A tudósok elsőként az anyagcserét vetették alaposabb vizsgálat alá. Ahogy tanulmányukban írják, ha egész nap csak az íróasztal mögött ülnénk, a testünknek akkor is szüksége lenne egyfajta „üzemanyagra" az energiaigénye kielégítéséhez.
Ez az energia szénhidrátokból, fehérjékből, zsírokból és foszfátokból származik.
Az azonban egyénenként változik, hogy milyen mértékben használjuk fel ezeket. Ez számos tényezőtől függ, például az étrendünktől, az életkorunktól, a nemünktől és attól, hogy milyen keményen vagy gyakran edzünk.
Egy alacsonyabb intenzitású testmozgás – például a folyamatos séta vagy könnyű kocogás – nem igényel annyi erőfeszítést az izmaink számára, mint például egy sprintfutás.
Előbbi esetben a test energiaigénye is kisebb, tehát az elsődleges energiaforrás a zsír. Ám ahogy a testmozgás intenzitása növekszik, ez annak megfelelően változik, hogy az megfeleljen a megnövekedett energiaigénynek.
A szervezetünk ilyenkor szénhidrát termelésbe kezd, amit aminosavakból, illetve az azokból felépülő fehérjékből (tehát az izmainkból) fog előállítani. A ScieneAlert online tudományos portálnak nyilatkozó kutatók szerint ez viszont azt jelenti, hogy valóban létezik olyan testmozgás-intenzitás, ahol a zsír az „uralkodó energiaforrás".
Edzés közben idő és intenzitás függvényében az izomzat más-más energiaforrást részesít előnyben. A zsírégető zónában történő edzés közepesen magas a pulzusszámot jelent, ahol nem túl megterhelő az edzés, aminek azonban egyenletes a tempója, de viszonylag hosszú ideig tart.
A tudósok szerint egy dolgot kell mindenek felett szem előtt tartani: maradjunk az aerob zónában!
Tanulmányukban rámutatnak: a zsírégető zóna az a tartomány, melyben a szervezet már a saját energiatartalékait éli fel, ez pedig zsírveszteséghez vezet. Ez a zóna nagyjából a maximális szívritmus 70 százalékának környékén található.
Az ideális mennyiségű zsírt égetéséhez elvileg csak a pulzust kell figyelni.
A tudósok azonban hangsúlyozzák: minél magasabb a pulzusszámunk, a szervezetünk is annál inkább fordul a szénhidrátokhoz energiáért a zsírtartalékok helyett. Ráadásul minél intenzívebb az edzés, annál több energiát használ fel, így hiába származik az elégetett energia nagyobb hányada szénhidrátokból, a zsírból is több fogy.
A tanulmány végkövetkeztetése szerint tehát nem csak egy újabb fogyókúra mítoszról van szó, amikor a zsírégető zónáról beszélünk. Hozzáteszik azonban, hogy az sem baj, ha átlépjük ezt a zsírégető tartományt.