A maradványok a Csendes-óceán mélyén nyugszanak, 120 kilométerrel délnyugatra Pearl Harbortól.
Az egyik leghosszabb ideig szolgáló csatahajót 1914-ben bocsátották vízre, az első világháború alatt ellátóhajók védelmét biztosította Írország közelében. 1941-ben súlyos sérülésekkel ugyan, de átvészelte a Pearl Harbor ellen indított japán támadást. Miután megjavították, 1944-ben egy tűztámogató csoport tagjaként részt vett a normandiai partraszállásban, 1945-ben pedig Okinawa megszállását segítette.
A USS Nevada a háború után sem lelt nyugalomra, a hadgyakorlatokon célpontként használták.
A csatahajó azonban nem adta könnyen magát, többek között két atomrobbanást is átvészelt.
Sorsa 1948 nyarán pecsételődött meg: bár a haditengerészet tüzérsége még ekkor sem bírt vele, légi torpedóval végül a tenger fenekére küldték.
Ugyan a szakértők a koordináták alapján nagyjából meg tudták becsülni, merre lehet a hajó roncsa, 72 éven át nem indítottak komolyabb expedíciót a megkeresésére.Végül egy archeológiával foglalkozó magáncég, a SEARCH, valamint a robottechnikai eszközöket gyártó Ocean Infinity karolta föl a projektet. Automata tengeralattjárókkal 4700 méter mélyen ráleltek a maradványokra, amikről lenyűgöző felvételek is készültek.
A robotjárműveket a Pacific Constructor nevű kereskedelmi hajóról irányították