Az új fajok - a Pliotrema kajae és a Pliotrema annae - egy harmadik, korábban, a dél-afrikai partoknál felfedezett hatkopoltyús fűrészcápával, a Pliotrema warreni fajjal mutatják a legközelebbi rokonságot az első vizsgálati eredmények szerint.
Az újonnan felfedezett fajok elsősorban abban különböznek a többi fűrészcápától, hogy a furcsa formájú fejeik mindkét oldalán hat, nem pedig öt kopoltyúrés található, mint általában a többi cápánál. Ez az új kettős felfedezés extra izgalmasnak számít - mondja Simon Weigmann, a Hamburgi Porcoshal-kutatási Intézet tengerbiológusa. Weigmann a kettős felfedezést "egyszerűen elképesztőnek" nevezte.
A fűrészcápák (Pristophoriformes) mindhárom nagy óceán területén megtalálhatók, de legnagyobb diverzitásban a Csendes-óceán nyugati, trópusi-szubtrópusi övezetében élnek. A tengerbiológusok csak keveset tudnak ezekről a bizarr megjelenésük miatt más cápáktól markánsan különböző porcos halakról, amit a mostani kettős felfedezés is jól bizonyít.
A hamburgi intézet kutatói Madagaszkár és Zanzibár térségében vizsgálódtak,
amikor sikerült e két különleges fűrészcápa fajt felfedezniük. A felfedezést, illetve a két új faj leírását a Plos One tudományos szaklapban publikálták.
„Az egyik oka, hogy ennyire kevéssé ismerjük ezeket a cápákat az, hogy a számunkra csak nehezen hozzáférhető nagyobb mélységekben élnek"- nyilatkozta Simon Weigmann, azt is hozzáfűzve, a világszerte tapasztalható túlhalászás az alacsony egyedszámú cápapopulációk számára fokozott fenyegetést jelent.
Az egyik új fűrészcápa faj, a Pliotrema annae különösen veszélyeztetett lehet, mivel ez a vizsgálatok szerint rendszeresen felkeresi a sekély 20 -35 méteres mélységtartomány közötti vizeket.
"A felfedezés megerősíti mind az Indiai-óceán nyugati részének fontosságát a cápafélék biológiai sokfélesége szempontjából, valamint azt is, hogy mennyire hiányosak az ismereteink erről a tengeri állatcsoportról"- nyilatkozta a felfedezés jelentőségéről Andrew Temple, a New Castle-i Egyetem tengerbiológusa, a tanulmány egyik társszerzője.
Mindkét új faj eddig azonosított valamennyi példányát az Indiai-óceán nyugati részén találták meg.
Az első új faj, a P. kajae sp. Madagaszkár környékéről, a tenger alatti Mascarene-gerinc vidékéről származik.
A második, a P. annae sp. fajt ezzel szemben csak Zanzibárnál találták meg.
Úgy tűnik, hogy a P. kajae sp . 214–320 m mélyen él a sziget felső tenger alatti lejtőin, illetve a fenékhegy gerincén, A P. annae sp. eddig csak a sekély vizekből (20–35 m) került elő.
Mindkét új faj számos tulajdonságban különbözik a velük közeli rokonságot mutató P. warrenitől, beleértve az ismert eloszlási tartományt és az új fajok színmintázatát is.
A taxonómiai különbségek magukban foglalják a homlokoszlopokat, amelyek a rostrum ( a megnyúlt orrporc) hegyétől a szájakig körülbelül félúton helyezkednek el,
és a tapogatóik elhelyezkedése is más.
További egyedi jellegzetességük a hat kopolytúrés.
A modern cápákat (Selachiiformes) nyolc rendbe osztályozzák a tengerbiológusok, amelyek között a fűrészcápa-alakúak (Pristophoriformes) önálló rendet alkotnak.
A fűrészcápák a legfurcsább kinézetű csoport a cápák világán belül.
A fejük rendkívül jellegzetes az igen hosszú és keskeny rostrum miatt, aminek bizarr sajátossága, hogy mindkét oldalán hosszúkás és hegyes fogak sorakoznak.
További sajátosságuk, hogy a rosztrum alján, az orrlyukak előtt kettő hosszú „bajusz", azaz tapogató található.
A fűrészcápák hasi oldala más cápáktól eltérően lapos, ami a fenéklakó életmód következménye,
és ezért nem is rendelkeznek farok alatti uszonnyal. A keskeny alsóállású szájban sorakozó apró és hegyes fogaikkal a fő táplálékukat alkotó kisebb halakat, rákokat és lábasfejűeket ejtik el. A rostrumról lelógó tapogatóik az aljzatba temetkezett zsákmányállatok felderítését segítik elő.
A hosszú és fogakkal övezett rostrum, a „fűrész" szerepéről megoszlik a tengerbiológusok véleménye; egyes kutatók szerint a zsákmány elkábításában lehet szerepe, más vélekedések szerint viszont inkább a párzás közbeni harc eszköze lehet.
A renden belüli egyetlen családba kettő nemzetség ( a Pritiophorus és a Pilotrema genus) hét faja tartozik, a most felfedezett fajokkal együtt.
A kifejlett példányok testhossza másfél métertől öt méterig terjedhet, a partközeli sekély vizektől a szürkületi zóna ( a bathyális-öv) nagyobb mélységéig, legfeljebb 900 méteres mélységig fordulnak elő. Életmódjukról alig tudunk valamit.
(Forrás:Plos One)