Mindenütt kilőtt harckocsik százai lángoltak a prohorovkai csatamezőn
A támadó német páncélegységek erős ellenállásba ütköztek
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A keleti front utolsó nagy német offenzív kísérlete, a kurszki kiszögellés felszámolására indított Citadella hadművelet többszöri halasztás után 1943. július 5-én kezdődött el, több mint ötven német hadosztály, valamint 2 500 harckocsi és rohamlöveg bevetésével. A másfél hétig váltakozó kimenetellel hullámzó ütközetsorozat tetőpontján, 1943. július 12-én a Prohorovka mellett lezajlott tankcsatában, a második világháború legnagyobb páncélos ütközetében, a szovjet erők megrendítően súlyos veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni, de a németek mégsem tudták továbbfejleszteni a jelentős túlerővel szemben kivívott taktikai győzelmüket; így a kurszki csata végül sorsdöntő szovjet hadászati győzelemmel fejeződött be.
Hitler Sztálingrád után is ragaszkodott minden talpalatnyi területhez
A sztálingrádi katasztrófa után összeomlás fenyegette a Wehrmacht déli frontszakaszát. A Vörös Hadsereg Paulus vezértábornagy 6. német hadseregének megsemmisítése után a Sztálingrádnál aratott győzelmét továbbfejlesztve, Voronyezs térségéből indított offenzívát Maximilian von Weichs vezérezredes B, valamint Erich von Manstein vezértábornagy Dél Hadseregcsoportja ellen.
A nagy erejű koncentrált szovjet támadás áttörte a voronyezsi frontot, és egészen az Oszkol folyóig nyomta vissza a fáradt és leharcolt német magasabb egységeket. (Ebben a hadműveletben veszett oda a tragikus sorsú 2. magyar hadsereg is.)
A németeket fenyegető újabb katasztrófát csak a Dél Hadseregcsoport parancsnoka, Von Manstein vezértábornagy lélekjelenlétének köszönhetően sikerült elkerülni. A marsall, a német tábornoki kar egyik legtehetségesebb stratégája,
az erők gyors átcsoportosításával ellentámadást indított,
megállítva a szovjet előretörést, sőt, 1943. március 14-én visszafoglalta a stratégiai fontosságú nagyvárost, Harkovot is. A hóolvadás miatt ezután átmeneti csend állt be a frontokon.
Az 1943. február-márciusi hadműveletek nyomán a Vörös Hadsereg Kurszk és Harkov között egy hatalmas, 23 ezer négyzetkilométer kiterjedésű zsákszerű katlant alakított ki, ami nyugat irányban mélyen beékelődött a német Közép- és Dél Hadseregcsoport közé.
Von Manstein vezértábornagy felismerte, hogy a Vörös Hadsereg következő célpontja a Donyeck-vidék lesz,
és a várható újabb szovjet offenzívát a Wehrmacht alakulatai képtelenek lesznek feltartóztatni merev területvédelemmel, a hosszúra nyúlt arcvonal miatt.
A marsall ezért azt javasolta Hitlernek, hogy harc nélkül vonuljanak vissza a Dnyeper vonaláig, ott építsenek ki erős reteszállásokat, és amikor a Vörös Hadsereg ismét előretör, Harkov térségéből az összes rendelkezésre álló erővel támadják oldalba, és semmisítsék meg a szovjet erőket.
Manstein zseniális ötlete a siker komoly esélyével kecsegtető haditerv lett volna,
de Hitler, aki mániákusan ragaszkodott minden talpalatnyi terület megtartásához, elvetette a vezértábornagy több mint ésszerű javaslatát.
Fenyegetően mélyedt a kurszki katlan a német vonalakba
1943 tavaszán minden korábbinál élesebben vetődött fel a hogyan tovább kérdése a német véderő főparancsnokságán. A súlyos sztálingrádi vereség után - megfelelő erők hiányában - már gondolni sem lehetett az 1941. június 22-én elindított Barbarossa hadművelethez, vagy pedig az 1942-es nagy nyári offenzívához hasonló általános támadó vállalkozásra.
Rommel tábornagy észak-afrikai hadseregének 1943. májusában történt tunéziai kapitulációja a sztálingrádihoz hasonló újabb súlyos veszteséget jelentett az OKW (Oberkommando der Wehrmacht), a német véderő főparancsnokság számára.
Miután Hitler elutasította Manstein vezértábornagy tervét, Kurt Zeitzler vezérezredes, a szárazföldi haderő főparancsnokság (Oberkommando des Heeres, OKH) vezérkari főnöke vetette fel a kurszki nagy kiszögellés felszámolásának ötletét.
Zeitzler vezérezredes javaslata hadászati szempontból több mint indokoltnak számított, hiszen a „kurszki zsákban" a német felderítés adatai szerint
a szovjetek folyamatos csapatösszevonásba kezdtek,
a katlanban telepített rendkívül erős páncélos és tüzérségi magasabb egységek pedig a Vörös Hadsereg egy újabb, a kiszögellésből indítandó nagy offenzívájának előkészületeire utaltak.
A kurszki kiszögellésből indítandó szovjet támadás pedig bekerítéssel fenyegette a Közép illetve a Dél Hadseregcsoport magasabb egységeit.
Adolf Hitler Zeitzler vezérezredes javaslata mellett kötelezte el magát,
annál is inkább, mert az OKH vezérkari főnökének terve – szemben Von Manstein javaslatával – nem járt önkéntes területfeladással. Manstein vezértábornagy szintén egyetértett Zeitzler tervével, de a marsall szerint a tervezett offenzíva csak akkor hozhatott volna hadászati sikert, ha azt már március végén – amint a hóolvadás után felszáradt a talaj – késedelem nélkül elindítják.
A vezértábornagy ugyanis attól tartott, ha későn indítják el a hadműveletet, a szovjetek annyira megerősödnek a katlanban, hogy esélytelenné válik a német hadászati győzelem.
A Citadella hadműveleti terve szerint északról a Közép Hadseregcsoport alárendeltségébe tartozó és Walther Model vezérezredes parancsnoksága alatt álló
9. hadsereg egyszerre indítja meg az offenzívát a Dél Hadseregcsoport támadásra kijelölt alakulataival,
a Paul Hauser SS-Obergruppenführer (altábornagy) II. SS-páncéloshadtestével és más magasabb egységekkel megerősített 4. páncélos hadsereggel.
A Sztavka nagyon erős hadseregcsoportot vont össze a kurszki katlanban
A támadást eredetileg április derekára tervezték, de Model vezérezredes kérésére, aki arra hivatkozott, hogy az offenzívára kijelölt magasabb egységei még nem fejezték be a felkészülést, májusra halasztották a hadműveletet.
Ezután Hitler adott utasítást a Citadella ismételt elhalasztására,
mert azt szerette volna, hogy az offenzívában kellő mennyiségben vethessék be a vadonatúj Panzer VI. Tiger-I típusú nehézpáncélosokat, valamint a szintén új PzKpfw. V. „Panther" közepes harckocsikat, illetve a Ferdinand Porsche által kifejlesztett Sd.Kfz. 184 típusjelű „Ferdinand" rohamlövegeket, amelyek bevetésétől döntő sikert remélt.
Heinz Guderian vezérezredes, a páncélos hadviselés elismert szakértője
szkeptikusan állt a Citadella hadművelethez,
mert szerinte az értékes páncélos erőket sokkal inkább a nyugaton várható szövetséges partraszállás elhárítására kellett volna tartalékolni, mintsem egy ilyen kétes eredményű vállalkozásban elpazarolni.
Május végén már Von Manstein vezértábornagy is a hadművelet lefújását javasolta Hitlernek, mert a marsall szerint kifutottak az időből,
a kurszki katlant ugyanis annyira megerősítették a szovjetek, hogy emiatt kétségessé vált a siker.
A vezértábornagy nem is tévedett, hiszen a szovjet haderő legfelsőbb főparancsnoksága, a Szatvka szintén számított a kurszki kiszögellés elleni német offenzívára, és márciustól addig soha nem látott erőösszpontosításba kezdett a katlan területén.
Volt még egy nagyon fontos tényező, amiről a német hadvezetés nem tudott;
a szovjetek pontosan ismerték a Citadella hadművelet tervét,
egy mind a mai napig ismeretlen kilétű, és az OKW legszűkebb törzsébe beépült kémnek köszönhetően. A kurszki kiszögellésben folyó védelmi munkát Georgij Zsukov hadseregtábornok, Sztálin, a főparancsnok helyettese irányította.
A német támadás elhárítása a Konsztantyin Rokosszovszkij vezérezredes parancsnoksága alatt álló Központi Frontra, valamint Nyikolaj Vatutyin vezérezredes Voronyezsi Frontjára hárult, a tartalékot pedig Ivan Konyev vezérezredes Sztyeppei Frontja alkotta.
A három szovjet hadseregcsoport állományába tíz összfegyvernemi, három harckocsi, és kettő légi hadsereg tartozott,
1 millió 990 ezer katonával, ötezer harckocsival és rohamlöveggel, 31 ezer tüzérségi löveggel valamint 3600 harci repülővel. A szovjet hadászati erők minden területen jelentős túlerőben voltak a támadásra készülő német csapatokkal szemben.
Rendkívül erős ellenállásba ütköztek a támadásba lendült német alakulatok
A német hadvezetés sok hezitálás után 1943. július 5-én indította el a hadtörténelembe kurszki csata néven bevonult Citadella hadműveletet.
A német támadóerők csak az offenzíva megindulása után szembesültek a rendkívül erős, mélységben alaposan kiépített szovjet védelmi vonalak áttörésének szinte megoldhatatlan nehézségeivel.
A szovjet erők a kurszki katlanban összesen kilenc, gyalogsági és harckocsiaknákkal, páncélelhárító illetve tábori ütegekkel valamint géppuskafészkekkel továbbá aknavető állásokkal sűrűn teletűzdelt védelmi vonalat építettek ki,
amelyeket mély tankelhárító árkokkal és szögesdrót akadályokkal tettek még nehezebben leküzdhetővé.
A szovjet harckocsi alakulatok zömét ekkor már a második világháború egyik legnagyszerűbb páncélosa, a 75 mm-es ágyúval felszerelt, rendkívül mozgékony, és döntött páncéllemezeinek köszönhetően kitűnő páncélvédettséggel rendelkező T-34-es típus tette ki.
Annak ellenére, hogy Model 9. hadseregéhez tartozott a kor legerősebb és legfélelmetesebb harckocsi alakulata, a Tigrisekkel, Párducokkal és Panzer IV-es tankokkal felszerelt II. SS-páncéloshadtest,
Paul Hausser elit egysége az első nap csak alig tíz kilométeres mélységbe tudott betörni a szovjet védővonalba.
A német hadseregparancsnokok azt tapasztalták, hogy a tábori tüzérség képtelen elhallgattatni a páncélosaikat megakasztó szovjet páncélelhárító ütegállásokat, és csak nagyon vontatottan halad a rendkívül sűrű aknamezők megtisztítása is.
Manstein vezértábornagy rájött, hogy a szovjetek ismerik a haditervet
A nehézségek ellenére Hermann Hoth vezérezredes 4. páncélos hadserege július 6-án áttörte a második szovjet védelmi gyűrűt, és Obojany irányába bontakoztatta ki a támadását. Július 7-re a II. SS-páncéloshadtest is legyűrte Katukov vezérezredes 1. harckocsihadserege, valamint a 6. szovjet gárdahadsereg ellenállást, és tovább folytatta a megtorpant előretörést.
Ha nagy nehézségek árán is, de a német erők lassan teret nyertek, ami miatt július 7. után fenyegető helyzet alakult ki a szovjetek számára a Voronyezsi Front vonalán. Július 8-ától felszáradt az előző napi esőzések miatt felázott talaj, aminek köszönhetően a német támadóékek tovább nyomultak, és több ponton átszakították a harmadik szovjet védelmi vonalat.
A Vörös Hadsereg alakulatai azonban szokás szerint rendkívül szívósan védekeztek, ezért az offenzíva kezdetétől számítva egy hét alatt mindössze csak 34 kilométeres mélységig sikerült előrenyomulnia Manstein egységeinek.
Északon még rosszabb volt a helyzet,mert súlyos harcok után július tizedikére Model vezérezredes harccsoportját végleg megállították, és defenzívába szorították.
A Vörös Hadsereg hadmozdulataiból Von Manstein rájött, hogy a szovjetek ismerhetik a német haditervet.
A vezértábornagy ezért gyorsan átszervezte a hadműveleti csapásirányt, és váratlanul ott támadta meg Vatutyin vezérezredes magasabb egységeit, ahol nem számítottak rá a szovjetek.
Manstein vezértábornagy új taktikája válságos helyzetbe hozta a Voronyezsi Frontot. Vatutyin vezérezredes emiatt a tartalékban tartott 5. gárda-harckocsihadsereg valamint az 5. hadsereg sürgős bevetését kérte.
A déli frontszakaszon kialakult súlyos helyzetre figyelemmel a Sztavka - Sztálin jóváhagyásával - hozzájárult Vatunyin kérésének teljesítéséhez,
és elrendelte Konyev páncélos tartalékainak a bevetést is.
A Sztavka jóváhagyásának birtokában Vatutyin elhatározta, hogy július 12-én hajnalban - egy időben az Orjolnál meginduló nagy szovjet ellentámadással -, a tartalékból átadott 5. gárda-harckocsihadsereggel illetve az 5. hadsereggel megerősített frontjával csapást mér a német 4. páncélos hadseregre.
Véres tankcsata bontakozik ki Prohorovka határában
Július 11-én éjszaka azonban a Kempf-harccsoport váratlanul oldalba támadta a Voronyezsi Front megsegítésére felvonuló magasabb egységeket, előnytelen terepre és védekezésre szorítva a szovjeteket, Prohorovka határában.
Ezért ahogy megvirradt, Ivan Romisztrov vezérőrnagy 5. gárda-harckocsihadseregének egyedül kellett felvennie a harcot a II. SS-páncéloshadtest támadásba lendült hadosztályaival.
Romisztrov harccsoportja azonban ennek ellenére is
nyomasztó számbeli fölényben volt a német erőkkel szemben;
az 5. gárda-harckocsihadsereg 793 – túlnyomó többségében T-34-es típusú tankkal, illetve kisebb részt 85 mm-es löveggel felszerelt KV-1-es nehézpáncélossal -, valamint 37 önjáró löveggel rendelkezett.
A II. SS-páncéloshadtest és közvetlen alakulatai 306 páncélost tudtak bevetni, amelyek közül - a népszerű tévhittel szemben – mindössze csak 15 volt Tiger-I típusú nehézharckocsi,
a hadtest páncélosainak zömét a Pz. III. és Pz. IV közepes tank, valamint 70 Stug rohamlöveg tette ki.
A szovjet harckocsizó parancsnokok körében olyan nagy volt a Tigris német nehézpáncélosokkal szembeni félelem, hogy a szovjet tankok személyzetének határozott parancsot adtak, hogy megállás nélkül, nagy sebességgel rohamozzanak.
(A Tiger-I 88 mm-es harckocsiágyúja 1300 méteres távolságból is játszi könnyedséggel átütötte a T-34-sek frontpáncélzatát, miközben a német nehézpáncélos szemből kilőhetetlennek bizonyult a szovjet tankok számára.)
Ez a hibás taktika azonban a németek malmára hajtotta a vizet,
mert a nagy sebességgel haladó szovjet harckocsik menetközben tüzelve nem tudtak pontosan célozni,
viszont a német tankok álló helyzetből pontos irányzás mellett adták le lövéseiket, véres rendet vágva Romisztrov vezérőrnagy páncélosai között.
A súlyos veszteségek ellenére szovjet hadászati győzelemmel végződött a csata
A Prohorovka határában július 12-én reggel negyed kilenctől kibontakozó és késő estig tartó öldöklő páncélos ütközetben Romisztrov tábornok 276,
a másnap folytatódó csatában pedig újabb 144 harckocsit és rohamlöveget vesztett,
így összesen 421 páncélosát, vagyis harckocsihadserege állományának több mint ötven százalékát semmisítette meg a II. SS-páncéloshadtest.
Vatutyin ellentámadása ezzel összeomlott,
hiszen a német páncélos erőket nem tudták visszaszorítani, mert azok megmaradtak az állásaikban,
bár az is igaz, hogy Paul Hausser alakulata sem tudott tovább nyomulni Kurszk irányában. A németek a megrázóan súlyos szovjet veszteségekhez képest olcsóbban megúszták a prohorovkai ütközetet; 89 tankot és rohamlöveget vesztettek. Prohorovka környékén mindenütt kilőtt harckocsik lángoltak a sztyeppén.
A Prohorovkánál aratott taktikai győzelemből
Von Manstein arra a helyes következtetésre jutott, hogy az oroszoknak már kimerülőben vannak a tartalékaik,
ezért ha megerősítik Model északon megrekedt 9. hadseregét, akár győzelemre vihetik a Citadella hadműveletet.
Erre azonban már nem kerülhetett sor.
A prohorovkai ütközet másnapján Hitler ugyanis magához rendelte a Közép és a Dél hadseregcsoport parancsnokait, akikkel közölte, hogy a Szicíliában történt szövetséges partraszállás miatt félbeszakítja a Citadella hadművelet folytatását.
Annak ellenére, hogy a Vörös Hadsereg Kurszknál vetette be páncélosainak több mint kétharmadát, és rendkívül súlyos veszteségeket -a német veszteségek három- kilencszeresét - szenvedte el,
mégis, a kurszki ütközetsorozat szovjet hadászati győzelemmel fejeződött be,
hiszen megtartották a kiszögellést, ahonnan nem sokkal később el is indították a Közép Hadseregcsoport megsemmisüléséhez vezető offenzívájukat.
Kurszknál Adolf Hitler végleg elveszítette a hadászati kezdeményezést a keleti fronton, és ettől számítva pedig már csak idő kérdése volt a Harmadik Birodalom végső összeomlása.
origo.hu
Azahriah hivatalosan is visszavonult
origo.hu
Forgács Gábor élete képekben
borsonline.hu
Dancing with the Stars: nyilvános helyen látták csókolózni a műsor két sztárját
magyarnemzet.hu
A Liverpool lecsúszott rekordere 28 évesen csirkét árul futballozás helyett
ripost.hu
Apa-lánya csapat fejtette meg a Marsról jött üzenetet
mandiner.hu
Kifarolnak az uniós országok mögül: Magyarország kivétel marad, hatalmas lehetőség ez
origo.hu
Hadas Kriszta: újabb részletek a haláláról
nemzetisport.hu
Sós Csabát nem lepte meg, hogy Milák kihagyja az ob-t
origo.hu
Megtörtént: összecsaptak az ukrán és az észak-koreai katonák
origo.hu
Amerika választ - minden fontos hír az elnökválasztásról
origo.hu
Bemutatkozott az új Suzuki e-Vitara
origo.hu
