A rovaremésztő, köznapi nevén húsevő növények az elmúlt tízmillió évben váltak „éhes húsevőkké". Ez a fajta táplálkozási módszer, számos előnyt nyújtott ezeknek.
A húsevő növények megfordították a megszokott folyamatokat azáltal, hogy elfogták és elfogyasztották a tápanyagban gazdag állati zsákmányt, ami lehetővé tette számukra a tápanyagszegény talajban való virágzást
– mutattak rá a kutatók, akik eredményeiket a Current Biology tudományos folyóiratban publikálták.
A tudósok szerint a már említett tápanyaghiány (elsősorban a nitrogén, a kálium és a foszfor hiánya) lehetett az „evolúciós hajtóerő a húsevés mögött". A gyakorlatban a következőképpen kell elképzelni: miután a növények képtelenek voltak a gyökérzetükkel a szükséges tápanyagokat felvenni, ezért változtatásra kényszerültek.
Ennek során alakult ki ez az úgynevezett, „alternatív tápanyagforrás", amely során a növény a csapdába esett állatot lassan megemészti, majd a lebomló szerves anyagokból felveszi a számára hasznosíthatókat.
Jelenleg a több mint egy tucat rovaremésztő növénycsaládba mintegy ezer fajt sorolnak; mindegyik csapdába csalja áldozatát, emésztő enzimeket termel, és ezáltal szívja fel a tápanyagokat.
A húsevő növények fejlődésének vizsgálata céljából egy botanikusokból és biológusokból álló nemzetközi csapat, Jörg Schultz, a németországi Würzburgi Egyetem egyetemi docensének vezetésével összehasonlította három modern húsevő növény genomját és anatómiáját.
A kutatók úgy döntöttek, hogy három, egymással rokonságban álló rovarevő növényt vizsgálnak:
a Droseraceae család tagjait, amelyek mind mozgással fogják el a zsákmányt. Ezek közül a legismertebb a Vénusz-légycsapójának (Dionaea muscipula) csapdázó levele, de szintén veszélyes húsevő az aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa) és a lapátlevelű harmatfű (Drosera spatulata) is. A növények elemzése után a szakemberek azonosították a már említett, háromlépcsős genetikai folyamatot.
Hangsúlyozták: mintegy 70 millió évvel ezelőtt, a három modern növényi ragadozó korai nem húsevő őse egy teljes genomváltáson mehetett keresztül.
Ma már közel 600 rovaremésztő növényfajt ismerünk, ezek többnyire kétszikűek. A kutatás szerint a „ragadozás" képessége az evolúció során feltehetően többször, egymástól függetlenül alakult ki azokban a növényekben, amelyek tápanyaghiányos helyeken éltek és úgymond „rákényszerültek" a váltásra.
Két korábbi, 2013-ban végzett tanulmány is hasonló, „génhiányra utaló" eredményeket mutatott ki, más húsevő növényeknél is.
A kutatásokból úgy tűnik, hogy a levelekkel és gyökerekkel rendelkező növények többsége tartalmazza a húsevővé váláshoz szükséges anyagokat. A tudósok most azt írták, hogy az új tanulmány által bemutatott háromlépéses folyamat megmutatja, „hogyan váltak az idők során az ősi, nem húsevő növények a bolygó legügyesebb zöld vadászaivá".