forrás: Smithsonian Magazine/Chris Fallows

Ezt a fajta szelektív, „válogatós" táplálkozást a tengeri emlősök közül eddig csak a kardszárnyú delfineknél (Orcinus orca) sikerült megfigyelni.

Az orkák órákon át üldözik például a szürkebálnákat, hogy a borját védő nőstény kifárasztása után leválasszák a kicsinyét, amelyet csak és kizárólag a nyelve megszerzése miatt pusztítanak el.

A kis csoportokban élő nomád kardszárnyú delfinek hatalmas távolságokra vándorolnak az óceánon, és bármilyen tengeri élőlényt képesek legyűrni Forrás: Cultura Creative/George Karbus Photography

De ezt a fajta szelektív zsákmányolási szokást a nagy fehér cápák ellen elkövetett orkatámadásoknál is sikerült megfigyelni,

ezeknél az eseteknél a kardszárnyú delfinek a megölt cápa májából lakmároztak.

Kardszárnyú delfin egy fiatal oroszlánfókára (Otaria flavescens) támad Patagónia partvidékén Forrás: hemis.fr/Cordier Sylvain

A csak most publikált esettanulmány arra utal, hogy a ragadozó tengeri emlősök prédálási szokásai sokkal összetettebbek, mint ahogyan azt eddig feltételeztük.

(Források: Smihsonian Magazine, African Journal of Marine Science)