Május 23-án Salvatore Sicurello néhány ismerősével együtt a festői-szépségű dél-olasz sziget, Lampedusa környékén vett részt motorcsónakos kiránduláson. Az időjárás tökéletesen kedvezett a hajózáshoz, a társaság szélcsendes, napsütéses időben hagyta el a kikötőt.
A partoktól távolabb egy hatalmas árnyékra figyeltek fel közvetlenül a nyugodt felszín alatt. Amikor megállították a hajót, hogy alaposabban megvizsgálják, miféle tengeri lény bukkant fel a közelükben,
a nagy árnyék megfordult, és lassú tempóban elkezdett a motorcsónak felé úszni.
Miután alig egy-két méterre megközelítette a hajót, akkor vált nyilvánvalóvá, hogy nem cet, hanem egy hatalmas cápa keresztezte a kirándulók útját.
Salvatore Sicurello nem veszítette el a lélekjelenlétét a látványtól, hanem elővette a mobiltelefonját, és a lentebb beágyazott videón örökítette meg, amint az óriás nyugodt tempóban elkezdett körözni a csónakjuk körül. Sicurello a motorcsónak hosszához viszonyítva 20 lábra ( 6 méteresre) becsülte a cápa tejes testhosszát.
A felvétel alapján, különösen a robosztus törzs és fej, valamint a viszonylag rövid és hegyes orr, illetve az ívelt holdsarlószerű mellúszókból egyértelműen megállapítható, hogy Salvatore Sicurello-nak egy rendkívül méretes nagy fehér cápát (Carcharodon carcharias) sikerült megörökítenie.
Ezt erősítette meg Patrick Jambura tengerbiológus, cápa-szakértő is, aki a kollégáival konzultálva kijelentette,
kétségtelen tény, hogy Salvatore Sicurello felvételein egy megtermett nagy fehér cápa látható.
Két héttel korábban, a spanyolországi Malaga partjai közelében a plázstól mélyebben beúszó fürdőző számolt be arról, hogy egy nagytestű, öt-hat méter körülire becsült cápa közelítette meg .
A halálra rémült, de nyugalmát megőrző fürdőző azonban mindenfajta incidens nélkül szerencsésen megúszta a veszélyes kalandot. Szakértők szerint a fürdőzőt megközelítő nagytestű cápa is nagy fehér lehetett.
A nagy fehér cápa honos fajnak számít a Földközi-tengerben, mi több, a tengerbiológusok szerint a mediterrán populáció a világtenger rezidens csoportjának tekinthető.
A nagy fehér cápák a mediterrán vizeken a Gibraltári-szorostól a levantei partokig elméletben bárhol felbukkanhatnak, a kutatások szerint azonban a mediterrán populáció egyedei a Földközi-tenger néhány jól behatárolható területére koncentrálódnak elsősorban.
A megfigyelési adatok szerint a Földközi-tenger vizein, a tengerbiológusok által radiánspontoknak nevezett előfordulási területek közül a mediterrán medence középső vidékén lehet a legnagyobb valószínűséggel nagy fehér cápák felbukkanására számítani.
A Szicília, Málta és a tunéziai Cape Bon közötti terület számít a mediterrán nagy fehér cápák elsődleges radiánspontjának.
Ennek az az oka, hogy a Tunézia és Szicília között húzódó Messinai-fenékküszöb a felszín közelébe téríti a nyugati irányból az észak-afrikai partok mentén keletnek hömpölygő atlanti eredetű Luzitán-áramlat hűvös, mélységi vizeit, ami miatt ez tápanyagban gazdag terület régóta a szardínia és a tonhalhalászat elsődleges célpontja a Földközi-tengeren.
A mediterrán nagy fehér cápák legfontosabb prédaállatai pedig a kékúszójú tonhalak (Thunnus thynnus). A második legfontosabb radiánspont a Tirrén-tenger olaszországi , Szicíliától Szardíniáig terjedő partvidéke.
Egészen az 1970-es évek végéig az Adriai-tenger északi területe,
a Kvarner-öböl térsége számított a mediterrán nagy fehér cápák második legfontosabb előfordulási területének
a Földközi-tengeren.
Az adriai tonhal-túlhalászás, valamint környezetszennyezési problémák miatt az 1970-es évek végétől azonban a nagy fehércápa észlelések száma radikálisan lecsökkent ebben a térségben, és csak az 1990-es évek legvégétől illetve a 2000-es évek elejétől érkeznek ismét szórványos jelentések a nagy fehér cápák adriai jelenlétéről.
A harmadik legfontosabb előfordulási területüknek az Appennini-félsziget északnyugati partvidékétől, a Genovai-öböltől Korzikáig húzódó területsáv számít. Az elmúlt negyven évben - a mediterrán nagy fehér cápákat kutató tengerbiológusok becslése szerint –
az állomány egyedszáma hatvan százalékkal csökkenhetett.
A Földközi-tenger mentén fekvő országok túlnyomó többségében, - így köztük Horvátországban is -, a súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolt faj ma már szigorú védelem alatt áll.
Ami külön érdekesség, hogy a Földközi-tengerből ismertek a világóceán legnagyobb testű nagy fehér cápái. Sehonnan sem írtak le annyi különösen nagytestű (4,5 méter feletti teljes testhosszúságú) fehér cápát, mint a mediterrán medencéből.
Az abszolút rekordernek tartott példányt 1987. április 17-én a Málta közelében fekvő parányi sziget, Filfla közelében fogta ki egy helyi halász, Alfred Cutajar.
Az apró csónakjából magányosan tonhalakra halászó Cutajar a horgára akadt példányt kereken egy napig fárasztotta,
az elpusztult nagy fehér cápát pedig Marsaxlokk kikötőjébe vontatta be.
Az egykorú máltai források szerint Cutajar nőstény fehércápájának teljes testhossza (a rosztrum, vagyis az orrporc végétől a farokúszó felső lebenyéig mért távolság) 7 méter 13 cm volt, a ragadozó testtömege pedig 2,5 tonnát nyomott. ( Több szakértő aggályosnak tartja a hivatalos máltai adatokat.)
Jóval korábban, 1927-ben az isztriai Rovinj közelében akadt horogra egy kereken hat méter hosszú példány,
1963. október 22-én szlovén halászok fogtak ki egy pontosan lemért nagy fehér cápát Izola közelében,
az állat teljes testhossza 6 méter 2 cm volt. 1986. szeptember végén Rimini és a Pesaro közötti partszakaszon egy megközelítőleg hat méter hosszú nagy fehércápa rémített halálra két csónakból horgászó halászt.
1998. augusztus 27-én Stefano Catalini a fiával horgászott az olaszországi Senigallia partjától körülbelül hat kilométer távolságra, a nyílt tengeren. Éppen egy zsákmányolt halat készültek kiemelni, amikor a motorcsónak hosszához viszonyítva mintegy 5,5-6 méter közötti hosszúságúra becsült nagy fehér bukkant fel hirtelen
és elragadta a zsákmányt, majd megtámadta a csónakot is.
Az eset azért vált különösen híressé, mert az incidenst sikerült videón is megörökíteni. Ugyancsak a rendkívül nagy fehér cápák közé tartozik a horvátországi Jabuka közelében 2003. június 24-én tonhalhalászok hálójába akadt példány.
A nőstény egyed teljes testhossza 5 méter 70 cm volt, a testtömege pedig meghaladta a két tonnát. A napokban megfigyelt hatméteres nagy fehér tehát ritka, de nem példátlan jelenség a Földközi-tenger vizeiben.