Hasonló gyémántok vizsgálata alátámasztja a feltételezést, hogy eredete valahol az alsó földköpenyben rejlik - számolt be az Evan Smith, az Amerikai Gemmológiai Intézet (GIA) tudósa vezette kutatócsoport az ezúttal online megrendezett Goldschmidt geokémiai konferencián.
Evan Smith és munkatársai lézeres vizsgálatnak vetettek alá a Hope és Culinnan gyémánt kategóriájába tartozó példányokat és bridgmanit (egy nagyon sűrű magnézium-vas-szilikát) maradványait fedezték fel rajtuk. Ez az ásvány csak több mint 660 kilométeres mélységben létezik.
A 45,52 karátos Hope gyémántot a 17. században találták Indiában, jelenleg a washingtoni Smithsonian Intézetben látható.
Feltételezések szerint az 1905-ben Dél-Afrikában fellelt, az eddigi legnagyobb felfedezett drágakőként számon tartott Cullinan gyémánt is az alsó földköpenyből származhat. A gyémántot néhány évvel felfedezése után több részre csiszolták, kilenc darabja a brit koronaékszereket díszíti. Egy gyémánt többnyire a földköpenyben, a földkéreg és a földmag közötti rétegben lévő nagy nyomás hatására alakul ki.
A legtöbb drágakő 150-200 kilométeres mélységből származik, néhány ritka darab több mint 660 kilométeres mélységből.
(MTI/dpa)