A fekete-fehér bundájú hópárduc Közép- és Dél-Ázsiában honos.
Populációját kevesebb mint 10 ezer egyed alkotja.
Kazahsztánban mára mindössze nagyjából 150 példány maradt belőle.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a sebezhető fajok közé sorolt nagymacskát még a vadonban is csak nagyon ritkán látni, nemhogy városok közelében. Az elmúlt hetekben azonban legkevesebb három állatot,
egy magányos hímet és egy nőstényt a kicsinyével sikerült lefilmezni egy mozgásérzékelős kameracsapdával,
amit egy Almatihoz közeli mesterséges tónál helyezett ki a Snow Leopard Foundation nevű szervezet.
Az alapítvány zoológusa, Alekszej Gracsov szerint a három példány észlelése azért számít rendkívülinek, mert
az Almatihoz közeli hegyekben mára mindössze nagyjából 20 hópárduc maradt.
A szakember szerint gyakori tévedés, hogy a hópárducok kizárólag magasan fekvő területeken fordulnak elő, valójában ugyanis sokkal közelebb élnek az emberekhez, mint azt a többség gondolná.
"Ez egy egyedülálló populáció, amely alkalmazkodik az emberi jelenléthez.
Valószínűleg minden hópárduc lát embereket, autókat, napi rendszerességgel a várost, amely szép lassan elfoglalja az élőhelyét
- nyilatkozta Gracsov. Az alapítvány hosszú távú terve, hogy a hópárducok tenyésztése és szabadon engedése révén segítse populációjuk regenerálódását.