A fokozottan védett atracélcincér beéri egyetlen tápnövénnyel, a kék atracéllal (Anchusa barrelieri). Ám kötődése nem korlátozódik kizárólag a táplálkozásra. Szinte teljes élete a védett kék atracélhoz kötődik. Az áprilisban előbújó nőstények megtermékenyítésük után egy-két apró lyukat rágnak a növény szárára, és ezekbe helyezik el ugyancsak egy, vagy kettő petéjüket.
A petéből még kora nyáron kikelő lárvák a növény gyökere felé rágják magukat.
Ezt elérve késő nyáron, vagy ősszel bebábozódnak, és még a tél előtt kifejlődnek az imágók. Így telelnek át, majd a talaj felmelegedésével, és a növény virágzásával körülbelül egy időben bújnak elő rejtekükből. Ilyenkor is az atracélon töltik idejük nagy részét.
Ezek a különös állatok zavarásuk esetén tovább repülnek, vagy ha erre már nem marad idejük, esetleg a hűvösebb időben nincs már erejük, akkor egyszerűen levetik magukat a földre, ahol halottnak tettetik magukat egy ideig
– tájékoztatta az Origót Bodó János, Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársa. – A hímek egyik atracélról a másikra szállva keresik a nőstényeket.
Ha sikerrel járnak, általában a növényen történik a párzás is, így biztosítva évről évre a faj fennmaradását.
Hozzátette: számos monofág rovarfaj található hazánkban. Ez az életmód jellemzi a kis apollólepkét, amelynek hernyója a keltike fajokon fejlődik. A csalánoknak több ilyen fogyasztója is akad: a kis rókalepke, az atalantalepke, valamint több karcsúbagoly-, és medvelepke faj.