Mexikói csontvázak mesélnek a rabszolga-kereskedelem szörnyűségeiről

A három vizsgált egyén koponyája és fogazata

Három afrikai csontvázat fedeztek fel a régészek Mexikóban. Az ezek eredetére és egészségi állapotára vonatkozó interdiszciplináris tanulmány a kényszervándorlás, a fizikai trauma és az Afrikából származó fertőző betegségek behurcolásának bizonyítékait mutatja be, amelyet a Max Plank Történelemtudományi Intézet és a Mexikói Antropológiai és Történeti Iskola kutatói publikáltak a Current Biology tudományos folyóiratban.

Három rabszolga élettörténetét tárták fel

A három Mexikóvárosban azonosított lelet a 16. századból származik; öt évszázaddal későbbről, hogy a spanyol I. Károly engedélyezte az első afrikai rabszolga-kereskedelmi törekvéseket. A most előkerült csontvázak épp ezért árulnak el rengeteget a korszakról.

Többek között rávilágítanak a transzatlanti rabszolga-kereskedelem szerepére, valamint az új kórokozók behurcolásának és terjesztésének lehetőségeire.

A kutatók átfogó, interdiszciplináris vizsgálatnak vetették alá a maradványokat: elemezték a korai telepes kórháznál előkerült csontvázak tulajdonságait, a genetikai adatokat és az izotópokat, hogy feltárják a három afrikai rabszolga élettörténetét.

A három vizsgált egyén koponyája és fogazata Forrás: R. Barquera & N. Bernal

A molekuláris biológia, az izotópos vizsgálatok és a bioinformatikai eszközök, valamint a klasszikus történelmi, antropológiai és régészeti bizonyítékok kombinációja betekintést nyújt az Amerikába szállított legkorábbi rabszolgák életébe

– hangsúlyozta Johannes Krause, a Max Plank Történelemtudományi Intézet egyik kutatója az intézet oldalán is publikált tanulmányban.

Arra is rámutat, hogy a publikációban szereplő leletek leginkább azért keltették fel a szakértők figyelmét, mert felső elülső fogaikat egy, a mai Nyugat-Afrikában élő csoportoknál is megfigyelhető kulturális gyakorlat szerint lereszelték.

A kórokozók, betegségek terjedését is vizsgálták

A kutatók genetikai elemzést is végeztek, amely azt mutatta, hogy az elhunytak a Szaharától délre eső, szubszaharai régió jellegzetességeit hordozták magukon. Az izotópos vizsgálat pedig arról mesélt, hogy valószínűleg egyikük sem Mexikóban született. Mindhárman viszonylag fiatalon haltak meg és évekig tartó fizikai bántalmazást kellett elviselniük.

A himlő is a rabszolgákat szállító hajón érkezett Nyugat-Afrikából Forrás: commons.wikimedia.org

A modern laboratóriumi technikák lehetővé teszik, hogy hihetetlen mennyiségű adatot gyűjtsünk nagyon kevés biológiai anyagból

– mutatott rá Rodrigo Barquera, a tanulmány vezető szerzője.

A kutatók azonban nemcsak az elhunytak élettörténetét követték végig, hanem az egészségi állapotukra is kíváncsiak voltak.

A szakértők így két teljes kórokozó-genomot tudtak rekonstruálni a rendelkezésükre álló fogmintákból.

Az egyik egyént a hepatitis B vírus (HBV) törzsével fertőzték meg, ez a vírustörzs manapság is jellemző Nyugat-Afrikában.

Egy híres fotódokumentum egy jóval későbbi időszakból, az amerikai polgárháború idejéből Forrás: Wikimedia Commons

Ez az első, közvetlen bizonyítékunk arra, hogy a hepatitis B a transzatlanti rabszolga-kereskedelem révén juthatott el Mexikóba

– magyarázta Denise Kühnert, a Max Planck Intézet munkatársa a tanulmányban. – Ez új betekintést nyújt a kórokozó filogeográfiai történetébe.

Egy másik csontmaradványban az úgynevezett Treponema pallidum pertenue nevű baktériumot mutatták ki, amely súlyos fertőzést okoz a csontokban, az ízületekben és a bőrön.

A vizsgálatokból a szakértők arra következtetnek, hogy ez az afrikai eredetű betegség is a kolonizáció révén jutott át Amerikába.

A tanulmány szerzői azt remélik, hogy az ehhez hasonló, interdiszciplináris vizsgálatok betekintést nyújthatnak a történelmileg elnyomott csoportok életébe, halálába és örökségébe, akiket gyakran jeltelen sírokba temettek el.